Harangszó, 1911-1912
1912-04-28 / 23. szám
186. harangszó. nokembereknek volt nyugdíjuk, de serfJSke gondolt arra, hogy mi lesz azzal az elerőtlenedett földmívessel, mikor kérges keze nem tud erőt önteni az engedetlen kapába. Azaz mégis, valami kis gondoskodás történt, de nem a földmívesekről, hanem inkább a gazdasági cselédekről és gépmunkásokról. Az 1900-ik évi XVI. törvénycikk, valamint az 1902-ik évi XIV. törvénycikk kimondták, hogy minden cselédtartó kötelezve van cselédjeit baleset ellen biztosítani. Sok elszerencsétlenedett munkás áldotta ezt a jóságos intézkedést. Most az állam egy lépéssel tovább ment s kiterjesztette a szervezetet a földmívesekre is. Nyugdíjpénztárt állított fel, melynek tagja lehet minden földmíves, gazdasági cseléd, akármilyen öreg is. Csak a községi elöljáróságnál felvételre kell jelentkezni, azután a felvételért 1 koronát, tagsági díj fejében pedig lélévenkint 5 koronát, tehát egész évre 10 koronát kell fizetnie. Ha a nyugdíjintézet tagja 10 évi tagság után munkaképtelenné válik, vagy ha 65-ik életevét túlhaladta, akkor nyugdíjat kap. Ha valaki 40 évig volt tag, akkor évenként 240 koronát kap, ha kevesebb ideig fizetett be, akkor kevesebbet kap. A ki 10 évig volt tag, az 60 korona nyugdíjra tarthat igényt; a ki 23 évig, az 138 koronára. (Vagyis az évek számát mindig hattal kell megszorozni.) De a 65 éves ember akkor is megkapja jogos nyugdíját, ha egészséges, mint a makk. Persze, persze, — mondják sokan, — de mi lesz a befizetett pénzzel akkor, ha az illető befizető időközben meghal?... Akkor sem vész el az összeg. Ha az illető már elmúlt 10 éves tag, akkor családja egy évi nyugdíját megkapja. Például 13 évig fizetett valaki be, — akkor a családja 78 koronát kap. Ha pedig még nem fizetett be az illető 10 évig, akkor a családja a befizetett összeg felét kapja meg. Aki 80 koronát fizetett be, annak családja 40 koronát kap. De itt is milyen nagylelkű a törvény 1 Kimondja azt is, hogy ha 14 évesnél kisebb árva marad hátra, akkor a segély már 2 évi tagság után sem lehet kevesebb 100 koronánál. Ha például két évig fizette az a szegény ember a maga évi 10 koronáját, befizetett összesen 20 koronát, de azért özvegye és kicsi árvája a családfenntartó halála után 100 korona segélyt kap. Akinek pedig nincsen családja, ott a legközelebbi hozzátartozó kap 50 koronát temetési költségre. A biztosítás a balesetre is kiterjed. Ha „valakit baleset ér, azt ingyen gyógykezelik, ingyen kap orvost, patikát. Munkaképtelensége idején, egészen 70 napig, naponként 1 korona segélyt kap. Ha 70 napon túl sem gyógyul meg, akkor nyugdíjat kap. A nyugdíj összege is szépen van kigondolva. Ha valaki egészen munka- képtelen lett, akkor teljes nyugdíjat kap, azaz évenként 240 koronát. Ha félannyit tud dolgozni, mint azelőtt, akkor 120 koronát. Az is sokszor megtörténik, hogy a baleset elrabolja a családfenntartót. Hát akkor mi lesz az özveggyel, a kis árvákkal ? Erről is van gondoskodás. A család ilyenkor legalább 400 korona segélyt kap. Ha pedig 14 éven aluli gyermekek vannak, akkor többet. Háromnál 500 koronát, 4-nél 600, 5-nél 700, hat vagy több kis gyermeknél 800 koronát. Mennyi könnyet felszárít majd ez a nemes szellemű intézkedés I Az új törvény egy olyan biztosítási módot is ismer, mely csak a halál esetére akar családjának segélyt biztosítani. Ez az u. n. temetkezési csoport. Ezek 2 korona felvételi díjat és 2 kor. 60 fillér évi tagsági díjat fizetnek, melyet egész életük végéig fizetni tartoznak. Annak családja, aki 14—20 éves korában kezdte a befizetést, halála után 200 kor. segélyt kap, aki 21—25 éves volt, 170 kor.-t, aki 4i—45 éves volt, 80 kor.-t. És így tovább. A törvény azt is lehetővé teszi, hogy öregebb emberek nagyobb összeget biztosíthassanak családjuknak. Ezek ugyanis két tagsági könyvet válthatnak. Például a 60 éves ember 2 kor. 60 fillér díj mellett 40 korona segélyt biztosít családjának. Aki ezt kevesli, az két könyvet vált, fizet 5 kor. 20 fillért évenkint és ezzel halála esetére 80 kor.-t biztosít családjának. Ha csak 2 évig fizette is a tag a maga járulékát, családja mégis megkapja a segélyt. Ezt a nemes célú intézetet létesítette most az 1912-ik évi VIII. törvénycikk. Részletes ismertetését egy kis füzetbe is összefoglalták. Azt hisz- szük, hogy kedves és hasznos dolgot cselekszünk, mikor nem elégszünk meg ezzel a rövid cikkel, hanem magát a törvényt magyarázó kis füzetet is odatesszük olvasóink asztalára. Az országgyűlés és az egész magyar nemzet büszke lehet erre az újításra. Nemes szellem, felebaráti szeretet, irgalmasság lüktet benne. Hisszük is, hogy magyar népünk megérti a feléje kínált nagy előnyökét és mindenki siet saját öregsége nyugalmát biztosítani. Ezt annál inkább reméljük, mert a nyugdíjintézet a földmívelésügyi minisztérium- fennhatósága alatt áll s az állam évenként 200 ezer koronával támogatja az új intézményt. És hisszük azért is, mert csekély évi összeggel öregsége nyugodt esztendeit biztosíthatja magának a magyar föld derék munkása. Ne is legyen ezután kegyelem-kenyéren éldegélő, könnyes szemű öreg I És ne legyen magára maradt özvegy, támasz után siró árva, kit nehéz fájdalmán kívül, a holnapi megélhetés gondja sorvaszt I.. Segítsen mindenki magán és övéin !. . 1912. április 28. Az elhagyatott sziget. i. Egy derék rabszolgáját felszabadította egy gazdag kereskedő. Adott neki egy hajót, árukat és sorsára bízta őt. A rabszolga útnak indult, hogy megkeresse szerencséjét. Rövid hajókázás után nagy vihar támadt a tengeren, hajója, emberei és minden áruja az orkán áldozata lett, ő is csak nagynehezen érte el egy szigetnek a partját. Éhesen, mezítelenül, kimerültén vánszorgott a sziget belseje felé. Egyszerre csak nagy néptömeget látott örömujjongva feléje jönni. »Éljen az új király, éljen!“ Kiáltották. Gyönyörű kocsiba ültették és a városba hajtottak vele. A királyi palota előtt fogadták őt az udvarna- gyok, bíbor palástba öltöztették, gyémánt koronát tettek a fejére és arany trónusra ültették. Azután jöttek az országnagyok, akik a nép nevében hűséget esküdtek királyuknak. Az új király azt hitte, hogy mindez a pompa, fény és dicsőség csak álom. De midőn annak tartósságáról meggyőződött, minden kételye eloszlott. — „Nem értem, mondá magában, hogy minő hatást gyakorolhat egy mezítelen idegen megjelenése ezekre az emberekre; úgyannyira, hogy megteszik őt királyuknak. Nem tudják, ki vagyok, nem is kérdezik, honnan jöttem és mégis trónjukra emelnek. Minő különös szokás ez ebben az országban! “ Mindig ezen töprengett s végül is elhatározta, hogy megtudja a rejtély nyitját. — „Vezér, szólított meg egy bölcs államférfiut a király, miért tettetek meg királyotokká ? Honnan tudtátok
