Harangszó, 1910-1911
1900-11-27 / 3. szám
1910. november 27. Harangszó. 7. oldal. láló erejét meg is kell növelni, no meg, emészthetését is meg kell köny- nyíteni. Ez különösen akkor fontos, mikor a zöld etetésről a száraz etetésre áttérünk. A zöld takarmány u. i. könnyen emészthető, az állatnak kevés nyálra és emésztő nedvre van szüksége, mert a zöld takarmány maga is sok nedvet tartalmaz. Az állat egész nyáron hozzászokik ehhez s midőn szárazai kezd enni, nem tud annyi nyálat s emésztő nedvet készíteni, amennyi elég volna a száraz szecska-félék felpuhítására s megemésztésére. Ezért ilyenkor nagyon gyakori a gyomor túlterhelése, amit a nép rendesen megzabálásnak nevez. Ezen pedig legtöbbször csak az állatorvos segíthet. Az is csak akkor, ha idejekorán hivatják. Sokszor láttam, amint kétségbeesett emberek elhullt marhájuk mellett jajgatva a kezüket tördelték, azért szívesen segítenék egy két jótanács- csal derék magyar népemen. Hát csak figyelj Kedves István Barátom, hogyan vehetjük elejét az u. n. megzabálásnak. Veszünk három ládát. Mindegyik akkora legyen, hogy összes jószágaink egy napi szecskája bele férjen. Ezekbe szépen belerakjuk rétegenként a szecskát olyanformán, hogy egy réteg szecska után 1 réteg répa vagy krumpli s ezután egy kis dara, majd ismét szecska, répa s dara jön. Közbe- közbe jól megöntözzük sós vízzel. Minden napra s minden felnőtt állatra 2—3 deka sót számítsunk. Mikor azután így össze van rakva, akkor jól megtiporjuk vagy sülj okkal jól leverjük, hogy keményre ösz- szeálljon s hogy a levegőt belőle kiszorítsuk. Az így elkészített szecskát hagyjuk 3 napig állani. Három nap alatt a sósvizet a szecska magába szívja, jól megpuhul, sőt bizonyos erjedésen is átmegy, miáltal kissé édeskés-savanykás ízt kap, amit a jószág igen szeret. Az ilyen módon elkészített takarmányból sokkal többet etethetünk s még sem kell attól tartanunk, hogy az állat megzabál. Három ládára azért van szükségünk, hogy mikorra az egyik kiürül, a másik már ott álljon készén a 3-napos szecskával. De mint mindenütt, úgy itt is fontos a tisztaság. Azért kiürítés után el ne feledjük a ládát jól kisöpörni, hogy ne maradjon benne a szecskából semmise. A szecska ugyanis tovább erjed s akkor bizonyos kellemetlen ize lesz, amely átterjed a többi szecskára is. Azt is szeretném gazdáinknak lelkére kötni, hogy a sóról el ne feledkezzenek, mert erre igen-igen nagy szüksége van az állatnak. Hisz nekünk sem izük a leves vagy a kenyér só nélkül. így van az állat is a takarmánnyal. A sótól sokkal jobban nyálzik az állat, több gyomomedv képződik, pedig különösen a szalma-féléknek legjobb emésztő szere a nyál. Senki se sajnálja tehát jószágától ezt a kevés költséget, hiszen egy kiló marhasó csak 14 fillér és ez egy felnőtt állatnak több mint egy hónapra elegendő. A takarmánynak ilyen módon való elkészítése bizony több dolgot ad, mintha csak megnedvesítjük vagy leforrázzuk a szecskát s azon mód a jószág elé dobjuk. De aki meg akarja magát kímélni az állatorvosi költségtől, jószágát pedig a pusztulástól, az biztosan megfogadja tanácsomat s így telelteti ki állatjait. Isten veled 1 Sok jó egészséget kíván jóbarátod Muravár, 1910. november 24. Gombos József. Imádság1. Amint akarja, végzi jótetszésed, Legyen vidám öröm, vagy bú a részem, Uram, csak árvamód ne hagyj egészen. Mert elhagyottan oly sivár az élet! Fény, kedv között is fázva sír a lélek, Ha nincs, kivel vidám percét megossza. De bár csapás sebezze, elkinozza, Egy édes szó, megértő, mély tekintet El-elcsitítja vergődő szívünket. Lírám szent tetszésed ha áld, ha büntet Ha víg öröm, ha nagy bú lesz a részem, Csak soha árvamód ne hagyj egészen ! Szalay Mihály. Pista legény esete. Másfél éve múlt már, hogy nem látta Pista a szülőfaluját. Ugyanis az történt vele, hogy huszonegy éves korában osztrák pénzen készült bu- gyogóba s magyar pénzen készült kabátba bujtatták s így, mint császári és királyi közvitéz, Komáromban szívta — de csak vasárnaponkint — a virzsinia-szivarokat. Ekkor erősen megszállta a honvágy. Három napi szabadságot kért, főleg azért, hogy a Benkőék Juliskáját viszontláthassa és a búcsút végig táncolhassa a faluban. Útja szülőfalujában a réten vezetett át, hol kint volt a falu minden munkára való népe szénát takarítani. Az izzadó rokonsággal sorra parolá- zott a vitéz hadfi, azok pedig váltig biztatták, hogy fogja meg ő is a dolog végét, segítsen nekik a takarításban. — Nem is tudom már, mi a neve ennek az izének, úgy elfelejtettem a városban ! ... — szólt Pista, egy tartalékban levő gereblyét a kezébe véve. —- Ne mondd Pista ! — mondák neki tréfálkozó csudálkozással. — De biz’, nem tudom már. — Kuruglya a neve, Pista; — mondá huncutkodva egy kis, bogárszemű, piros rokolyás leány. — Igazán ? — kérdé Pista, mialatt felállítá nyelénél fogva a gereblyét, s bakancsával pedig annak fogait nyomkodá. Ennek következtében a könnyedén fogott gereblyenyél kicsúszott kezéből s úgy fejbe kólintotta, hogy még az agya is megrendült — lévén ez a gereblyének természete. — Tyű 1 ez a gyalázatos gerábla, — kiáltott Pista —- kitörte még a fogamat is! Az atyafiak pedig nagy kacajra fakadtak: — No, lásd, Pista, megharagudott rád, mert nem ismerted meg s most így juttatta eszedbe a nevét. Olvassátok a bibliát! Zsolt. 119., 105. Hol biblia a házban nincs, Tanyát a sátán ütött ott, Hiányzik ott a legtöbb kincs, De Isten nem lel üajlékot. November 20. (ádvent 1. vas.) vasárnap Máté 21., 1—9. „ 21. hétfő I. Móz. 12., 1—8. „ 22. kedd Zsd. 3., 1 — 19. „ 23. szerda Zsid. 4., 1 —16. „ 24. csütörtök 76. zsolt. , 25. péntek I. Thess. 4., 13—18. , 26. szombat Luk. 21., 25—36. „ 27. (ádvent 2. vas ) vasárnap „ 28. hétfő Zsid. 12., 12—29. „ 29. kedd Zsid. 13., 1 — 14. „ 30. szerda Zsid 12., 15—25. December 1. csütörtök Jak. 1 , 1—25. „ 2. péntek I. Jak. 2., 1 — 13. „ 3. szombat 149-ik zsoltár. Wellisch Béla könyv-, papír- és Írószer-kereskedése Szentgotthárd (Yasmegye),
