Harangszó, 1910-1911

1900-11-13 / 2. szám

10. oldal. HARANGSZÓ 1910. november 13. okos használata folytán. Nálunk is az okos gazdák egyre több mű­trágyát használnak. Tavaly 2000, ez évben 4000 vaggonnal több fogyott el, mint az előző évben. Úgy, hogy ma már kb. 20.000 vaggon műtrá­gyát használunk el itt is, (ami kb. 20 millió kor. értéket képvisel). A német gazdák meg éppen tízszer annyit hintenek el egy évben. Persze ők tízszer annyit is aratnak! Hát minálunk nem lehetne így ! ? Dehogy nem, csak hogy te édes barátom s veled a többi kisgazdák nem hisztek a műtrágyázás termésfokozó hatásá­ban, azért nem alkalmazzátok. Pedig ha más nem, az is gondolkozóba ejthetne benneteket, hogy azok a nagy gazdaságok sem pocsékolnának ám el 20 millió koronát, ha nem lát­nák annak kellő hasznát. Mert nem úgy hűbele-balázs módjára kell ám alkalmazni a műtrágyákat, hanem összehasonlítás, kipróbálás után. Pl. a mi gazdaságunkban ez évben is csináltunk ilyen összehasonlításokat. Kihasítottunk hat parcellát laza, ho­mokos talajon, mindegyik egy kát. hold volt s elvetettük rozszsal és ter­mett az 1-ben trágyázatlan burgonya után 495 kgr. szem, a 2-ban trágyá­zatlan bükköny után 694 kgr. szem, a 3 bán szuperfoszfátos burgonya után 794 kgr. szem, a 4-ben szuperfosz­fátos bükköny után 934 kgr. szem, az 5-ben káliíoszfátos burgonya után 1032 kgr. szem, a 6-ban kálifoszfátos bükköny után 1206 kgr. szem. A szalmatöbbletet nem is számítva a szem terméstöbblet értéke 37 K-ig fokozódott — minden költséget le­számítva — kát. holdankint. Ugy-e, hogy érdemes ennyi pénzért kissé fáradni és kísérletezni ? Pedig még ennél is nagyobb eredményt értünk el a búzánál, még nagyobbat a do­hánynál. Hát nektek nem volna jó édes Jánosom, az a 30—60 kor. holdan- kénti több bevétel? Ajánlom azért tegyetek próbát egyelőre csak az u. n. szuperfoszfáttal. Mondjuk a jövő tavasszal el akarsz vetni 2 kis hold árpát, az egyik felét hagyd trágyázatlanul, a másik felére most az őszi szántás előtt hints el 1 mm. 16%-os szuperfoszfátot, amit minden városban kaphatsz megbízható keres­kedőnél kb. 9 koronáért. Aztán a jövő aratáskor takarítsd külön, a két parcella termését, mérd meg pontosan a szemet, szalmát, akkor majd meg­látod, érdemes volt-e 9 koronát resz­kíroznod! Egyelőre ennyit! Ha Isten éltet, majd másról is irok jövő levelemben ! Most már Isten veled! Tisztelem a kedves családodat s jó egészséget kívánok mindnyájatoknak. Győrvári puszta, 1910. nov. 7. Kovács István s k. Dal a bánatról. Van idő, hogv fáj az élet; Rám fénytelen, nagy éj borul; Szólna ajkam, de csak reszket, Szivem kíntól összeszorul. Hosszasabban el nem bírnám ; Nem is tart, csak egy-két percig. És utána minden szebb lesz, Kis öröm is nagynak tetszik. Úgy is van, hogy szivem néha Csendes búra kedvet érez ; A busongó bánatban is Van valami vonzó, édes. Zord tél után szebb a tavasz, Vak éj után a napvilág. Felhős égből is száll sugár, Sirhanton is nyílik virág. Szalay Mihály. Hogyan terjed a Harangszó? Ha valami nagy dologba fogtok, sohase féljetek. Ha jó az a dolog s az Isten nevében kezditek, a jó Isten biztosan megsegít. Lám, mi már most is az ő hatal­mát hirdetjük. Még csak két héttel ezelőtt küldtük szét az első „Harang­szó“-i. Szeretettel megsimogattuk és ilyenfélét mondogattunk neki: menj csak el minden városba és minden faluba. — Zörgesd meg az ajtókat (de a szívekről se felejtkezzél el), és kérj bebocsáttatást. Kondulj meg csen­desen, mint a hajnali harangszó s ébreszd fel a tétlenül szunnyadókat. Azután csendülj hangosabban, hogy a messze pusztaságban járó elhagyott protestánsok, kik templomot sohase látnak, meghallják szavadat. Azután szólj még hangosabban, hogy azok a hideg, közönyös emberek, kik egy­házunkkal semmit se törődnek, mind mind fölemelkedjenek, hogy mind egyenként oda jöjjenek azokhoz a régi oltárokhoz, melyeket hitbuzgó apáink építettek egykoron, s mindannyian büszkén, önérzetesen vallják: „én evangélikus vagyok !. . “ Ilyenfélét mondogattunk a mi első lapunknak, azután útjára bocsátottuk a jó Isten nevében. És íme nézzétek, a jó Isten nem hagyott magunkra. Megérintette sok ember lelkét és azt mondta nekik : segítsetek a nagy munkában. Jöttek a protestáns nép vezetői, a lelkipász­torok, tanitók s a nép soraiba elvitték a Harangszót. A jó Isten bizonyára megáldja őket munkájukért!... Voltak buzgó világi emberek is, akik megmozdultak. Az egyik előkelő állásban levő hivatalnok, de azért sok ajtón bekopogtatott és vitte magával a Harangszót És nem vitte hiába !.. Egy hitbuzgó vasmegyei földbirto­kos felügyelőnk nem elégedett meg azzal, hogy a Harangszót oda tette családja asztalára, hanem meghozatta azt több példányban és szétosztotta a cselédei közt. Vájjon nem lélekemelő-e, mikor az az evangélikus földbirtokos cselédeinek nemcsak testi, hanem lelki életéről is gondoskodik. .. Az egyik tolnamegyei gyülekezet­ben éppen az egyháztanács gyülése- zett. A lelkész szóba hozta a Harang­szót s megkérdezte: kicsoda akar rá előfizetni?. .. Az emberek egy kicsit gondolkoztak, összenéztek és azt mondták: mindannyian tisztelendő ur!.... Ha még a presbiterekre se számíthat az egyház, hát akkor kire számíthat ?... A bobai lelkészhez pedig bekopog­tatott egy kis iskolás fiú. Az apja j óravaló, szegény iparosember. A gye­rek oda állt a lelkész elé s nagy tisz­tességtudással kérdezte: „tisztelendő ur, mennyit kell a Harangszóra egész esztendőre fizetni A lelkész megmondta, hogy 1 kor. 60 fillér az előfizetési ára. A fiú egy kissé gondolkodott, az­után előszedett a zsebéből 1 koronát, mit valami őszi napszámon szerzett, s így szólt: „Tisztelendő ur, oda adom a Harangszóra... Ami még hiányzik, azt is hozzá keresem s meg­hozom hamarosan!.. “ Hát lássátok, az Isten jó. Megse­gíti azt a munkát, mely az ő nevében indul meg s jót akar. Hanem azért mégis kérünk téged, derék evangélikus népünk: álljatok minél többen olvasóink közé! Tegye meg mindegyitek a magáét lapunk terjesztésénél! Ne hiányozzék egy se közületek, mikor a Harangszó párto­lásáról van szó! A jó Isten pedig áldja meg ezt a második számot s engedje meg, hogy az elsőnél is kedvesebb legyen az olvasónak !...

Next

/
Thumbnails
Contents