Harangszó, 1911-1912
1912-09-15 / 33. szám
1912. szeptember 15. HARANGSZÓ. 269. lágosság hiánya. Kicsiny ablakok; ezek is le vannak függönyözve nyáron, mikor a világosság saisonja van. Keveset ér'a felvilágosítás. Fontosabb a bogarak kizárása, habár ezzel kizárja a betegség csirákat (tüdővész) elpusztító s egészséget jelentő világosságot is. Ahol nyáron függönyök elzárják a világosságot, ott télen — , beköszönt a betegség, a vérszegénység, görvélykór, tüdővész stb., mert a világosság az élet, az egészség barátja s aki nem tart vele, azon súlyos boszut áll a sötétség barátja, a betegség. Amelyik szobának nincs elegendő világossága, az egészségtelennek tekintendő; azért tehát nagy, több ablakot — függöny nélkül — minden szobára! Kísérletek igazolják, hogy a tüdővész, a tiphusz, a cholera stb. betegségek bacillusa, a világosság hatása alatt — rövidebb-hosszabb idő múlva — elpusztul. A falusi házak szobáiban valósággal bacillustelepek vannak. Földre köpnek, ragályos betegek fordulnak meg benne s bizony nem fertőtlenítenek utánuk. Elsikálják, hogy ne lássék, arra nem gondolnak, hogy azért a szobában marad és fertőzött lesz a levegő. Az ilyen levegő — a napsugár hatása folytán V — ha nem is lesz teljesen bacillus- mentessé, de elveszti ragályozó képességét ; ha azonban kizárjuk a világosságot adó napsugarakat, akkor a fertőző csirák tovább szaporodnak, erősödnek s ezeknek belégzése azután betegséget jelent; mivel nem érte őket világosság, nem vesztették el ragályozó természetüket, életerejüket, sőt olyan életerőre, méregtermelő képességre tesznek szert, mellyel az emberi szervezet megküzdeni ^m bír. Azokba a lakásokba, ahonnét az emberi élet korán búcsút mond e földi világosságnak, — nyissunk nagy: magas, széles utat a világosságnak, hogy a fertőző csirákat elpusztítsa, az emberi szervezet ellenállóerejét növelje, életét meghosszabbítsa. A legtökéletesebb virág az ember, ennek van szüksége legtöbb napsugárra, világosságra. Harangárverés. Egy félreeső kis községben történt ez a szokatlan árverés. Két új harangot szerzett a gyülekezet nem régen épült csinos temploma számára. Közelgett a harangavatás ünnepe s a harangok megérkeztek a pár órányira eső vasútállomásra, honnét szekéren kellett azokat a faluba szállítani. Amint tudomásra jutott, hogy az értesítés a vasútról megjött, Nagy Péter uram sietett elsőnek a lelkészhez s önként ajánlkozott, hogy kész a harangokat szekerén meghozni. Még jól be sem tette az ajtót, mikor hasonló ajánlattal kocogtat be Kovács Márton uram, ez sem mondta el egészen mondókáját, midőn ott termett a harmadik, a negyedik egyháztag s negyed óra alatt megtelt a lelkész szobája emberekkel, kik egymással vetekedve, mind ajánlkoztak a harangok hazahozatalára. A lelkész habozott és nem tudta, mi tévő legyen: kinek juttassa a jogot a harangok meghozatalára. A hivek között a nemes versengés már-már vitává vált e kényes kérdésben. Gáspár Balázs azon erősködik, hogy neki egyéb dolga is van a városban s lovai már befogva állanak, egy alkalommal hát a harangokat is meghozza. Bárdos István presbiter uram hivatkozik arra, hogy ő volt az első adakozó, mikor a harangokra gyűjtöttek, legyen hát övé a szerencse, hogy azokat meg is hozhassa. Tóth Ferenc meg azzal érvel, hogy ő ott lakik a templom tőszomszédságában, hadd illesse hát őt a harangok haza- szállítása. És így tovább. Mindegyik talált valami érvet az elsőségre. De csak nem tudtak megegyezni. Pető Gábor látva a meddő vitatkozást, azt az indítványt teszi: bízzák a sorsra, hogy ki menjen el a harangokért; írják fel a jelenlevők neveit egy-egy papirszeletre, tegyék azokat egy kalapba s akinek a nevét a lelkész ur kihúzza, az menjen el a harangokért. Ez sem talált köztetszésre. Felállott ekkor az ősz Bodor Dániel presbiter s általános figyelem közepette komoly, érces hangján emígy szólott: — Nem addig van a’ testvérek, ne vitatkozzunk, ne vesztegessük a szót hiába, hanem bocsássuk árverés alá a harangok meghozatalát és aki legtöbbet fizet az egyház pénztárába, az hozza haza a harangokat. Ezen ajánlat a jelenlevők tetszését annyira megnyerte, hogy nyomban meg is kezdődött az árverés. Tíz koronán kezdték, azután mindig feljebb Ígértek húsz, harminc, negyven, ötven koronát és így tovább kilencvenöt koronáig. Ezen felül nem akadt már árverező. Ezen összeget Bodor Dániel Ígérte be. Hangzott az árverés: — Kilencvenöt korona először másodszor... harmadszor 1 így vette meg Bodor Dániel a harangok meghozatalának jogát. És elő- vévén fakult bőrerszényét, abból egy száz koronás bankjegyet tett a kurátor kezébe azzal, hogy az egészet ott hagyja a visszajáró öt koronával együtt. így történt meg a szokatlan harangárverés s mikor a harangokkal hazaérkezett Bodor Dániel, éljen riadallal fogadta őt a falu népe. így szállítják a buzgó evangélikus gyülekezetben a gyülekezet harangját! Olvassátok a bibliát! Zsolt. 119., 105. Hol biblia a Házban nincs, Tanyát a sátán ütött ott Hiányzik ott a legtöbb kincs, De Isten nem lel bajiéból’. Szeptember 15. vasárnap, Luk. 13., 4—5. „ 16. hétfő, Ezsajás 57., 15. „ 17. kedd, Jakab 1., 22. , 18. szerda, Zsoltár 19., 15. , 19. csütörtök, János Jel. 19. 9. , 20. péntek, I. Péter 2., 21. , 21 szombat, Máthé 22., 37 __38. „ 22. vasárnap, János 15., 5. „ 23. hétfő, I Mózes 12., 2 , 24. kedd. Rom. 1. 12., 17. „ 25. szerda, Zsolt. )9., 13. „ 26. csütörtök, Zsolt. 40., 12. „ 27. péntek, V. Mózes 23., 6. , 28. szombat. Lukács. 10.. 20. —♦— Az egyház^köréböl. A Luther Társaság gyűlése. A Luther Társaság ez évi közgyűlését október 5. és 6-án Lőcsén- tartja. A gyűléskor tartandó irodalmi estély részletes műsorát legközelebb kö- I zöljük. Dunántúli egyházker. közgyűlés. Augusztus utolsó napjaiban Győrött tartotta a dunántúli evang. egyház- kerület évi közgyűlését, melyen meleg
