Harangszó, 1911-1912

1912-08-04 / 30. szám

HARANGSZÓ 1912. augusztus 4. előny, bár tanáraiknak az eddiginél jóval több munkát ad. Látjuk tehát, hogy ev. egyházunk óriási anyagi áldozatok árán arra tö­rekszik, hogy iskoláiban oly emberek nevelődjenek, kik kikerülve az élet zivatarába, ott sziklaszilárd akarattal állhassák meg helyüket, s ev. egy­házunk és hazánk javára gyümölcsöz­őiét hessék az iskolákban szerzett V tapasztalataikat. A jó Isten áldása , kísérje e nemes cél érdekében fára- ! dozókat I Balatonparti történet. — Mese. — No gyermekek, figyeljetek jól ide, most egy olyan igaz történetet mon- i dók el, amelyből megtanulhatjátok, ' milyen szomorú következményei le­hetnek az engedetlenségnek. Nem is olyan régen történt, hogy a Balaton partján horgásztam. Nem 1 vagyok valami ügyes halász, de azért annyit mégis mindig fogtam, hogy ! feleségem, én és két kis gyermekem kedvünkre jóllakhattunk a jó balatoni fogassal. Hej gyerekek, jó ám az a balatoni fogas ; kérdezzetek meg csak ' valakit, aki már evett I Hát szó ami szó, mi nagyon szerettük a balatoni fogast. Ki is mentem már korán reg­gel két kis fiammal horgászni. Én vittem a horgot, idősebb fiam, Laci egy kosarat hozott, amiben majd hazavisszük a halat, Péterke, ki még nem volt három éves, mellettünk fut­kosott, hol előttünk, hol mögöttünk ugrált folyton dúdolva: „Hullámzó Balaton tetején...“ Szép nóta ez gyerekek, régi, régi magyar nóta, ha lehet csak tanuljátok meg 1 Nem so­kára elértük a helyet, hol naponkint horgászni szoktam. Egy kis félszigetke volt az, de csak olyan kicsiny ám, hogy négy, vagy öt ember fért meg rajta; ott erősítettem meg a horgot. Igen ám, de tudja-e mindegyitek, hogy milyen az a horog ? No" majd meg- [I magyarázom. Áll egy hosszú vessző­dből, — de azért ne gondoljatok ám olyan hosszút, mely felér az égig; nem, csak olyan másfél méter, vagy két méter hosszú. Arra kötnek egy zsineget, az is egy méter hosszú le­het ; a zsineg végén görbített drót van, melyre valami rovart, kis kuka­cot, legyet szoktak tenni. Ha a zsine­get belógatjuk a vízbe, a halak, mi­vel kitűnő szaglásuk van, megérzik a rajta levő étek szagát és odaúsznak, bekapják az étket, de ekkor a görbí­tett drót beleakad az állkapcsukba, úgy, hogy nem tudnak elmenekülni. Mikor a hal bekapja a zsineg végén levő étket, a horog megrándul és a halász kihúzza az evickélő halat. Hanem gyerekek, a horgászáshoz nagy türelem kell, mert a halak nem mennek ám oda rögtön, néha órákig áll a halász, lesi, míg megrándul a zsineg. Néha meg az is megtörténik, hogy a halacska még nem kapta be az étket, csak megmozdította. Ilyen­kor is megrándul a Zsineg s ha a halász kirántja, a hal elmenekül. Azért, aki horgászni akar, annak nagyon türelmesnek és ügyesnek kell lennie. Tehát most már ismeritek a horgot, most folytatom a történetet ott, hol elhagytam. Ugy-e ott hagytam el, hogy az én kis félszigetemen meg­erősítettem a horgot. Úgy történt az gyerekek, hogy kövek közé dugtam a horog szárát úgy, hogy a zsineg beérjen a vízbe. Mikor ezt igy elké­szítettem, leültem a fűbe, Laci és Péterke is mellém telepedtek és úgy lestük figyelmesen, hogy mikor rándul a zsineg? Amint igy ültünk egy da­rabig, egy lányka jött értem, hogy menjek haza, mert vendégem jött. Én gondolkodtam, hogy most mitévő legyek, mikor Laci megszólalt: „Csak menjen haza apuska bátran, majd vigyázok én a horogra, meg Péterkére is.“ „Jól van Laci fiam — feleltem én — haza megyek, de a horoghoz hozzá ne nyúlj, még akkor se, ha hal megy rá! “ Laci megígérte és én hazamentem. Az én Lackó fiam pedig ott maradt a horoggal és Péterkével. Nézte, nézte a horgot, egyszer csak látja, hogy a zsineg megrándul. „Hopp, hal van a horgon P‘ kiált fel. Oda akar futni, de akkor eszébe jut, hogy mit mond­tam neki. Hanem az a horog csak nem nyugodott. Úgy látszik, az a szegény halacska nagyon bekapta és nem tudott róla szabadulni. „Kirántom, hisz nem történhet semmi baj," gon­dolta Laci. De ekkor megszólalt valami belső hang. Ismeritek-e ezt a hangot gyerekek? Ez a lelkiismeret hangja. Csak vigyázzatok rá, hogy ha valami rosszat akartok tenni, ez mindig azt mondja ! „Ne tedd!“ Lacinak is mond­ta: „Ne tedd ezt Laci, apuskád meg­tiltotta 1“ Hanem bizony Laci nem hallgatott rá, szép lassan odament a kövekre, hova a horog szárát erősí­tettem, de mikor azt ki akarta venni a kövek közül, lába megcsúszott és cupp I beleesett a vízbe. Még jó sze­rencse, hogy egyik kezével beleka­paszkodott a kövekbe és nem merült el. Pár pillanatig lógott így, mikor meg­látott engem közeledni. Szegény Laci gyerek akkor még jobban megijedt, érezte, hogy bűnös, hogy rászolgált a büntetésre. Ijedtében eleresztette a követ és elmerült a vízbe. Ekkor én hamar ledobtam magamról a kabátot, utána ugrottam és bizony csak na­gyon nehezen tudtam kiszabadítani. Látjátok gyermekek, igy jár, aki nem fogad szót. Hanem azóta nem ismerek szófogadóbb gyermeket az én Laci fiamnál. __________________________ 24ö A keresztyén élet. Spurgeon-nak, a híres angol pré­dikátornak egyik egyházi beszédében fordult elő a következő jellemző el­beszélés. Egy szép gyümölcsöskert tulajdonosa vendégül hívja barátját. Jer, ízleld meg almáimat. Nem me­gyek, felelt az. Miért, kérdé a tulaj­donos. Már egy Ízben kóstoltam al­máidat, amint az ut szélére kihajló ágról levettem egyet, de oly fanyar volt, hogy el kellett dobnom. A tu­lajdonos mosolyogni kezdett. Lásd — szólt — ezt csak azért ültettem oda, hogy a kívül járóknak ne igen legyen kedvük megdézsmálni gyümölcsösö­met. Jer beljebb, s azután ítélj. — A vendég enged a hívásnak; bemegy, megizleli a barátja által kínált gyü­mölcsöt, s ámulva vallja be, hogy sohasem evett jobbizü almát. Keresz­tyén testvérem — folytatja egyházi beszédét tovább Spurgeon, ilyen a keresztyén élet is, kívülről fanyarnak, élvezhetetlennek tűnik fel, de ha bel­jebb kerülsz, tapasztalod, hogy neme­sebb, gazdagabb életet sehol sem élhetsz, csak a Krisztus kertjében, az evangéliomban. Olvassátok a bibliát! Zsolt. 119., 105. Hol biblia a házban nincs, Tanyát a sátán átáll olt, Hiányzik ott a legtöbb kincs, De Isten nem lel bajiéitól. Augusztus 4. vasárnap, Lukács 19, 42. „ 5. hétfő, II. Kor. 6, 1—2. „ 6. kedd, Ezsajás 57, 21. „ 7. szerda, Zsidó 1. 13, 1. „ 8. csütörtök, Lukács 22, 32. „ 9. péntek, Ezsajás 45, 15. „ 10. szombat, Ezsajás 7, 50. „ 11. vasárnap, I. Korinth. 15, 10. „ 12. hétfő, Lukács 18. 11. „ 13. kedd, János 6, 15. „ 14. szerda, Lukács 7, 48—50. „ 15. csütörtök, Máthé 26, 71. „ 16. péntek, Zsoltár 69, 33. „ 17. szombat, II. Sámuel 7, 18.

Next

/
Thumbnails
Contents