Harangszó, 1910-1911

1911-03-05 / 10. szám

1911. március 5.

HARANGSZÓ.

5. oldal.

is sokat áldoztak templomukra, iskolájukra. Most legközelebb pedig Gömbös Sándor tanító vezetésével sikerült táncmulatságot tartottak, melynek tiszta jövedelmét 100 koronára kiegészítve az uj harang-alapra adták. Eddig már 256 koronát adakoztak erre a célra. A nőegyesület buzgósága arra indította a gyülekezet férfi tagjait, hogy ők is házonkénti gyűjtést rendezzenek e célra. A jó Isten áldja meg a buzgó gyülekezet buzgó tagjainak nemes versengését!

Arad. Az aradi ev. gyülekezet évkönyve a pezsdülő vallásos élet szép példáit mutatja. Különösen figyelemreméltó az az áldozatkészség, melyei uj orgonát akar szerezni. Az elmúlt évben erre a célra 2333 koronát gyűjtöttek. Szegény egyházak és iskolák támogatására fordítottak 88 koronát, tanulók segélyezésére pedig 111 kor-t. Gyűjtésekben és adományokban bevettek 3562 koronát, jótékonyságra fordítottak 248 koronát. Született 74 gyermek, meghalta« 34-en, egyházi esketésben részesült 16 pár, konfir- máltatott 38 gyermek. A jó Isten áldja meg ezt a gyülekezetünket buzgó vezéreivel együtt!

Egy buzgó tanító ünneplése. Meleg ünneplésben részesítette a büki (Sopron m.) gyülekezet derék tanítóját Hajas Kálmánt azon alkalommal, hogy 25 év óta munkálkodik a gyülekezet körében. A jubiláló tanítót a gyülekezet élén Farkas Elemér üdvözölte, tolmácsolva az egész gyülekezet háláját, szeretetét és elismerését. Hajas

Kálmán immár 39 év óta munkálkodik a tanítói pályán s egész nemzedéket nevelt hitbuzgóságban és vallásosságban egyházunknak és hazánknak. A jó Isten jutalmazza meg azért, mit az emberek csak megköszönni tudnak!

Hangverseny. A pápai ev. leányegyesület múlt vasárnap sikerült hangversenyt rendezett. A változatos műsoron Gyurátz Linus, Kluge Alice és Nagy Pál tanító zeneszámokkal, Kakas Irén, Szutter Mariska, Várady Zoltán szavalatokkal működtek közre. Szép zeneszámokkal részt vett az áll. tanítóképző-intézet ifjúságának zenekara is. Az estélyen Fábián Imre segédlelkész tartott tartalmas, szép előadást „A nő társadalmi állásáról.“

„A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség.“ A főiskolai diákokból, theo ogusokból, tanitóképezdészekből és egyetemi hallgatókból álló Magyar Evangéliumi Keresztyény Diákszövetség február hó 2—5 napjain tartotta Budapesten téli gyűlését gazdag tárgysorral. A szövetség amely kezd mindig nagyobb és nagyobb körben elterjedni, arra van hivatva, hogy a fői? kólái diákságot Krisztus zászlaja alá sorakoztassa. Az egész föld kerekségén mindenütt vannak ennek az egyesületnek tagjai a diákság körében. Különböző nemzetiségű diákok mind mind kötelezővé teszik magukra vonatkozólag a szövetség ama jelmondatát : én hiszem, hogy Jézus Krisztus Isten fia, és ő neki tetsző életre határozom el magamat. Mindenesetre az

idők jelét kell látnunk abban, hogy ebben ami nehezen ébredező hazánkban is akadtak lelkes emberek, akik a mozgalmat megindították, s Jézus Krisztusnak még ma is élő és működő erejét abban, hogy a mozgalom oly szép virágzásnak indult már. Ezen a februári gyűlésen is majdnem 100 különböző főiskolai diák ember gyűlt össze, hogy vallást tegyen Jézns Krisztusról Kérjük a jó Isten áldását a szent ügyre és a buzgó munkásokra !

Sárkány Sámuel meghalt. Evangélikus egyházunknak ismét gyásza van. Meghalt az egyház ősz patri- archája, a bányai egyházkerület nyugalomba vonult püspöke: Sárkány Sámuel. Nyolcvannyolc évet élt áldásos munkálkodásban. Az Úr becsületesen elvégzett munka után szólította magához az ő szolgáját.

Püspökválasztás. A tiszakerületi püspökválasztás nem járt eredménynyel. így azután a két legtöbb szavazatot nyert püspökjelölt között, Geduly Henrik nyíregyházi lelkész és Terrai Gyula rozsnyói lelkész között uj választás lesz.

Halálozás. Weber Samu, szepetneki nyug. ág. ev. lelkész, február 24 én, 84 éves korában elköltözött az élők sorából. A megboldogult 52 éven át szolgálta egyházát lankadatlan buz- gósággal, mig végre 2 évvel ezelőtt, testi erejének gyöngülése következteben, nyugalomba vonult. Hogy gyülekezetében mily igaz szeretetlen és tiszteletben részesült, mutatja, hogy temetésére a több mint egy órányira

ez az utolsó szavam. Ebből, egy fillér nem sok, annyit sem engedek.

Eközben mindig többen csoportosulnak oda Jön az a kékmándlis ember is, aki nem hiszi, hogy a medve oroszlán volna és látván, kik alkusznak a szamárra, bele szól a beszédbe:

— Vigyázz sógor, mert ezek köny- nyen megcsufolják a szegény embert.

Áron nem marad adós a felelettel.

Maga, bácsi, ne szóljon semmit. Menjen inkább okulás kígyót nézni.

— Igaz, igaz, a pallórámába — tóditja a szót Guszti. Mit avatkozik a mások dolgába ? Az ember össze harapja száját s gyűlölködve néz rájuk. Valami kemény szót szeretne mondani, de lenyeli.

— Jól van, nem szólok, — morog magában és félre áll, görcsösen szorítva botját, mintha azon járna az esze: de jó volna ezeket a boldogabb végével amúgy magyarosan helyben hagyni 1

Áz alku folyik tovább. A vevők is Ígérnek, az eladó is enged egy egy forintot. Azok fölmennek tizenkettőig, emez leszáll tizenötig, esküdözve égre, földre, hogy ennél alább már igazán nem adhatja. Így óriási lesz a vesztessége. A felesége kihajtja még a faluból is. De mikor látja, hogy nem Ígérnek többet, még egy forintot leenged, amire Guszti oda súg Áronnak:

— Jó lesz már tovább menni, mert utóbb rajiunk marad.

— Mindjárt. Ne félj még elég nagy a köz — nyugtatja meg Áron. Most kérd tőle te még egyszer tizenkettőért s ha nem adja, itt hagyjuk.

Guszti szót fogad s mig ő paroláz, Áron szépen odább áll. Az ember meg észre vevén távozását, attól tart, a másik is követi, azért egy kis húzódás után nagyot vág Guszti tenyerébe :

— Na hát, adjon Isten jó szerencsét ! Fizesse az ur az árát, én meg a pakszust veszem elő.

Gusztit úgy érték ezek a szavak, mintha jól fejbe kólintották volna. Ijedten néz körül, de Áronnak se hire, se hamva. Megszökött. Valahogyan neki is szöknie kell. De hogyan ? Jobb lesz talán szép szerével. mert itt a sok ember közölt máskép úgy sem lehet.

— Nem kell, barátom, már tizenkettőért sem, — mondja nagy zavarral.

— Ejnye, a kutyafáját a sárga- bugyogós zsidajának! — fakad ki dühösen az ember — hát azért ko- colódik itt velem egy óra hosszáig ? — És olyant vág az ostomyéllel a a kukorica nadrágra, hogy attól talán a szamár is megszólamlott volna De Gusztinak nem volt ideje a szólásra, mert az elsőt követte a második, a kékmándlis atyafi botjától a harma-