Harangszó, 1910-1911
1911-01-08 / 6. szám
2. oldal. HARANGSZÓ. lÖli. január 8. Azért azóta minden uj esztendő attól a naptól nyeri fényét, melyen eljött az a Megtartó, ki a régi élet rabságából kiszabadította az embert. Azóta az ő eljövetele mindig uj életet jelent az embereknek. Azért ha úgy érezitek, hogy régi éltetek hajléka már nem ad nyugodt boldogságot, hogy lelketek rabságban sínylődik, ha érzitek, hogy csak egy szabadíthat meg és csak egy segíthet rajtatok, akkor keressétek fel ezt az egyetlent és vezettessétek magatokat ő általa. Meglátjátok, boldogságot és békességet találtok ő nála. Uj esztendőt ad és uj életet. Boldog esztendőt és boldog életet. Akkor majd ti is elmondhatjátok: nevezték az ö nevet Jézusnak!... Magyarok Amerikában. Irta: Németh Karoly new-brunswicki ev. lelkész. II. Csodálatos világ ez, honnan a második Írásomat is útnak bocsátom. A munka lázában égő emberek, a földi gazdagság után tülekedő sóvár- gók tapossák az utcák kövét. De azért rosszul Ítéli meg az amerikai viszonyokat, ki azt gondolja, hogy ezek mind csak a zsebükkel törődnek s a lelkűkről nem viselnek gondot. Dehogy is! Bizony az amerikaiak keresnek maguknak tiszta, nemes élvezeteket. Kötelességeik és jogaik sorozatában pedig ott áll az egyház és az állam erkölcsi testületé s legszebb tehetségüket, erejüket és támogatásukat kéri a maga számára. Nem az amerikai A jó csizmák. Irta: Madar Mátyás. Mosolygós tavaszi reggel volt. A természet örökszép nagy templomában kikeletre harangoztak s a falu kis templomában is megkondult a templomba hivó harang, hangosan hirdetve : rjöjjetek örvendezzünk az Urnák, menjünk eleibe hálaadással, énekeljünk neki dicséreteket.“ (Zsolt 95.) A hivogató szót megértette Kuti Mihály kistelkes falusi gazda s énekes könyvét kezébe kapva, sietve indult a templom felé. A sarkon majd hogy bele nem ütközött sógorába Vajda Péterbe, aki éppen az ellenkező irányban törtetett nagy igyekezettel. bennszülötteket, hanem inkább a bevándorló idegen nép gyermekeit éri közelről az a veszedelem, hogy el- fe'ejtenek törődni lelkűkkel s megfelejtkeznek azokról a legszebb kötelességekről, melyekkel egyházuknak, hazájuknak tartoznak. Hiszen őket igazán csak egy vágyódás vezette ki. Egy kívánság hagyatta ott szülőföldjük áldott vidékét: a vagyonszerzés, a meggazdagodás vágya. Ez tölti el keblüket. Ezért dolgoznak a földalati bányák szűk folyosóiban, sőt kockáztatják életüket zakatoló gépek száza közt s ezért sorvasztják életerejüket az egészségtelen iparműhelyekben. És a vagyonszerzés lázában megfelejtkeznek arról a bibliai igazságról, hogy a testnél sokkalta drágább a lélek. Míg az aranyat kergetik, elmosódik emlékezetükben a rég tanult szent iutés: „mit hasznai valakinek, ha mind e világot megnyeri is, az ő lelkében pedig kárt szenvedi“ ........ É s hányán vannak, kik megtalálják az aranyat, de elvesztik saiát lelkűket. A legközelebb fekvő veszedelemre rámutattam előbbi cikkemben A magyar ember nem talal lelkének való pihentető és erősítő szórakozást. Az ottaniak nyelvét nem érti. Nem tud velük társalogni. A munkások továbbképzésére tartott felolvasásokat nem érti meg. Nem mara számára egyéb, mint a korcsma, a bor, a pálinka, lelket butitó, munkaerőt bénító élvezete. Annál nagyobb ez a veszedelem, mert a nagy megerőltetéssel, a szokatlan izomki áradással végzett munka után a testet legalább látszólag fel- üditi a pálinka-méreg. Persze a korcsmák ilyenkor éppen olyan hangosak, mint otihon Magyarországban. Az „Hát te Péter hová viszed olyan gyorsan csizmáidat?“ „Nem én viszem azokat sógor, hanem azok visznek engem; mert nekem olyan jó csizmáim vannak, hogyha a küszöbre teszem őket, maguktól is egyenesen a korcsmába mennek. Bizony oda visznek innét is az ebugatták.“ Nem jó csizmák azok sógor, én sokkal többre becsülöm az enyimeket, mert ezek meg, ha a küszöbre teszem őket, maguktól is a templom felé tartanak. Jobb lesz fordítsd őket arra te is. Nem lehet Miska .Ezek alighanem pap lovának a bőréből készültek s úgy megunták a sovány papi abrakot, hogy amint a templom felé fordi om őket s az orgonaszót meghallják mind1 angol pedig nem szereti a lármát, zajos mulatságot. El is kerüli a magyar munkást s igy ez meg jobban magára mar d a pihenés óráiban. De annál még sokkal mélyebben rej ő veszedelem fenyegeti a magyar ember lelkét. Egy kemény, hideg kéz belenyúl a szivébe s erőszakosan kitépi onnan a haza iránt tartozó kötelességek tudatát. Kitépi még azt a gyökeret is, melyből annak legszebb virágja hajt; a honszeretetet, az áldozatkészségét. Mert idekinn máskép van ám, mint otthon mi nálunk. Itt a szegény napszámos ember nem fizet adót. Az állam nem zörgetgeti a fellegkarcoló utolsó emeletén meghúzódó kis szobája ajtaját, nem szedegeti el tőle filléreit, hanem megelégszik azzal, hogy az a munkás ott él és ott költ az ő országa határai közt. Katonának se sorozza be a saját fiait se, hanem meghagyja őket munkájuk mellett. Már most a magyar ember összecsapja két kezét és azt mondja; micsoda boldog ország, melyben nem kell adót fizetni és nem kell katonáskodni 1... És nem veszi észre, hogy mikor eszik, iszik, akkor ő is mindig megfizeti a maga kis adójat a hatalmas köztársaságnak. Arra se gondol, hogy Amerika eg gazdag állam, mely nagy nemzeti vagyonnal rendelkezik s igy polgárait ilyen kü ön kötelezettségekkel nem kénytelen megterhelni. Minderre alig gondol a magyar. Hanem a lelke mélyén lassanként (öiébred és nagyranövekszik az elégedetlenség érzése. Az otthon viselt, vagy még csak a jövőben viselendő teher, az adó és katonai kötelezettség gondolata ólomsúllyal száll járt megbokrosodnak. — A zsidó abrakot sokkal jobb izüen ropogatjak. Azért görhesek a lovaid, szegetlen a házad teteje, kidült-bedült az eleje, mert a zsidó abrak után nyargalászol s a tehenedet is valahol a tímár va- kargatja, mivel itthon nem volt vakarája. Ne törődj te azzal sógor, — veti oda nagy hetykén Peter kinél az utóbbi szavak elevenre találtak — se te, se a Tisztelendő Ur nem vakarjátok meg a lovamat, be se szegitek a házamat, ha mindig a templomba ülök is. Nem is cserélek veled csizmát. A két sógort vitte tovább a maga csizmája. Az egyiket az ur házába, melybe majdnem elkésve érkezett a sógorral folytatott beszélgetés miatt,
