Harangszó, 1910-1911
1900-10-31 / 1. szám
I. évfolyam. 1910. október 31. 1. szám. Előfizetési ára egész évre 1 kor. 60 fiil. címére Körmendre (Vasvármegye) küldendők VALLÁSOS NÉPLAP. Megjelenik minden második vasárnap. Kiadja a dunántúli egyházkor, evangéliumi egyesület. Szerkeszti KAPI BÉLA ev. lelkész. Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. HARANGSZÓ. Forrón köszöntelek „Harangszó“! Legyen fogékony, szívbe hangzó Minden megcsendülő szavad. Akiknek vére jóra pezsdűl, Gyűljenek hozzád seregestül, A Krisztus zászlaja alatt. Zengd: nem hagy el az Isten minket, — Mi hagytuk el jó Istenünket, S apáinknak erős hitét. Növekedvén az Ur hitében, Térj vissza Istenedhez, népem, S lesz, aki áld, lesz, aki véd. Halld meg, ha a „Harangszó“ csendül: Tüzet hozott az Ur a mennybül, Hogy égjen az oltárokon. A buzgóságnak lángja mellett Ápold híven a honszerelmet — E két tűz egymással rokon. Fel, népem, Istenért! Hazáért! Mindakettőnek igazáért, Épüljön sziklán a Sión. Tiszta erkölcscsel ékeskedve, Istennek teljék benned kedve, S virulni fog e drága hon. Halld: majd vidáman majd tompán szól A nagy világ- s a kis világról A „Harangszó“, mint hírharang. Az örömhírt vedd háladással, A keserűt megnyugovással — Közös sorsunk ez itt alant. Köszöntlek hajnali „HarangSZÓ“! Oh szent Isten, már nem haragszol, Mert álmunkból ébredezünk. Fel a kezet szorgos munkára, Fel a szívet bízó imára: „Erős vár a mi IstenünkI“ SAntlia Károly,
