Harangszó, 1911-1912
1912-02-11 / 16. szám
130. HARANGSZrt 1912. február 11. nöegylet január 27-én jótékonycélú zártkörű táncmulatságot rendezett, mely nagyon jól sikerült. — A helybeli intelligencia nagy része is részt vett azon, s csak a hajnali órákban ért a mulatság véget. — Karlovitz Miklósné elnöknő és Boór Lajosné vezetése alatt a 12 tagú rendezőség mindent elkövetett, hogy a mulatság erkölcsi és anyagi eredményekben mentői jobban kielégítő lehessen. Befolyt összesen: 187 korona, melyből a jótékonycélra tisztán megmarad mintegy 150 korona. Fölülfizettek: özv Szvathy Ágostonná 5 kor. Karlovitz Miklós, Hoíbauer Pál (Almádi), Tur- csányi Géza (Kisbér,) Veninger Antal (Győr), Sebes Frigyes 3—3 kor , özv Karlovitz Antalné, Horváth Károly (Bánta), Boór Lajos, Szabó Ferencz, Csurgai János, Hirschler Sándor, Misz- lai József, ifj. Pleyer Henrich, VargaM. Mihályné, 2—2 kor. Letenj ei János 1 kor. 50 fii., öreg Varga József, özv. Tóth Istvánná, B. Kovács Mihályné, Kovács M. Márton, Magyar Jánosné, Szekér Józsefné, Wágner József, Kiss Margit, Nagy Julia (Lázi,) Csikár Gyuláné, Lachmann János, Németh L. Józsefné, Farkas Mihály, Gábriel András, Janó Imre, Bognár Ernő, ifj. Miszlai Mihály 1—1 kor.-ét., Németh Lászlóné, 50 fii. — Összes felülfizetés 57 korona, — mely összeget egyaránt a leghálásabb köszönettel nyugtatja ezennel a rendezőség. Az ágfalvi nöegylet február 1-én tartotta VI. évi közgyűlését. Az elmúlt évben 129 tagja és 309 kor. 76 fillér bevétele volt. Pénzvagyona 1322 kor. 47 fillér, azonkívül van 117 kötetből álló könyvtára, mely 159 kor. 40 fill. értéket képvisel s melyet a tagok szorgalmasan olvasnak. A tagok hitéletének és ismeretkörének mélyítése és fokozása végett 9 vallásos estély tartatott. Behatóan gyakorolt jótékonyságot és segélyezte a pozsonyi diakonissa anyaházat, a hittéritést, a gyámintézetet, a bécsújhelyi templomépitést, az olasz wal- dens egyházat, Rimakokovát stb. Az egylet élén a gyülekezeti felügyelő neje, Stark Teréz úrnő áll, ki évenként 30 koronával mozdítja elő az egylet céljait s eddig már 210 kor. bocsátott rendelkezésére. Roth Henrik hittéritöjelölt kiküldetési költségeinek fedezésére eddig a következő adományok érkeztek hozzám : Steltzer Endre missz. egyes, vil. elnök Pozsony 10 K, Hrabovszky István esp. felügy. Felsőőr 10 kor., S. Ő, Á. 2 K, dunántúli egyházkerületi „Evangeliomi Egyesület“ 25 K, ev. nőegylet Ágfalva 3 K 52 fillér, Mód J. Nagysimonyi 3 K, Kiss Ferenc m. kir. főerdőtanácsos Szeged 10 K, Brunner Mihály Törökkanizsa 5 K, özv. Boninsegna Károlyné Sopron 3 K, Poszvék Sándor nyug. lic. igazgató Sopron 10 K, özv. Tomka Károlyné Körmend 5 K, Németh Sámuel főgimn. ig. Felsőlövő 2 K, Kotsch Mihály lelkész Pusztavám 5 K, Wall- rabenstein Jakab lelkész Homokos 10 K, id. Pálfy Lajos Nagyvázsony 1 K, Daxer Henrik lelkész Bazin 8 K, Török József lelkész Cegléd 5 K, Lang Károlyné Szentgotthárd 3 K, Pónya István Wien 1 K, Fizély Árpád Kassa 2 K, lic. Fizély Ödön Ik. Aranyosmarót 3 K. Eddigi főösszeq 126 K 52 fill. Ezzel a szükséges összegnek mintegy lizedrésze van együtt. Midőn az eddigi adakozóknak hálás köszönetét mondok, egyben felkérem mindazokat, kik az első magyar evangélikus hittérítő kiküldetésének nagy jelentőségét egyházunkra nézve méltányolni tudják, hogy küldjék be erre a célra szánt adományaikat alólirotthoz. Hittestvéri meleg üdvözlettel, Ágfalva, Sopron megye, Scholtz Ödön lelkész, missióegyesületi elnök. Itthonról. A vértanuk sírja. A vértanuk hamvait kutató bizottság a vársáncban főbelőtt vértanuk sírhelyéről újabb adatokat szerzett, s ezek alapján remélik, hogy mihelyt tavasszal az ásatást megkezdik, két három nap alatt meg fogják találni Schweidel József és Lázár Vilmos tábornokok sírhelyeit. Az ásatást a bitófán kivégzettek hamvainak feltalálása céljából a vesztőhely obeliszkje alatt is folytatni fogják. A fogarasi rablóvezért agyonlőtték. Másféléves hajsza után a csendőrök ártalmatlanná tették Budák András, Romániából megszökött fegyencet, a kinek lelkét sok gyilkosság és rablás terheli. Budákot a magyar csendőrség tizennyolc hónapja üldözi a fogarasi hegyek közt és a hét vármegyéből összevont százötven főnyi csendőrcsapatot csak néhány héttel ezelőtt oszlatták föl, mert az üldözés reménytelennek látszott. A haramia azonban továbbra is a határszéli havasokban bujkált és ott akadt rá tegnap egy csendőrőrjárat. A csendőrök igazolásra szólították föl a haramiát, a ki erre futásnak eredt, majd egy fa mögé bujt és onnan célba vette a csendőröket. A csendőrök azonban megelőzték és négy lövéssel leteritették a rablóvezért, a kinek fejére kétezerötszáz korona jutalom volt kitűzve. A babona. A következő kis esetet nem azért közöljük, mintha olyan nagyon fontosnak ítélnénk, hanem elrettentő például, hogy a babona ma is milyen erővel uralkodik az embereken. Kártyavetés ürügye alatt lopódzott be négy évvel ezelőtt Rafael Amália kóborló cigány asszony Cegléden K. R.-hoz a ki kíváncsiságból jövendőt mondatott vele. A kártyák és a tenyér vonalai nagyon sötét színben tüntették föl a jövőt. — Jaj nagyságos ifjasszonykám, megverte magácskát az Isten mind a két kezével. Meg van átkozva, meg van rontva kilenc esztendőre 1 sopánkodott a jósnő. Hanem adjon egy pár koronácskát s holnap eljövök egy olyan tudós asszonnyal, aki érti a módját, hogy mint kell a rontáson segíteni. Másnap már Rafael Jánosné nevű cigány- asszony társaságában állított be a kártyavetőnő. A tudós asszony tyúktojást kért, melyet kendőbe csavart. — Ha jel lesz benne, akkor segítségünkre lesz a cigányok nagyasszonya! Ezzel cigányul imádkozva, a kendőt feje fölött lóbálni kezdette. — Megvan, kiáltotta örömmel, a mikor a tojást feltörte, itt a nagyasszonynak a jele. E szavakkal döglött lódarazsat vett ki a tojásból, majd igy folytatta : — No nagyságos asszonykám, megszabadult az átoktol és az fogja elvenni, a kit szeret. . A cigányasszonyok, a kik nem üres kézzel távoztak, a következő napon Mihály Miklós József cigánnyal köszöntöttek be ; úgy mutatták be, hogy ő a nagyasszonyuk földi helytartója s hatalma van az ördögön. Ettől az időtől fogva a cigányok minden nap pecsenyét ettek. Pénzük is volt bőven, mert a hiszékeny asszony oda adta volna nekik az utolsó garasát is. Két évig folyt a hitegetés s a cigányoknak annyira megnőtt a szarvuk, hogy egyszer föl- utaztak áldozatukkal Budapestre s az éjjeli órákban a Baross-szobor alatt mindenféle hókusz-pókusz közt cigány imádságot mondottak el vele. Az elvakult asszony családja mikor megtudta, hogy a cigányok apránkint 7400 koronát csaltak ki tőle, följelentette a csalókat. A kecskeméti törvényszék a két asszonyt csalás büntette miatt három-három évi, Mihály Miklós Jánost, a cigányok nagyasszonyának helytartóját pedig két esztendei fegyházra ítélte. De hát ebből még nem térül meg az elveszett pénz. így jár az, aki babonának hisz a 20-ik században. A magyar gazdák és a választójog. A Magyar Gazdaszövetség igazgatóválasztmánya Darányi Ignác elnöklésével tartott ülésén foglalkozott azokkal a válaszokkal, melyek a miniszterelnök választójogi köriratára a szövetséghez tartozó gazdaköröktől és szövetkezetektől beérkeztek. A válaszok nagy többsége a választójog kiterjesztése mellett szól s a vélemények sommázata szerint a magyarul irás-olvasás, az egy helyben való huzamosabb tartózkodás s az állandó foglalkozás kikötése a kisgazdatársadalom egyhangú kívánsága. A beérkezett válaszok jelentékeny többsége azt a követelést is fölállítja, hogy zárassanak ki a választójogból mindazok, akik az állam és a vallás ellen izgatnak, a választási visszaélések zárassanak ki s számosán azt is követelik, hogy a választás idején ben tiltassék el a hatóság a választókkal való érintkezéstől. A közsé-
