Harangszó, 1911-1912

1912-05-26 / 25. szám

1912. május 26.

HARANGOZÓ.

203.

meleghangú levelekben hathatósan buzdította.

*

Kis János utóbb mint végzett diák . tapasztalat- és segélygyűjtő kőrútjában 1790-ben személyesen is felkereste Péczelit Komáromban s ekkori » látogatását a következő szavakkal örökítette meg Emlékezéseiben: .Fejérvárról Palotán keresztül Veszprémbe menénk s onnét ismét vissza- - felé csavarulván s néhány bakonyi * helységeket megjárván Komáromba sieténk, hol új örömöket reménylettünk találni. Reményünk a legnagyobb mértékben teljesíttetett az akkori egyik református prédikátor Péczeli József által, ki minden tekintetben a legbuzgóbb magyar írók közé tartozott. Forróbban, mint ő, alig szerette va- , laki a magyar literatúrát. S minthogy a leggyengébb igyekezetei is, mely ennek javára célozott, igen kedvelte s atyai indulattal ápolta s már hozzá Írott leveleinkből ehhez vonzó hajlandóságunkat ismerte: azért hazafiúi kötelességének tartotta bennünket mennél hathatósabban serkenteni s hasznos intéseket adni.

„Intéseit a legszeretetreméltóbb nyájassággal is fűszerezte s derék feleségével együtt úgy bántak velünk, mintha házi cselédjei (családja) közé tartoznánk. Ebédnél egyik tál igen I jól készült s jóízű mácsik lévén, alkalmat ada néki arra a megjegyzésre, hogy a magyarok, mikor valamely vendéget szívesen látnak, túrós má- csikkal szoktak neki szolgálni. Szere- tetének s jóságának emlékezete sohasem enyészik el lelkemből.“

Péczeli, kiről Kis János ily melegen emlékezik, 42 évre terjedő rövid pályafutása alatt is igen értékes műveket irt. Pap létére a színészet nagy nemzeti hivatását.is felismerte s több színművet fordított franciából. Megírta II. József életrajzát. Jeles egyházi beszédeket s egyéb hittudományi műveket is irt. S ezeken kívül különösen mint kiváló meseiró tűnt ki.

Minket ezek a mesék azért érdekelnek, mert minden sorukból kiérzik a népét jól ismerő s a hazáját s egyházát torrón szerető protestáns lelki- pásztornak szívedobbanása. Több meséjének tárgyát egyenesen az eklézsia életéből merítette. így ír ő többek között a papmarasztás régi szokásáról, a lelkésznek híveihez való viszonyáról, a pap rest szolgájáról, a halotti torok Ízléstelen és káros szokásáról, az Isten bölcs végezésén való megnyugvásról, az okosan és . istenfélelemmel kötendő házasságról,

a magyar haza és magyar nyelv szeretetéről stb.

S mindezt szellemesen, humorosan, jóizű tréfával teszi, csak ritkán élesebb gúnnyal, mikor nagyobb hibákról van szó. Az állatok természetét igen ügyesen és elmésen állítja párhuzamba az emberek szokásával és jellemével. Előadása élénk, szemléltető. Nyelve egy kissé már régies, nem csak ódon- zamatú, hanem néhol érdes is. Nem csuda, hiszen több mint 120 évvel ezelőtt irta a meséit. De igy is mindenkor szép és jó magyarsággal szól. Elvezettel olvashatjuk ma is.

Péczelit már a saját kora is nagyra- becsülte. A nádorral, Kaunitz herceggel, Teleky József gróffal és sok más kitűnőséggel levelezett. Mint a vallási türelem és testvéri szeretet apostolát a más vallásuak is megbecsülték. Jellemző erre nézve, hogy leányának temetésén ott voltak az összes róm. katolikus céhek zászlóikkal. Fia pedig, a hasonnevű debreceni tanár, nem csak az akadémiának és a református iskoláknak, hanem Késmárknak, Pozsonynak és Sopronnak is hagyott alapítványt.

Meséiből időnként bemutatunk néhányat. Az itt következő, mely a halotti torok helytelen szokásáról szól, komolyabb hangú, de lesznek köztük vidámabbak is.

Payr Sándor.

A szarvas és borjai.

Egy fiatal szarvas december havában Betegen fetrengett hideg barlangjában,

Hol anyai szívét főként ez szaggatta,

Hogy kettős borjait nem ápolgathatta,

Kik csak téjhez szokván, még füvet nem téptek, S gyengeségük miatt botorkázva léptek. Zsíros őszi fűvel rakva volt a tanya,

Melyet télre gyűjtött ez a gondos anya.

Ott evett előttük, hogy ha elszoknának A tájtól s erősebb életre kapnának Addig is, míg a föld megnyitván kebelét, Önként kitálalja a vadak ételét.

Betegsége hire elment mindenfelé,

S másnap a barlangot a néző bételé A látogatóknak unta várni végét,

Kérdik : hogy van ? s miként érzi egészségét ? Innen egyenesen mennek a szénára,

Melyet zsugorgatott borjai számára.

Ekként látogatják sínylődő társokat,

Hogy minden nap nála megtömték hasokat.

A szarvasnak végre történék halála,

S a sok szomorú fél helyet sem talála. Csakhamar holt testét egy lyukba béteszik, Azután a sarjut egy szálig megeszik.

Más nap virradóra, hogy megürült hasok, A jászolra mentek az árva szarvasok;

De fájdalmuk után mily nagy lett félelmük, Látván, hogy nincs többé egy szálnyi élelmük 1 Az éhség foga közt még két nap gyötrődtek, Azután mindketten éhen megdöglöttek.

Ez a rövid mese céloz az olyakra,

A kik futva mennek a toros házakra S bényelik az árvák végső falatjokat Az nap, melyen sírba zárták bé atyjokat; Kik a házban, melyre az Úr mért siralmat, Mintegy őt boszantván ütnek lakodalmat.

A hét árvák anyját itatják erővel,

Még a megholtért is isznak bolond fővel.

Megunt hitves társát vígan temethette,

A ki legelőször a tort elkezdette.

Péczeli József.

A levegő.

Irta : Dr. Kovácsics Sándor járásorvos.

II.

A levegőnek 2/b része nitrogén, mely olyanképen hígítja s teszi céljára alkalmassá az oxigént, mint az orvos által rendelt víz a hatóanyagot. Ezenkívül azonban még más szerepe is van a természet háztartásában, hisz az állati szövetekben tőszerepe van s légzéskor a vér is vesz magába belőle.

A tiszta levegőnek meg van az az értékes tulajdonsága, hogy benne a betegséget .okozó bacillusok elpusztulnak vagyis desinficiáló hatása van. Vidéken, falun a fertőző betegségek nem terjednek el oly mértékben, mint a tömött városokban. A tengermelléki vagy hegyi tiszta levegő keresett gyógyító ír a betegek, pihenni vágyók részére. Ezt a hatást e helyek nemcsak dús oxigéntartalmuknak köszönhetik, hanem annak is, hogy nagyon kevés port tartalmaz levegőjük. Minél kevesebb a porrészecske a levegőben, annál kevesebb benne a bacillus is, melyek többnyire a finom „nappor “- hoz tapodva találhatók. Sok betegséget, melyet hajdan a hideg légáramlatnak tulajdonítottak — a légkör pora s az ezekhez tapadt csirák, mikróbák okoznak. Már néhány ezer évvel ezelőtt állította Demokritos, hogy az epidémiákat a levegőből lehulló por okozza; s íme, e sejtésnek csakugyan volt, van magja.

Nem jól szellőzött szobák, műhelyek 1 köbcentiméter levegőjében 10, 20, 30 milligramm port találtak; míg az óceánok fölött, magas hegyek levegőjében alig tudtak port, baktériumot kimutatni.

Tavasszal és ősszel legtöbb fertőző anyagot tartalmaz a levegő, mert a téli hideg s a nyári forró meleg ellenségei ezeknek az egysejtű lényeknek, míg a nedvesség s az enyhe meleg nyújtotta kedvező körülmények között vígan élnek, szaporodnak.

A levegő pora utján terjed hazánk egyik legelterjedtebb fertőző betegsége, a tüdővész. Egy gramm utcai por