Harangszó, 1910-1911

1911-02-05 / 8. szám

6. oldal HARANGSZÓ. 1911. február 5. nagyságú és 3Ö kisebb gyorstüzelő ágyú van. Az ágyuk úgy vannak el­helyezve, hogy az ellenség észre se veszi. Minden ágyú sortüznél 7 ezer kiló lőporra van szükség. A golyók 20 kilóméternyire visznek. A hajó­szolgálatot ezer ember végzi. Béke idején egy ilyen hajó-szörnyeteg fen - tartása havonként 160 ezer koronába kerül. A nagyvilágból. A törökök háborúja. A törökök és arabok közt viszalykodás támadt. Seregeik többször összecsaptak, úgy hogy mindkét részről sok halott maradt a csatatéren. A mexicioi forradalom. Mexikóban egyre terjed a forradalom. A fölkelők vezére Ortega megverte a kormán}' csapatjait, úgy hogy 150 halott maradt a csatatéren. A pestis pusztítása. Megirtuk, hogy az emberiség nagy tbedelője, a pestis folytonosan terjed. Különösen Ázsiai Oroszországban és Kinában visz vég­hez nagy pusztítást Mandzsúriában, Siadanban több mint két ezeren meg­haltak. Gudiadád külvárosban egy hét alatt 10 ezer kínai halt meg. A kínai kormány felkérte az európai hatal­masságokat, hogy segítsenek kiderí­teni a borzasztó betegség okát s küld­jenek orvosokat. Kivégzett összeesküvők. Megírtuk, hogy a japán uralkodó és miniszterek ellen összeesküvést szőttek, de azt a rendőrség felfedezte. Az összeeskü­vőket a bíróság halálra Ítélte s az Ítéletet végre is hajtották. Csak egy bitófát állítottak fel s azon végezték ki mind a 24- et. A kivégzés reggel 8-tól délután 3 óráig tartott. A rom. kath. egyház hanyatlása. Cabe József, ki előbb ferencrendi barát volt egy amerikai szerzetben, „a róm. kath. egyház hanyatlása címén egy munkát adott ki. Ebben kimutatja, hogy a róm. kath. egyház 70 év alatt 8 millió hívőt vesztett. Számadatait hivatalos kimutatásokból merítette, melyeket a kath. egyház adott ki. Magában az Egyesült Államokban a XIX. század utolsó évtizedében nem kisebb a róm. kath. egyház veszte­sege, mint egy millió. Francia-, angol-, Oroszországokban és az Egyesült Államokban szintén nagy a veszteség. Cabe könyve szerint az Egyesült Államokban a növekedést majdnem teljesen a kath. országokból beván­dorlók nagy száma eredményezi. Ami­kor New-Yorkban nagyobbszabású körmenetet tartottak, az egyik kath. pap azt mondta, hogy a körmenet­ben résztvett férfiak majdnem mind külföldi bevándorlottak voltak vagy ezeknek leszármazottjai. Láttam len­gyeleket, olaszokat, szlávokat (tótokat), íreket, de amerikait nem láttam. Újab­ban nagy erőfeszítéssel dolgozik a róm. kath. egyház, hogy a hanyatlást ellensúlyozza. Ezért francia apácákat küld Amerikába, zárdákat, iskolákat áliít fel, „missziói“ prédikációkat tart. Igazi evang. nép. Island sziget né­met nemzetiségű lakosságának, amely mindössze 83000 lelket számlál, 30 évnegyedenként és havonta megjelenő folyóirata és 12 heti lapja van. Az északsarki utazó: Kűcnler K. meg­állapította, hogy Island sziget pro­testáns népének aránylag 25-szörte több vallásos nyomtatványa van, mint bármely más nemzetnek. Minden ember tud ott olvasni akár földmi- veléssel, akár halászattal foglalkozzék és általában mindannyian nagyon sze­retik a könyvet. Már 50 évvel ezelőtt, mikor a lakosság még csak 60.000 lélekből állott, egy bibliaárusító 20000 bibliát adott el közöttük. Különös házasságkötés. Persze ez a különös história is Amerikában tör­tént. Egy ifjú pár, Walter Korn és Schelton Mária elhatározták, hogy repülőgépen, a föld felett 250 méter­nyire áldatják meg házassági frigyü­ket. Úgy is tettek. A tanúval és lel­késszel együtt repülőgépen felszálltak s a pap ég és föld között összeadta őket. Hiszen sok ilyen lurcsaság meg­történik a világon, csak azt csodáljuk, hogy ehhez a bolondsághoz kaptak papot is. Kedves István barátom ! Hidd el veled éreztem, mikor leve­ledet olvastam. Magamról is jól tu­dom, micsoda siralom, mikor a mar­háink közül egy elhull. Mennyi mun­kánk, mennyi küzködésünk és mennyi reménységünk megy ilyenkor pusz­tulásba. Keserves sóhajtásokkal ke­resgéljük a megtakarított pénzünket, vagy a mi még rosszabb, keresünk egy jó komát, sógort s visszük ma­gunkkal a takarékpénztárba, vagy szövetkezetbe egy hosszúkás váltó­lappal kölcsönt felvenni. Hej, de ke­serves lesz azt leszolgálni! . De hát látod: a mint anyagi gyarapodásunkat elfogadjuk, úgy ezt is el kell hor­doznunk türelemmel és bátorsággal. Hanem siránkozás helyett egyebet kell tennünk. Utat-módot kell keres­nünk, hogy a kárunk ne legyen olyan nagv. Vájjon mikép lehet ez mondod magadban ? Egyszerűen az által, hogy biztosítjuk az állatainkat. Erre te ugyan azt mondod, hogy ez drága dolog lesz, s hogy úgy is elég sokat kell fizetni a tűz- és jég­biztosításért. Most még az állatbizto­sításért is fizessünk ? Fizessünk bi­zony ! Mert igy majd nem érezzük az esetleg bekövetkező csapás súlyát. A mi pedig azt illeti, hogy drága, attól nem kell félned, mert a bizto­sítást el lehet végezni szövetkezeti alapon is, igy pedig sohasem olyan drága, mint ha biztositó intézetnél biztosítunk. Hála Isten, hazánkban már sok ilyen állatbiztosító szövetkezet van. Magam is láttam egyik-másiknak áldásos műkö­dését s csak ajánlani tudom, hogy mindenütt a hol 25—30 okos, előre­látó gazda van, alapítsanak ilyen I szövetkezetei. Leirom, hogy hogyan szokott az ilyen szövetkezet megalakulni: 25—30 gazda, kiknek együttvéve 150—160 drb. szarvasmarhája van, összebeszél s ki mondják, hogy ma­guk között megalakítják a szövetke­zetét. Hogy pedig az egész dolognak vezetője legyen, választanak egy pár igazgatósági tagot, kik a szövetkezet ügyeit igazgatják, egy pár felügyelő bizottsági tagot, kik a szövetkezet minden ügyében a felügyeletet gya­korolják, végül pénztárost, ki a be­folyt pénzeket kezeli. Ez mind kikerül a 25—30 ember-

Next

/
Thumbnails
Contents