Harangszó, 1910-1911
1900-10-31 / 1. szám
1910. október 31. HARANGSZÓ. 5. oldal. A falusi birtokok. Kedves János Barátom 1 Mióta a jó Isten rendeléséből elhagytam az én kedves szülőföldemet s ide kerültem a hegyes-völgyes győr- vári urodalomba gazdasági felügyelőnek, sokat gondolok az én szülőföldem szép határára s azokra az édes véreimre, földieimre, akik ott arcuk verejtékével keresik kenyerüket. Nemcsak azért, mert jól esik lelkemnek azokkal lenni, akiket szeretek, hanem azért is, mert fájó szívvel látom, hogy nincs olyan sorsuk, mint amilyent becsületes munkásságuk után várhatnának és megérdemelnének. — Megnehezült az idők járása felettük 1 Dolgoznak sokat, többet, mint a világnak bármely munkása — s ezzel arányban nem nyújt nekik sokszor tisztességes, emberhez méltó megélhetést sem a mi közös „tápláló anyánk“, a föld. — A magyar kisgazda az újabb időkben válságos helyzetbe jutott. A nagy adók, a folyton emelkedő közterhek, a megdrágult ruházati és iparcikkek szinte elviselhetetlen teherként nyomják, nem is szólva arról, hogy az utóbbi évek sanyarú időjárása üresen hagyta a hombárt, megfogyasztotta az állatállományt. S egymásután szedi fel kis birtokára a kölcsönöket, vagy útlevelet vált Amerika felé. .. Kedves János barátom, úgy-e hogy nem jól van ez így, belátjátok ti is, akik otthon kis birtoktokon várjátok évről-évre a jobb szerencsét, a jobb termést ? De mennyivel jobban látom ezt én, aki Isten kegyelméből a földmíves iskolát jártam s ott sokat tanultam és láttam, sok földet beutaztam, most meg egy nagy gazdaságban van alkalmam dolgozni! — Azért azt gondoltam, hogy Írogatnék én nektek egy-egy levelet, — talán találtok azokban valamit, ami lelett a téli időkben gondolkozhattok, tavasszal meg nyáron megpróbálhatjátok. De hogy mások is olvashassák — a nagytiszt, szerkesztő úr engedelmével — beküldőm ezeket a mi kedves új lapunkba, a „ Harang szó“-brr. — Talán felébreszt egy-egy alvó lelket álmából ez a hang is, — talán ez is hozzájárul ahoz a célhoz, mit ez az újság szolgálni akar: Istennek dicsőség, az embereknek boldogság, békesség e földön. — Ha aztán te is válaszolsz néha levelemre, akkor olyan tanulságos eszmecsere fejlődik ki közöttünk, amelyből sokan, sok üdvösét tanulhatnak. — Mert lásd édes Jánosom, épen az a mi kisgazdáinknak a legnagyobb baja, hogy tanulni s a korral haladni nem szeretnek. Néhány évtized óta a világ folyása, az emberek gondolkozása, szükségletei, a kenyér- kereseti viszonyok teljesen megváltoztak, — csak a magyar nép nem tud alkalmazkodni ezekhez a változott viszonyokhoz, — nem akar régi — sokszor teljesen káros — szokásaival szakítani! Ezt a maradiságot el kell hagyni a kisgazdának, ha megélni, boldogulni akar. Ma már nem az eke a legelső gazdasági eszköz, hanem a plajbász, meg a jó könyv és tanulságos újság. Mert ha ezeket veszi kezébe az ember, igen szomorú igazságokról fog meggyőződni. — Arról t. i., hogy ennek a régen Kánnaánnak nevezett szép magyar földnek holdan- kénti átlagos termése más országokéhoz viszonyítva nagyon csekély s ami még szomorúbb, — hogy a kis birtokos nem tud átlag annyit kihozni a földjéből, mint a nagybirtokos. — Pedig éppen megfordítva kellene lenni 1 S tudod-e mi ennek az oka ? Az elavult gazdálkodási mód, a rossz gazdasági eszközök, a silány trágyázás, a rossz gazdasági vetőmag, az egyoldalú szemtermelés stb. Ezeket a bajokat észlelték a múlt század vége felé Németországban is. És mit tettek a mi burkus atyánkfiái ?... összeült sok pápaszemes, hosszú hajú professzor s elkezdték a földet szagolgatni, kóstolgatni, —mindenféle savakban főzték, kotyvasztották és végre kisütötték.hogy az egyik földnek ez a hibája, a másiké amaz, — tanácsolták, hogy itt ezt a műtrágyát használjátok, ott amazt, vessetek jobb vetőmagot, majd többet fogtok aratni. A német gazda szót fogadott a tudósoknak s ime a gabonatermés átlaga felment holdankint a búzánál 13 mázsáról 19-re, a rozsnál 9-ről 15-re, az árpánál 13-ról 18-ra, a zabnál 11 -ről 17-re, a burgonyánál 81 -ről 123-ra. S ezt a nagy emelkedést a helyes műtrágyázás okozta. A vetőmagról meg sokan azt tartják, hogy annak jó a másodrendű gabona is, krumpliból meg az apraja, mert az „szaporább.“ S az eredmény ? Silány, mindenféle betegséggel sújtott gabonatermés s olyan szegényes burgonya, hogy a gazda- asszonynak ugyancsak vigyázni kell a körmére, hogy hámozáskor bele ne aprítsa a kásának valóba. Ha ocsut vetsz, gazt aratsz — mondja helyesen a példabeszéd. Pontos mérések, számítások után megállapították igen tudós gazdák, hogy ugyanazon talajban, ugyanolyan inunkálás és időjárás mellett a silány és jó vetőmag után nyert termés között a következő különbség mutatkozott: a rozsnál 370 kgr., az árpánál 405 kgr., a zabnál 215 kgr., a búzánál 873 kgr. Bizony ezeknek a számoknak gondolkozóba kell ejteni mindenkit, aki a magyar nép jólétét, boldogságát emelni akarja. Mert azzal a holdankénti 2—8 mázsa terméstöbblettel, amit egyesegyedül a jobbfajta vetőmaggal érhetünk el, tömérdek bajunkat tudnánk meggyógyítani, könnyebben fizetni az adót, jobban fizetni a munkásokat, gyámolítani egyházat, iskolát s megakadályozni a kivándorlást! Gondolkozzál te is édes János barátom ezek felett, beszélgessetek esténkint a barátságos meleg szobában, az olvasókörökben s máshol is ilyen dolgokról s higyjetek azoknak, akik többet tanultak, többet láttak s' többet tudnak mint ti s higyjétek el, hogy ez a föld, amelyen apáink vére folyt, most is Kánaán földje lehet és lesz, ha okosan dolgozni tudunk. De most már hív a kötelesség, búcsúzom tőled. Isten áldjon, a viszontlátásig ! Tisztelem az otthonvalókat s maradtam igaz barátod Győrvári-puszta, 1910 október hó 27-én. Kovács István s. k.
