Harangszó, 1911-1912

1912-03-31 / 21. szám

1?2. HARANGSZO. 1912. március 31. Aggodalommal tekintgettek körül | a mulatozók. -Csak Bogyó Pali patvarista (egyedül ő nem volt napi- ! díjas ivó) hunyorgatott szemével ravaszul társaira s mind a két oldali szomszédja fülébe súgott valamit, azok pedig tovább a mellettük ülőnek. Erre aztán mindnek kiderült az arca. S amint aztán Bogyó Pali felállt lendületes szavakkal a gazdát fel- köszönteni s felhajtották poharukat: mindannyian Boldizsárra rohantak. Kezét összekötötték s farkasguzsba tették. Úgy aztán felültették gugolva az ágya közepére. Bódis Bódi rúgott, harapott, s ordí­tott torkaszakadtából: — Zsiványok, rablók 1. .. . Ilyen csúffá tesznek a saját házamban I... I Megöllek benneteket, ha kiszabadulok, j — Szervusz öreg pajtás. — búcsú­zott tőle elsőben Bogyó Pali. — Megbocsáss, hogy így kell búcsút vennünk tőled. De ha máskép nem ereszted az embert. Magára hagyták a rabiátus öreg legényt az ivópajtások. Mielőtt azon­ban cifra, kifordított áldásoktól ki- | sérve eltávoztak volna, felzörgették a szobájában mélyen alvó gazdaasszo­nyát, hogy majd tekintsen be Boldi­zsár úrhoz. Fáni kisasszony, Bódis Bódi érde­mes, ötvenéves gazdaasszonya (hogy­ne volna érdemes, mikor húsz év óta el tudta tűrni gazdája minden­napos ütlegeit) félig öltözötten nyitott be az úr szobájába s nagy kövér tenyereit úgy összecsapta ijedtében, hogy akkorát szólt, mint egy pisztoly. — Jóságos szent Istenem I mi a rosszak vannak a téns úrral ? I — Ne óbégass! eleget ordítok én. Húzd ki azonnal lábam és kezem közül a botot. Fáni kisasszony (megköveteli min­denkitől a kisasszony titulust, tehát én is köteles vagyok úgy nevezni) most vette még csak jobban szem­ügyre a gazdáját s látta meg, hogy az onnét mozdulni sem tud addig, míg csak ő nem akarja. — Húzd ki rögtön a botot s hozz kést, vagy ollót: vágd le kezemről a spárgát, te boszorkány, mert agyonütlek I Az öreg legény vén kisasszony gazdaasszonya elgondolta, hogy amint ő kiszabadítja Boldizsár urat. a far­kasgúzsból, annak az lesz első teen­dője, hogy őt, mint legközelebb prőt dühében félholtra veri. — Siess már, te sárkányfajzat! Fáni kisasszony nagyot, merészet gondolt: Igen, kiszabadítja, de nem ingyen. — Mit ad, ha kiszabadítom ? — Ezt a botot a hátadra I — Tudja, mit ? Kiszabadítom, ha megígéri, hogy elvesz feleségül. — Mit beszélsz te-te tűzrevaló ? — Vegyen el feleségül 1 — El-elveszlek, csak eressz már te, seprüs boszorkány ! — Esküdjék meg I — Esküszöm, de előbb majd agyonütlek I Pár másodperc múlva kiszabadult békójából Bódis s hatalmas botját kezében szorongatva, némán állt gaz­daasszonya előtt. Az pedig meghu­nyászkodva, megadással várta az ütlegeket. — No, miért nem üt hát? Bódis Boldizsár hosszasan nézte az ő oldalán megöregjilt, barátságos, kövér arcot s valami előtte ismeret­len vendég, egy kis hitvány nedves­ség löpózott szemébe. — Mit üssek rajtad, ha már a fe­leségem akarsz lenni I — dörmögte szokatlan lelkimegindulással. Kicsiny nyílás, amelyen sok átfér. Lyon városában egy alkalommal nagy csődület támadt egy kocsma ajtaja előtt. Egy szemelláthatóan elmezavart ember állt az ajtó előtt, mérőléccel a kezében, zavart szava­kat hangoztatva: nem értem, nem értem, méter a szélessége, kettő a hossza és mégis földem, erdőm, rétem, házam, mindenem ezen ment be és veszett el. Nem értem, nem értem!.. s azzal mérte tovább a kocsma ajtó nagyságát. Felebarátom, érted-e ? Találó felelet. London egyik utcáján prédikált egy fiatál lelkész. Egyszerre csak egy csufolódó szavait félbe szakítva igy kiáltott fel: aki a világitó gázt felta­lálta, többet használt az emberiségnek, mint a Názáreti Jézus. A lelkész igy felelt: ön barátom hihetőleg a gázláng szerelőjéhez fog küldeni halálos ágyán ; én részemről felolvastatom János evangeliomának 14. részét. Olvassa gk a bibliát! Zsolt. 119., 105. Hol MMla a házban nincs, , Tanyát a sátán ütött ott, Hiányzik ott a legtö'nti kincs, De Isten nem lel bajiéitól. Március 31. vasárnap, Máté 2 , 5. Április 1. hétfő, Máté 27, 45—46. , 2. kedd, János 19, 28—29. „ 3. szerda, János 19, 30. „ 4. csütörtök, 1. Kor. 10. 16—17. , 5. péntek, Lukács 23, 46—48. „ 6. szombat, Máté 27, 50- 61. „ 7. vasárnap, Zsolt. 118, 17. „ 8. hétfő, Zsidó levél 13, 20—21. „ 9. kedd János 11, 25—26. „ 10. szerda, Apostol, csel. 10. 34 -35. „ 11. csütörtök, János jel. 1, 17—18. „ 12. péntek, 1. Kor. 6, 14. „ 13. szombat, 1. Kor. 15, 19, 20, 57. _________I O lvasóinknak és munkatársaink­nak tiszta szívből boldog ünnepeket kívánunk ! Az egyház köréből. Alapítvány. Lándori dr. Kéler Zol­tán, a dunáninneni kerületi gyámin­tézet elnöke a kerületi gyámintézetnél tett alapítványát újabban 2338 koro­nával növelte. Az alap immár . 4444 koronát tesz ki. A követésre méltó példa önmagát dicséri. Eljegyzés. Zatkalik Károly ev. lelkész eljegyezte Rosnó-Bányai Uj- házy Irénkét Pozsonyból. A jó Isten áldja meg az ő szent nevében meg­kötendő frigyet I Beled. A beledi ev. egyházközség f. hó 10.-én tartotta Rózsa Sándor lelkész elnöklete alatt számadási köz­gyűlését. Dr. Mihályi Kálmán gyüle­kezeti felügyelő, soproni ügyvéd aka­dályozva lévén a megjelenésben, táviratilag mentette ki távolmaradását. A gyűlés fontosabb mozzanatai ezek voltak: Az 1911 .-ik év folyamán az egyházközség kebelében a következű hagyományok és adományok történ­

Next

/
Thumbnails
Contents