Harangszó, 1910-1911
1911-02-19 / 9. szám
2. oldal. HARANGSZÓ. 1911. február’ 19, értelmével megragadta figyelmét: „Jézus Krisztusnak, az ő Fijának vére tisztít meg minket minden bűneinktől“. Hát akkor minek a tisztitó tűz, ha az Ur Jézus Krisztusnak vére tisztít meg minket? Tán ez nem elegendő? Ilyen gondolatok keringtek Maurette elméjében, míg végre rá akadt a dolog nyitjára. Egy pogány görög bölcs PJátó a neve, találta ki a tisztitó tüzet, azt mondta, hogy „A túlvilágon három osztályba vannak osztva az emberek lelkei. Az elsőbe tartoznak azok, kik mindig tisztességes életet folytattak és ezek közvetlenül az égi hajlékokba vétetnek föl. A második osztályba tartoznak a nagy bűnösök lelkei, melyek közvetlenül az örökkévaló kínok helyére vettettek. És végül jönnek azoknak lelkei, kik a bűn és erény között ingadozva éltek. Ezek a lelkek vettetnek a tisztitó tűzbe. Itt van hát a dolog nyitja: nem a Bibliából való a tisztitó tűz, hanem egy pogány görög bölcstől származik. Nyugtalanságot idézett e felfedezés Maurette lelkében, mert neki hinnie kellett azt, aminek helytelenségéről meg volt győződve. De menjünk csak tovább 1 A fülbegyónás is nagy nehézségeket okozott neki, aminek a katho- likus egyház felfogása szerint a bűnök alól való föloldozás előtt kellett megtörténni. A Bibliában pedig azt olvasta Maurette: „Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy töröltessenek el a ti bűneitek.“ Minek hát a fülbegyónás, ha a Biblia csak bűnbánatot és megtérést követel? — Emberi találmány a fülbeSzent Péter esete. (Francia eredeti után.) Mikor Urunk Jézus még a földön járt, egy ízben éppen Magyarországon vitte keresztül az útja. Szent Péter, aki a Mestert híven kísérte mindenüvé, egy szép napon így szólította meg Jézust: „Uram, add, hogy Isten lehessek, hogy kedvem szerint kormányozhassam a világot.“ „Esztelenség. amit kívánsz, Péter“ — válaszolt a Mester. Ámde Szent Péter csak nem állt el óhajtásától, mire Jézus mosolyogva nyugtatta végre meg, szólván: „Legyen a te kívánságod szerint. Isteni hatalmat adok néked egy napra, gyónás — másként nem tudta Maurette magának meg magyarázni. Es miért fordulunk mi a szentekhez segítségért, mikor Krisztus Urunk világosan mondja: „Én vagyok amaz ajtó, én általam valaki beménend, megtartatik. Én vagyok az ut, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, ha nem én általam. — Jöjjetek én hozzám mindnyájan, kik megfáradtatok és megterheltettetek és én megnyugosztlak titeket“. Nem! Krisztus szavainak, Kriszlus- nak magának semmibe vevése az, ha mi szentekhez fordulunk, holott az Üdvözítő megmondta: senki sem mehet az Atyához, ha nem én általam ! Nagy lelki tusa dúlt Maurette lelki világában: ellentétben látta egyháza tanait Krisztus tanításával és igazat adott a reformált egyházaknak, melyek nem szorulnak szentekre, hanem egyedül Krisztust vallják közvetítőnek Isten és ember között. Az önmagával való küzdelmet fokozta a képek imádásáról szóló tan. Ezt is tiltja nemcsak az Uj- hanem az Ótestamentom is. Mózes második könyve tanítja, hogy „ne csinálj magadnak faragott képet és semmi hasonlatosságot. — Ne hajolj meg azok előtt és ne tiszteld azokat“. Meg Pál apostol is azt mondja korinthusi levelében : „Tudjuk, hogy a bálvány semmi a világon és hogy nincsen más Isten, hanem csak egy“. Azon is sokat tépelődött, hogy minek tartanak a nép előtt idegen nyelvű könyörgéseket, mikor azt nem érti meg. Keserűen csalódva mondja: „Hiszen ez éppen olyan, mintha valaki' franciául akarnának megtanítani I — azalatt igazgathatod a világot, ahogy neked tetszik.“ Lön erre nagy világosság és egy aranyos trón ereszkedett alá az égből. Jézus erre felültette nagyravágyó Péterünket, ő maga pedig eltünék. Történt pedig, hogy egy szegény asszony éppen Szent Péter előtt haladt el, kötélen vezetve egy tehenet, meg a borját. Mikor a legelőre ért, elbocsátá a kötelet, ő maga pedig a legnagyobb nyugalommal indult haza felé. „Állj meg!“ — kiáltott utána Szent Péter — „esztelen asszony, hát ki őrzi meg a tehenedet borjastul, ha ilyen gondatlanul itt hagyod őket ?“ „Ki őrzi meg?“ — felelt az asz- szony — „hát majd a jó Isten! s mégis naponként arab vagy perzsa könyvből olvasnának fel neki“. És még mennyi kérdés zakatolt lelkében. Minek áldozzak föl újra és újra az Ur testét, mikor a szentirás szerint „megszenteltettünk a Jézus Krisztus testének egyszer való áldozatja által“. Vagy miért tiltják el a népet a Biblia olvasásától, midőn János evangélista határozottan kiemeli: „Tudakozzátok az írásokat, mert néktek úgy tetszik, hogy azokban örök életetek vagyon.“ Nem szabad a bibliát kivenni az emberek kezéből, hanem inkább oda kell adni minden kézbe. Olvasni kell a szentkönyvet, mert ez a keresztyén ember életének és hitének egyedüli szabályozója. Hiú beszéd az, hogy a hitnek még száj- hagyományra is van szüksége. Hiú az is, hogy tanítása a nép előtt érthetetlen !. . Hát most mitévő legyen szegény Maurette ? Külsőleg római katholikus pap, belsőleg azonban tiszta protestáns. A ruhaja odaköti régi egyházához, a lelke pedig beleolvad a reformált egyházba. Nem hirdetheti a protestáns tanokat, mert tiltja hivatala ! De nem is vallhatja a katholikus elveket, mert tiltja lelkiismerete! Két út van előtte: vagy megmaradni a hivatalban továbbra is és hirdetni lelkiismerete ellenére, napszámos módjára a katholikus tanokat; vagy pedig nyíltan szint vallani és otthagyni régi egyházát, mely lelkét kielégíteni nem tudta. Maurette választott. Az utóbbit választotta. Benyújtotta lemondó iratát, Szegény asszony vagyok, sok gyerek vár rám odahaza, nem érek rá a jószágra vigyázni egész nap“ — szólt és sietve a falu felé tartott. A visszatérő Jézus pedig mosolyogva erősítette meg a szegény asz- szony szavait: „ gaza van az asszonynak, — de hiszen te most Isten vagy, rajtad a sor, hogy megőrizd a jószágot.“ Tikkasztó nyári nap volt, s a sok légy bántani kezdte a tehenet. Ez egy darabig csak békén tűrte csípéseiket, de utóbb borjastul együtt nekivágott a mezőnek s nyargalt ár- kon-bokron kere ztül. — mit volt mit tenni, Szent Péternek kellett utánok eredni. Hajszolta őket szegény Péter inaszakadtaig s késő este lett, mire a tehenet is, borjut is kötelüknél
