Harangszó, 1911-1912

1912-01-21 / 13. szám

106. HARANGSZŐ. 1912. január 21. igaz hitének megerősítésére s babo­nás félelmének eloszlatására. Berényi György ny. cs. őftvezető, egyh. gondnok. Betegséget terjesztő állatok. Az orvosi tudomány újabban több olyan észlelettel gazdagodott, amelyek a mellett bizonyítanak, hogy némely ragadós betegség terjesztésében az állatoknak jóval nagyobb szerep ju­tott, mint eddig hitték. Azt már ré­gen megállapították, hogy a bogarak a legkülönfélébb betegségek terjesz­tői ; igy: a légy a kolera, tífusz, a tuberkulózis; a szúnyog a mocsárláz, a sárgaláz; a bolha a pestis, a bá­rányhimlő ; a csecskelégy Közép- és Nyugat-Afrikában az álomkór csiráit viszi át egyik emberről a másikra. Nem kevésbbé veszedelmesek e tekintetben a háziállatok, amelyekkel közvetetlen közelségben él az ember. Mindenesetre szép tulajdonság az emberben az állatok iránt való sze­retet és az állatvédelem eszméjének terjesztése, ámde tagadhatatlan az is, hogy némelyek az állatkedvelésben jóval tovább mennek, mint amennyit a modern egészségtan elemi szabályai megengednek. A kutya és a macska például ál­landó terjesztője a különféle beteg­ségeknek. Vannak, akik betegségük­ben maguk mellé veszik az ágyba kedvelt állatjukat csupán szórakozás céljából. Hogyha tehát az ilyen állat­kedvelő betegsége csakugyan ragadós, akkor a kutya, de még inkább a macska, amely tudvalévőén javítha­tatlan kóbor állat, könnyen széthord­hatja a betegség mikrobáit, amelyek az állat szőrét bőségesen ellepik. Tly módon azután még az olyan helyen is befészkelődik a betegség, ahol ed­dig nem volt, és hiábavalónak bizo­nyul az orvos minden óvóintézkedése. Kemlinger tanár, a konstantinápolyi Pasteur-intézet igazgatója, tanulságos cikket irt e téren való megfigyelé­seiről. A jeles orvos számos példával igazolja, hogy a kutya és macska rettegett terjesztője a különféle raga­dós betegségeknek, de kiváltképpen a himlőnek, kanyarónak és a skar­látnak. Remiinger kísérletileg kimu­tatta, hogy az állatok szőrén a kan- bunkulus, a diftéria és a tífusz mikro­bái a megfertőzés után több nap múlva is életképesek voltak. A mily gyakori a kutyánál a tu­berkulózis, épp oly sűrűn fordul elő a macskánál a rákos megbetegedés, amelyről tudós orvosok állítják, hogy az emberre is átragadhat. Egy fran­cia orvos-professzor egy esetről em­lékszik meg, amikor a rákbajban el­hullott macskától a család több tagja megkapta a rettenetes betegséget. A statisztikai adatok szerint a ve­szettségben elpusztult emberek száma még mindig elég tekintélyes; kivéve Nagybritánniát, ahol jóval energiku- sabbak az idevonatkozó óvórendsza­bályok, mint bármely más országban. Ismeretes ugyanis, hogy a veszettség nemcsak harapás révén ragad át az emberre; ez a félelmetes veszedelem fejlődése első stádiumában föl nem ismerhető a kutyán, amely, ha ilyen­kor megnyalja az ember kezét vagy arcát, ahol esetleg jelentéktelen kar­colás vagy pörsenés van, könnyen megfertőzheti az embert. Már azért is óvakodni kell a kutya és a macska túlságos dédelgetésétől, mert ezek az állatok az utca porában kimutatható különféle mikrobákat szőrükön haza hordják. Ami pedig a házi díszmadarakat és a szárnyas állatokat illeti, ezek ha nem is kóborlás közben összeszedett baktériumok által okozhatnak vesze­delmet, de a maguk betegségét plán­tálhatják át az emberre. Nevezetesen a papagáj a ragadós tüdőgyulladást; a galamb, a kacsa és a fácán a dif- tériát, amely, ha nem is azonos az ember diftériájával, azért elég vesze­delmes és felette ragadós betegség. A patkány és egér félelmetes ter­jesztői különféle veszedelmes beteg­ségnek ; megírták a lapok, hogy az oly nagy mértékben pusztító pestist mindig a patkányok hurcolják szét. Több amerikai városban drákói szigorral bánnak el az olyan család háziállatjaival, amelyben ragadós be­tegség ütött ki. Mihelyt az orvos hivatalos jelentése révén a hatóság tudomást szerez a bajról, a család valamennyi háziállatát: kutyáját, macskáját és szárnyasait szigorúan elkülönítik, sőt súlyosabb megbete­gedés esetén kipusztítják. Jó, ha mindezt mi is meggondol­juk s a szerint osztjuk be életren­dünket, hogy ezek ellen a veszedel­mek ellen is védekezzünk. Olvassátok a bibliát! Zsolt. 119., 105. Hol biblia a Házban nincs, Tanyát a sátán ütött ott, Hiányzik ott a leolötib kincs, De Isten nem lel bajlákot. Január 21. vasárnap, 5 Mózes 33, 3 „ 22. hétfő, Luk. 17, 5. , 23. kedd, Zsolt. 116, 12. „ 24. szerda, János 1, 16. „ 25. csütörtök, Rom. 12, 18. , 26. péntek, Máté 6, 7. . 27. szombat, Zsolt. 116, 3 — 4. Az egyház köréből. A pozsonyi egyetem. Raffay Sán­dor budapesti lelkész indítványt nyúj­tott báró Prónay egyetemes felügye­lőhöz, melyben kéri, hogy a pozsonyi theológiának az egyetemhez való kapcsolása tárgyában tegyen az egye­temes egyház lépéseket. Prónay egyet, felügyelő már összehívta e tárgyban a bizottságokat. A kőszegi felsöbbleányiskola. A dunántúli egyházkerület kőszegi fel­sőbbleányiskolája már évek óta szűk és nem képes befogadni a jelentke­zőket. Az egyházkerület már arra is gondolt, hogy az intézetet Kőszegről elviszi s Szombathelyen leánygimná­ziumot állít fel. Talán ez a szándék kényszerítette arra Kőszeg város kö­zönségét, hogy a régi katonai lak­tanya épületét és a hozzátartozó tel­ket százezer korona vételárért fel­ajánlja az egyházkerületnek. Halálozás. A dabronyi (Veszprém- megye) gyülekezet nyugalomba vo nult érdemes tanítója, Plevniczky Pál, 73 éves korában elhunyt Pápán. Temetésén Gyurátz Ferenc püspök és Kakas József dabronyi lelkész tar­tottak meghaló gyászbeszédet. Az Úr adjon a pihenni tért derék munkás­nak békességes pihenést! Alapítvány. A pinkafői (Vasmegye) gyülekezet annak emlékére, hogy Gyurátz Ferenc püspök a gyülekeze­tei meglátogatta, 200 koronás alapít­ványt tett. Egy nöegylet buzgólkodása. A fe­

Next

/
Thumbnails
Contents