Harangszó, 1911-1912
1912-06-09 / 26. szám
1912. június 9. HARANGSZÓ 213 Nem csókolod meg kis Iluskádat? Nem tudok aludni. Nem leszek soha többé rossz kislány, csak megcsókolnál! Ó édes anyám csókolj meg kérlek, mert nem bírok elaludni 1 “ De már mihaszna volt annak a sok csóknak, mellyel gyermekét elhalmozta ? Egy borongó reggelen örök álomba szenderült, melyből még senki föl nem ébredt. Az utolsó halk szavak ezek voltak: „Engedelmes leszek anyám, csak csókolj meg “ Áz anya kis lluskáját szívből szerette ; csak javítani akarta gyermekét e kis büntetéssel, — csakhogy nem értette meg jól kedvencét. * Aki könyörtelen, megszűnik ember lenni 1 Németből: Hajék Hermin. Birtokunk jövedelmének emeléséről. ii. 5. A termés szaporításának leghatalmasabb emeltyűje azonban a megfelelő és céltudatos trágyázás. Az összes trágyafélék között pedig nemcsak a legértékesebb és legbecsesebb, de egyszersmint helyes gazdálkodás mellett a legolcsóbb is, a jól kezelt istállótrágya. Az istállótrágyáról ugyanis általánosan ismeretes, hogy az bármely növény alá alkalmazva és minden talajon mutat termésszaporitó hatást, a mi könnyén megérthető, ha megfontoljuk, hogy az istállótrágya az állatok által megemésztett növényi anyagokból és az alomból állván, mindama növényi tápláló-anyagokat tartalmazza, a melyek egy uj növénynek táplálkozására szükségesek. Azonkívül humusképző anyagokat is tartalmas, a melyeknek részint a talaj i vizkötőképességét, részint annak föl- melegedését fokozó hatását régóta ismerjük, de meg az istállótrágya elkorhadása folytán keletkező szénsav és egyéb bomlási termékek a talaj elmálását elősegítve, közvetve is szaporítják a talaj növényi táplálóanyag-tartalmát s igy fokozzák annak termékenységét. Istállótrágya nyerése szempontjából pedig főfontosságu az állatállományt szaporítani. Az állatállomány szaporítása pedig a takarmánytermésztés fokozását követeli s ez azután némely gazdának nagy fejtörést okoz, mert a piaci növényeknek egyrészéről a takarmánynövények termesztése szempontjából le keil mondania és első pillanatra méltán gondolhatja, hogy az esetre, ha kevesebb búzát, repcét, rozsot, árpát stb. termeszt, kevesebbet vihet a piacra és igy kevesebb lesz a gazdaság jövedelme is. Ámde ez nem úgy van! Az állati hús és állati termékek ára állandóan emelkedőben van s igy bőségesen megkapja ezekben az elmulasztott növényi termékek árát s azonfölül mellékterményül marad a trágya, a melynek termésfokozó hatását épen mostan fejtegetjük. Trágya és trágya között azonban igen nagy a különbség! Az állat egyáltalán nem termel növényi táplálóanyagokat, csak azokat juttatja vissza a melyet maga is kapott, ennélfogva a hizlalótakarmány után vagy az okszerűen tartott tejelőmarha után származó trágya sokkal több növényi táplálékot tartalmazván, jóval többet is ér, mint ama rideg marhák trágyája, melyek csak föntartó takarmányban részesülnek. Az intenzivebb takarmányozás, ha az okszerűen történik, a fokozottabb hús- és tejtermelésben fizeti ki magát, de csak akkor, ha a javító abraktakarmányt olyan mennyiségben és olyan arányban etetjük, mint az állataink meghálálják ; mellőzhetetlen ez okból, hogy a gazda számítson, ismerje az egyes takarmányanyagok haszonértékét s bőven bánjon ott, a hol annak etetése kifizeti magát, de takarékoskodjék, a hol az okszerűen lehetséges. A legkitűnőbb trágya is elvesztheti értékének legnagyobb részét, ha nem részesül a kellő kezelésben. Ha a trágya nedvességhiány miatt kiszáradván, megpenészedik ; ha nem viz- áthatlan telepen erjed, miközben gondosan trágyalével locsolandó, akkor a trágya csak kilúgozott alommá válik, mert az értékes foszforsav és káli elszivárog belőle, a még értékesebb ammóniák pedig részint elszáll, részint megsemmisül. Műtrágyát vásárolni csak akkor tartom helyénvalónak, ha az állatállomány fokozása bármely okból nem lehetséges és megtagadom a jó gazda elnevezést attól, aki ha műtrágyát vásárol is, de a saját istállójában termelt trágyát elhanyagolja és pusztulni engedi. Különösen fontosnak tartom az istállótrágyának javítása és konzerválása szempontjából, annak gipsszel vagy szuperfoszfát gipsszel való fölhintését, mely a korhadó istállótrágyából elszálló ammoniákot köti meg, s igy annak ez időszerint legértékesebb és legjobban fizetett alkotórészét tartja vissza a termesztendő növények javára. Ha a fölhintést magában az istállóban végezzük, annak a levegője javul, s ez állataink egészségi állapotára lesz kedvező, úgy hogy ezt elmulasztani igazán nem volna szabad, holott tudtommal ezt újabban jobban elhanyagolják. Nyilvánvaló azonban, hogy az istállótrágya nem tartalmazza olyan arányban a növényi táplálóanyagokat, mint arra a termesztendő növénynek, vagy a gazdaság talajának szüksége volna; ilyen esetekben a műtrágyához fordulni a gazdának saját jól fölfogott érdekében kötelessége. Liebig óta tudjuk, hogy a termés különben normális viszonyokat föltételezve, azon növényi tápanyagtól függ, mely a legkisebb mértékben áll a termesztendő növénynek rendelkezésére a talajban. A magyar viszonyok között nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy ez: a foszforsav és a nitrogén. Igen sok talaj van azonkívül, a mely mészhiányban szenved, bizonyos viszonyok között a kálisókkal való trágyázás is kifizeti magát. Pár évtized előtt a magyar gazdákkal még nem igen lehetett a műtrágyák használatáról beszélni. Legtöbben azt hitték, és pedig többen saját kísérleteik alapján nyilatkoztak úgy, hogy a mi viszonyaink közé nem való a műtrágya; valószínűleg azért, mert nem azt, nem akkor és nem olyan módon alkalmazták, mint az szükséges lett volna. Ma azonban lényegesen megváltoztak a viszonyok. Aligha tévedek, ha azt állítom, hogy
