Harangszó, 1910-1911
1911-02-19 / 9. szám
1. évfolyam. 1911. február719. 9. szám. Előfizetési ára egész évre 1 kor. 60 fill. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. Estéli fohász. Ha leszáll az est homálya Rád tekintek jo Atyám, Kinek végtelen jósága Fénylő napként ragyog rám. Fáradt fejem rád hajtom, Bágyadt lelkem átadom. Vigyázz reám őrző szemmel. Nem rettent a setét éjjel. Szárnyaidnak árnyékában Fáradt testem megpihen, S lelkemet porsátorában Nem bánthatja semmisem. Elfelejtem bánatom, Levetkőzöm sok gondom, Ha te őrződ pihenésem, Messze kerül ellenségem. Én Istenem, jó Istenem, Hallgasd meg hát kérésem: Jóságoddal maradj velem Ne nézd sok gyengeségem. Takargass szent karoddal, Hogy ne érjen semmi baj. S ha jóságod felébresztett. Adj ajkamra új éneket. Madár Mátyás. Maurette. Irta: Endreff’y János. Az ember élete nem bizonyos dolgokért való küzdelem, hanem a küzdés maga. Küzdenünk kell a mindennapi kenyérért, a megélhetésért, küzdenünk kell felebarátainkért és küzdenünk kell önmagunkkal, a saját lelkűnkkel is. És akármilyen nehéz lehet az élet küzdelme, a legnehezebb mindig az a harc marad, mit saját magunkkal harcolunk végig. Gyakorta jut az ember olyan helyzetbe, hogy két ellentétes dolog közt kell választania. Az egyiket megtenné, de környezete, barátai, hivatala visz- szatartják. A másikra kötelezi a külső kényszer, de ettől meg eltiltja lelkiismerete. Ez a küzdelem a legnehezebbek közé tartozik. Az ember érdekének és lelkiismeretének harca ez! Elmondom egy katholikus lelkész történetét, talán tanulhatunk valamit belőle s az ő példájából okulva, megfelelhetünk arra a nehéz kérdésre, hogy az érdek és lelkiismeret összeütközésekor mi az ember kötelessége. Maurettet buzgó katholikusnak nevelték. O pedig fogékony volt a vallás iránt. Különösen a papok iránt nagy tisztelettel viseltetett, mert úgy látta, hogy nem annyira a maguk mindennapos bajaival törődnek, hanem a boldogtalanok szivébe akarják a mennyei boldogság balzsamát átplántálni, aztán a sirók arcáról törlik le a könnyeket, vigasztalják embertársaikat, mindig csak „testvéreikkel“ törődnek, — más szóval Maurette melegen vonzódott olyan önzetlen életpálya iránt, mint amilyen a lelkipásztori hivatás. Az is lett. Húsz éves korában lépett be a papnevelő intézetbe, ott kitanult és Serra városában kapott plébániát. Történt az 1838-ik esztendőben, hogy egy francia érsek egy kiáltványában megtámadta a reformált keresztyének tanításait. Ezek sem engedték igazukat, hanem hosszú iratban válaszoltak az érseknek. Ekkor kezdte Maurette tanulmányozni a katholikus és reformált egyhazak közti külömbségeket. Észrevette, hogy a kath. egyházban igen fontos szerepet játszik a tisztitó tűz. Azt mondják, hogy az elhaltak lelkei ide kerülnek. A protestáns egyházak pedig tagadjak a tisztitó tűz létezését. Hát most melyik részen van az igazság ? Majd megmondja az igazság könyve, a Biblia. De biz hasztalan kereste ott a tisztitó tűzről szóló tan eredetét, nem találta meg. Hanem talalt János első levelében (I., 7.) egy bibliai verset, mely mély
