Harangszó, 1911-1912

1912-08-04 / 30. szám

HARANGSZÓ

1912. augusztus 4.

előny, bár tanáraiknak az eddiginél jóval több munkát ad.

Látjuk tehát, hogy ev. egyházunk óriási anyagi áldozatok árán arra törekszik, hogy iskoláiban oly emberek nevelődjenek, kik kikerülve az élet zivatarába, ott sziklaszilárd akarattal állhassák meg helyüket, s ev. egyházunk és hazánk javára gyümölcsözőiét hessék az iskolákban szerzett

V tapasztalataikat. A jó Isten áldása , kísérje e nemes cél érdekében fára- ! dozókat I

Balatonparti történet.

— Mese. —

No gyermekek, figyeljetek jól ide, most egy olyan igaz történetet mon- i dók el, amelyből megtanulhatjátok,

' milyen szomorú következményei lehetnek az engedetlenségnek.

Nem is olyan régen történt, hogy a Balaton partján horgásztam. Nem 1 vagyok valami ügyes halász, de azért annyit mégis mindig fogtam, hogy ! feleségem, én és két kis gyermekem kedvünkre jóllakhattunk a jó balatoni fogassal. Hej gyerekek, jó ám az a balatoni fogas ; kérdezzetek meg csak ' valakit, aki már evett I Hát szó ami szó, mi nagyon szerettük a balatoni fogast. Ki is mentem már korán reggel két kis fiammal horgászni. Én vittem a horgot, idősebb fiam, Laci egy kosarat hozott, amiben majd hazavisszük a halat, Péterke, ki még nem volt három éves, mellettünk futkosott, hol előttünk, hol mögöttünk ugrált folyton dúdolva: „Hullámzó Balaton tetején...“ Szép nóta ez gyerekek, régi, régi magyar nóta, ha lehet csak tanuljátok meg 1 Nem sokára elértük a helyet, hol naponkint horgászni szoktam. Egy kis félszigetke volt az, de csak olyan kicsiny ám, hogy négy, vagy öt ember fért meg rajta; ott erősítettem meg a horgot. Igen ám, de tudja-e mindegyitek, hogy milyen az a horog ? No" majd meg- [I magyarázom. Áll egy hosszú vessződből, — de azért ne gondoljatok ám olyan hosszút, mely felér az égig; nem, csak olyan másfél méter, vagy két méter hosszú. Arra kötnek egy zsineget, az is egy méter hosszú lehet ; a zsineg végén görbített drót van, melyre valami rovart, kis kukacot, legyet szoktak tenni. Ha a zsineget belógatjuk a vízbe, a halak, mivel kitűnő szaglásuk van, megérzik a rajta levő étek szagát és odaúsznak, bekapják az étket, de ekkor a görbített drót beleakad az állkapcsukba,

úgy, hogy nem tudnak elmenekülni. Mikor a hal bekapja a zsineg végén levő étket, a horog megrándul és a halász kihúzza az evickélő halat. Hanem gyerekek, a horgászáshoz nagy türelem kell, mert a halak nem mennek ám oda rögtön, néha órákig áll a halász, lesi, míg megrándul a zsineg. Néha meg az is megtörténik, hogy a halacska még nem kapta be az étket, csak megmozdította. Ilyenkor is megrándul a Zsineg s ha a halász kirántja, a hal elmenekül. Azért, aki horgászni akar, annak nagyon türelmesnek és ügyesnek kell lennie.

Tehát most már ismeritek a horgot, most folytatom a történetet ott, hol elhagytam. Ugy-e ott hagytam el, hogy az én kis félszigetemen megerősítettem a horgot. Úgy történt az gyerekek, hogy kövek közé dugtam a horog szárát úgy, hogy a zsineg beérjen a vízbe. Mikor ezt igy elkészítettem, leültem a fűbe, Laci és Péterke is mellém telepedtek és úgy lestük figyelmesen, hogy mikor rándul a zsineg? Amint igy ültünk egy darabig, egy lányka jött értem, hogy menjek haza, mert vendégem jött. Én gondolkodtam, hogy most mitévő legyek, mikor Laci megszólalt: „Csak menjen haza apuska bátran, majd vigyázok én a horogra, meg Péterkére is.“ „Jól van Laci fiam — feleltem én — haza megyek, de a horoghoz hozzá ne nyúlj, még akkor se, ha hal megy rá! “ Laci megígérte és én hazamentem.

Az én Lackó fiam pedig ott maradt a horoggal és Péterkével. Nézte, nézte a horgot, egyszer csak látja, hogy a zsineg megrándul. „Hopp, hal van a horgon P‘ kiált fel. Oda akar futni, de akkor eszébe jut, hogy mit mondtam neki. Hanem az a horog csak nem nyugodott. Úgy látszik, az a szegény halacska nagyon bekapta és nem tudott róla szabadulni. „Kirántom, hisz nem történhet semmi baj," gondolta Laci. De ekkor megszólalt valami belső hang. Ismeritek-e ezt a hangot gyerekek? Ez a lelkiismeret hangja. Csak vigyázzatok rá, hogy ha valami rosszat akartok tenni, ez mindig azt mondja ! „Ne tedd!“ Lacinak is mondta: „Ne tedd ezt Laci, apuskád megtiltotta 1“ Hanem bizony Laci nem hallgatott rá, szép lassan odament a kövekre, hova a horog szárát erősítettem, de mikor azt ki akarta venni a kövek közül, lába megcsúszott és cupp I beleesett a vízbe. Még jó szerencse, hogy egyik kezével belekapaszkodott a kövekbe és nem merült el.

Pár pillanatig lógott így, mikor meglátott engem közeledni. Szegény Laci gyerek akkor még jobban megijedt, érezte, hogy bűnös, hogy rászolgált a büntetésre. Ijedtében eleresztette a követ és elmerült a vízbe. Ekkor én hamar ledobtam magamról a kabátot, utána ugrottam és bizony csak nagyon nehezen tudtam kiszabadítani.

Látjátok gyermekek, igy jár, aki nem fogad szót. Hanem azóta nem ismerek szófogadóbb gyermeket az én Laci fiamnál.

__________________________ 24ö

A keresztyén élet.

Spurgeon-nak, a híres angol prédikátornak egyik egyházi beszédében fordult elő a következő jellemző elbeszélés. Egy szép gyümölcsöskert tulajdonosa vendégül hívja barátját. Jer, ízleld meg almáimat. Nem megyek, felelt az. Miért, kérdé a tulajdonos. Már egy Ízben kóstoltam almáidat, amint az ut szélére kihajló ágról levettem egyet, de oly fanyar volt, hogy el kellett dobnom. A tulajdonos mosolyogni kezdett. Lásd — szólt — ezt csak azért ültettem oda, hogy a kívül járóknak ne igen legyen kedvük megdézsmálni gyümölcsösömet. Jer beljebb, s azután ítélj. — A vendég enged a hívásnak; bemegy, megizleli a barátja által kínált gyümölcsöt, s ámulva vallja be, hogy sohasem evett jobbizü almát. Keresztyén testvérem — folytatja egyházi beszédét tovább Spurgeon, ilyen a keresztyén élet is, kívülről fanyarnak, élvezhetetlennek tűnik fel, de ha beljebb kerülsz, tapasztalod, hogy nemesebb, gazdagabb életet sehol sem élhetsz, csak a Krisztus kertjében, az evangéliomban.

Olvassátok a bibliát!

Zsolt. 119., 105.

Hol biblia a házban nincs, Tanyát a sátán átáll olt, Hiányzik ott a legtöbb kincs, De Isten nem lel bajiéitól.

Augusztus 4. vasárnap, Lukács 19, 42.

„ 5. hétfő, II. Kor. 6, 1—2.

„ 6. kedd, Ezsajás 57, 21.

„ 7. szerda, Zsidó 1. 13, 1.

„ 8. csütörtök, Lukács 22, 32.

„ 9. péntek, Ezsajás 45, 15.

„ 10. szombat, Ezsajás 7, 50.

„ 11. vasárnap, I. Korinth. 15, 10.

„ 12. hétfő, Lukács 18. 11.

„ 13. kedd, János 6, 15.

„ 14. szerda, Lukács 7, 48—50.

„ 15. csütörtök, Máthé 26, 71.

„ 16. péntek, Zsoltár 69, 33.

„ 17. szombat, II. Sámuel 7, 18.