Harangszó, 1911-1912
1912-02-04 / 15. szám
122. HARANGSZÖ 1912. február 4. — A véletlen nem teljesíthette volna jobban kívánságát — felelte a királyné nyugodtan. — íme itt áll ön előtt egy azok közül, a kiket legjobban gyűlöl, én a magyarok királynéja és az osztrákok császárnéja vagyok. Erősen és bátran ránézett a férfira, aki halálsápadtan dűlt a falnak. Erzsébet királyné pedig, mintha mi sem történt volna, nyugodtan tovább ment. A kaszálógép*). Oda jutottunk, hogy a kisgazda is kezd rászorulni a kaszálógépre, még pedig főleg azért, mert manapság már oly nehéz a kaszásnapszám, hogy az a kisgazda, akinek akad vagy néhány hold kaszálója, nem igen győzi kifizetni a kaszást. Ha pedig a maga erejével akarja lekaszálni, úgy ráöregedik a szénája, hogy nem sokat ér vele. De meg nemcsak rétet kaszál már manapság, hanem sok helyen vetett takarmányt kell neki kaszálni, különösen ott, ahol megszűnt a rét, vagy ahol már a kisgazda is jobban pártfogásba vette az állattartást, ahol több tehenet tart, mint azelőtt, azért, hogy tejet adhasson el vagy szállíthasson a tejszövetkezetbe, meg borjut nevelhessen akár magának, akár eladónak. Végül pedig még sok olyan vidéke van édes hazánknak, ahol ma is a fő jövedelmet a kaszáló adja. A folyók, vizek mentén a laposokban, hol már egyebet nem lehet termeszteni, még igen sok nagy kaszáló van a kisgazda kezén — de nincs hozzá kaszás, kivándorolt Amerikába. Szinte sír az embernek a lelke, mikor ilyen vidéken jár-kel s látja, hogy adott az Isten bőven szénát, de nincs, aki levágja. Pedig a jó kaszálógéppel egy nap alatt két lóval vagy akár két ökörrel is lehet legalább is annyit kaszálni, mint amennyit hat jó erős magyar kaszás egy nap alatt le tud vágni. Azt mondja erre a kisgazda, hogy: „Igen ám, de hát drága az a gép és nem érdemes az én kevés kaszálni- valómért annyi pénzt adni érte. Nem is mondom én, hogy egy kisgazda a maga számára vegyen egy kaszálógépet. Álljanak össze többen, vegyék meg közösen, használják is közösen. Úgy számítsanak, hogy egy *) Ifj. Sporzon Pál m. kir. gazd. akadémiai tanár: „A kisgazda mezőgazdasági gépei* cím« könyvéből. kaszálógéppel két középerős lóval reggeltől-estig lakaszálhatunk könnyen hat kataszteri holdat vagy kilenc-tíz kis holdat. Egymás közt szépen megegyezhetnek, hogy kinek mikor dolgozzék a gép és nem fog elöregedni egyiknek sem a szénája, mert 5 nap alatt akár 50 holdat is lekaszálhatnak vele, ha csak egy kicsit ügyeskednek. Ennek az 50 holdnak a kézzel való lekaszálsa manapság belekerül legalább is 150 koronába, ha pedig géppel kaszálják, még 30 koronába sem kerül, ha a gép árának a kamatját is számítják. Pedig ez csak az első kaszálás. A sarjut vagy egyéb kaszálni valót is levágja ez a gép, úgy, hogy mire összehasonlítják, hogy mennyi kaszás napszámát takarítottak meg vele, hát rájönnek, hogy a gép ára már a második esztendőben megtérült s azontúl úgyszólván ingyenbe megy a kaszálás, akár még tiz esztendeig is, ha vigyáznak a gépre. A kaszálógép legalább is ötszörié olcsóbban dolgozik, mint a kézi kaszás és igen sokkal jobban. Nincsen az a kaszás, aki oly szépen, alacsonyan és tisztán tud kaszálni, olyan gyorsan és olyan olcsón, mint a kaszálógép. Erről legköny- nyebben meggyőződhet minden kisgazda a saját szemével, ha elmegy a szomszédba oda, ahol kaszálógéppel dolgoztak és megnézi a kaszálógép után maradt tarlót és azt összehasonlítja a kézi kasza után maradt tarlóval. A kézi kasza után meglátszik minden egyes rend, amelynek a két szélén, ott, ahol a kasza bevágott a rendbe s ott, ahol kijött belőle, magasabban marad a tarló, mint a közepén, A kaszálógép után a tarló mindenhol egyenlő magas maradt és ha ügyes ember vezeti, úgy néz ki utánna a kaszáló, mintha leberetválták volna. Ilyen szép munkát a kézi kasza nem tud csinálni. De van aztán még egy másik igen nagy előnye a kaszálógépnek a kézi kasza munkájával szemben s ez az, hogy a kaszálógép után a rend egész szélességében egyenletesen elterülve, még pedig vékonyan elterülve marad, nem pedig összehúzva, mint a kézi kasza után. Nagy előny ez! Csak gondoljanak rá, hogy úgy kaszálás után — különösen ha jobb termést adott az Isten és vastagok a rendek — milyen aggódva várják azt a napot, mikor végre be lehet hordani a szénát. Akárhányszor vége a vasárnapnak ilyenkor és apraja-nagyja iparkodik minden erejével összekapni legalább boglyába, hogy renden ne ázzon a széna! Pedig hát az a kézi kaszával vágott, púposra húzott rend, különösen ha kövérebb és bővebben van benne leveles széna, bizony lassan, nehezen szárad. A teteje már zörög mikor az alja még azon módon van, ahogy a kasza vágta. Meg kell forgatni ! Ez pedig dolog is meg vesz- ' teség is. Veszteség pedig azért, mert forgatásnál a már megszáradt leveles szénáról — a lóhere, lucerna, a baltacím, nyulszupúka, no meg a többi ilyenről — lepereg a levél, éppen a legtöbbet érő része csak a szára marad meg, az kerül haza. Ahányszor villa éri a rendet, annyiszor vészit a széna jóságából. A kaszálógép után maradt és egyenletesen szétterülő rend egyszerre, egyenletesen és sokkal hamarább szárad ki, mint a kézi kasza után maradt. Akárhányszor tanúja voltam, hogy a gép után 2—3 nappal hamarább lehetett a rendet felgyüjteni, mint a kasza után. Nagy szó ez a 2—3 nap széna- behordás idején, mikor annyira kell félni az esőtől. GABONAÁRAK. Kirnbauer József és fia udvari szállító gőzmalmából Körmend. 1912. év, február hó 1-én. Búza 22.—, Rozs 19.—, Árpa 19.—, Zab 20.—. — Az árak 100 kilónkint korona értékben értetődnek.
