Harangszó, 1910-1911
1911-02-19 / 9. szám
4. oldal. HARANGSZÓ. 1911. február 19. Egyszerű szántó-vető ember volt Vida János. De pórruhája alatt ritka nemes és költői érzelmekkel teljes szív dobogott. Nappal az eke szarvát tartotta, esténként lantját pengette csodálatos mesteri kézzel. Csak három osztályt járt ki, de azért a lelke tele volt eszmével, gondolattal. Szerette a könyvet s a mit átgondolt, azt könnyű, szép versekbe öntötte. Mikor már sok költeményt irt össze, fölment Pestre, hogy verseit a magyar tudósok egyesületében, az akadémián bemutassa. Szives fogadtatásra talált. Az akadémia könyvtárosa elkísérte „a falu költőjét“ a Petőfi társaság titkárához, a megboldogult Szana Tamáshoz, ki nyomban lelajánlotta készséges pártfogását. A verseket átnézte és a Petőfi társaság „Koszorú“ cimü havi közlönyének 1897 aug. számában rm ndotta el Vida Jánosról és költeményeiről elismerő és dicsérő bírálatát. A versekhez melyeket Szana Tamás .Vadvirágok"-nak nevezett el előszót is irt. Talán nem érdektelen e „Vadvirágok“ közül egy kettőt bemutatni. Egy árva leány sorsát e szavakkal festi: A Dunapart fölött van egy zöld sírhatom, Árva leäny sírja, — azt zúgja a malom. Rózsa nőtt felette, de a szél leszedte, Szegénytől még talán azt is irigylette.“ Egy nagy magyar bíráló e soroknál az elragadtatás hangján kiált fel: „Melyik fiatal költő tudná e gondolatot kifejezni ily röviden és mégis ily tartalmasán?!“ Kedvese szépségét e megkapó szavakkal rajzolja: „Ez a város nem is tudja, Hogy engemet Lakói közt a legszebbik Leány szeret. Ped g közepén lakása Annak, kinek hét mértföldön Nincsen mása. Ha kitekint ablakából Éjsötéten : A holdvilág is megáll, hogy Reá nézzen. Csak lassan megy odább, odább, Hogy láthassa minél tovább, Minél tovább!“ Hazáját igaz szeretettel, mesteri kézzel igy magasztalja : „Tudjátok e mi a haza Égy megtestesült szeretet, Mely gyönyört nyújt, táplál, éltet S végre juttat nyugvó helyet. Tudjátok e mi a haza Ezen a kerek világon ? Az a mit a szív és lélek Magasztaljon és imádjon! A haza egy örökélet, Mely nemzetről nemzetre száll, Velünk van ö a bölcsőnél S velÜDk van a sötét sírnál. A haza egy üdvös forrás A mely soha ki nem apad; Épp azért ha védelmet kér, A halált félnünk nem szabadi“ És igy soká lehetne folytatni. Hiszen már harmadik kötetét rendezte sajtó alá Vida János. Valóban azt kérdezzük: „mi lehetett volna e nem mindennapi költői tehetségből, ha nem három osztályt végez csak, s ha sorsa idejekorán más viszonyok közé, más körbe sodorja ? Nem tudom, nem egy nagy magyar költő elvesztését sajnálhatjuk-e benne?“ Február 5-én kihullott a lant kezéből. Apostag községe elöljáróját, ev. egyháza szeretett presbyterét gyászolja benne. Temetése óriási részvét mellett ment végbe. Áldás emlékén ! Ifj. Bakay Peter apostagi evang. lelkész. Életbölcsesség. „Élvezet lehet a vihartól hányt sajkán élni, de csak akkor ha tudjuk, hogy elmerülni nem fog. Ilyen annak élete is, ki a veszedelmek között teljes bizalommal emeli tekintetét ég felé. Ki a gondviselésben nem kételkedik, azelőtt minden kétely elveszti kínzó fontosságát. “ „Ki veszteség után az isteni gondviseléshez való bizodalmát megtartotta, azt a sors csapásai nem sújthatják le; de ki azt elvesztette, azt a földi boldogság sem elégitheti ki; mert minden amit bir, csak szerencséjének bizonytalanságára emlékezteti.“ „Kitűnő embereknek szükséges a vallás leginkább, mert ők érzik igazán emberi elménk szűk korlátáit.* ■„Minél messzebbre haladtunk a tudományban, annál inkább érezzük a hitnek szükségét.“ „Kereshetjük az Istent eszünkkel; de megtalálni csak a szív által lehet.“ „Erős hitre, csak erős szívek képesek.“ „Ne higyj a rágalomnak, gonosz, vérszopó állat az, irigység és rossz indulat a tanácsadója, aljasság a fegyvere, ember a tápláléka.“ „Barátaidat és példányképedet, ne a tömeg napi Ízlése szerint válogasd ki.“ Közli: Hörévyi Lajos, györszemerei ev. leik. Én hiszem . . . Egy indiai falucskában élt egy szegény, világtalan fiú. A missioná- rius gondjaiba vette, elvezette az iskolába s naponként tanítgatta. Felolvasott neki a bibliából, úgy hogy nemsokára a fiú egész sor szebbnél- szebb bibliai verset tudott könyv nélkül. Ettől kezdve úgy érezte, hogy ő soha sincs egyedül. Körülötte örökös sötét éjszaka volt, de a le'ke nagy világosságot látott. Egyszer a hittérítőnek messze útra kellett mennie. Sok idő múlva visszatért a régi faluba. Sietett az iskolába, de hiába kereste az ő szegény, vak neveltjét. Elment a kunyhójába s hallgatózva állt meg annak ajtajánál. Halk, majd néha erősödő mormogást hallott. Betekintett, — hát ott feküdt a szegény vak fiú a földön vergődve a fájdalomban. ... Az ajka meg egyre mondogatta: „én hiszem, hogv az én Megváltóm él s ő feltámadásra vezérel engem és akkor szemeim meglátják az Urat!. . .* Elmondta még egyszer .. Harmadszor csak addig jutott el: „én hiszem“. . . A hittérítő csöndesen bement hozzá s oda térdelt a fekvőhelyéhez. Ő pedig hangosan felkiáltott: „nézzétek, nagy világosságot látok !. . Gyönyörűséges birodalmat látok !. . Mondjátok meg tanítómnak, hogy a vak fiú lát I. . Dicsőség!.. Dicsőség!“.. Többet nem szólt. Mikor a hittérítő imádsága véget ért, ő is elvégezte földi életét. Világtalan volt, de meglátta az Urat!.. És a szegény elhagyatott birodalmat talált a menyek országában!.. Olvassátok a bibliát! Zsolt. 119., 105. Hol biblia a házban nincs, Tanyát a sálán ütött ott, Hiányzik ott a legtöbb kincs, De Isten nem lel bajlákot Február 19. vasárnap Luk. VIII., 4—15. „ 20. hétfő Máté 5., 18—20. „ 21. kedd Jeremiás XXIII. 28—29. „ 22. szerda Kor. II., 6., 1—10. „ 23. csütört. Sam. I., 16—17. „ 24. péntek János XII., 26. „ 25. szombat Kor. II. 11., 19—22. „ 26. vasárnap Luk. VIII., 31—41. „ 27. hétfő Kor. I. 13., 1—13. „ 28. kedd Zsolt. 141., 1—4, Március 1. szerda Rom. 1. 14., 1—8. „ 2. csütörtök Zsolt. 37., 1—9. „ 3. péntek János 8., 12—16. „ 4. szombat Jak. 1. 3., 1—10.
