Harangszó, 1910-1911
1900-12-25 / 5. szám
10. oldal. HARANGSZÓ. 1910. december 25. nekik. A kukorica magában nem megfelelő takarmány a tyúkoknak. Adjon e helyett nekik főtt burgonyát vagy répát, korpával vagy árpadarával, de különösen el ne feledje apróra szecskázott lóhert, lucernát vagy jóféle szénát keverni az eleségük közé, nyáron azon frissen, télen leforrázva és kihűtve. Különösen a lóhert nem tudom eléggé ajánlani. Mert abban 30-szor annyi mész van, mint az árpában, kukoricában vagy búzában és fehérje is jóval több, már pedig sokat csak az a tyuk tojik, mely sok meszet kap, a húsát pedig a fehérjéből szaporítja. Ha lóher vagy lucerna nincs, ajánlatos a szárított akác, gyümölcsfa vagy csalánlevél is. Ha azután hetenkint egyszer-kétszer kendermagot, napraforgómagot, cirokmagot, búza és árpaocsut és kevés kukoricát is kapnak, ha nem sajnálunk tőlük egy-egy fej kelkáposztát vagy apróra vágott burgundi répát akkor majd meglátja Zsófi néném, hogy nem lesz panasz se a kendermagosra, se a búbosra. Csak aztán meg ne feledkezzünk a tiszta, mindig friss ivó/ízről se. Sok gazdaasszony erre kevés gondot fordít. Azt hiszi, megtalálja ivóvizét a kút körül, a pocsolyában, vagy árokban, meg uram, bocsá... a trágyadomb mellett. Aztán csudálkozik s el nem tudja gondolni, „mi lőhette“, ha egy-két napi gornyadozás után felfordul egyik szép tyúkja ? Hát bir annak oka igen sok esetben a rossz ivóvíz volt. Legyen hát gondunk arra, hogy tyúkjaink mindig friss, tiszta ivóvizet kapjanak. Itatót magunk csinálhatunk egy üres üvegből és egy serép vagy pléh tányérból. Az üveget megtöltjük vízzel s fel- forditva ráhelyezzük a tányérra s igy mindig csak annyi viz fog a tányérba ömleni, amennyit a baromfiak elfogyasztanak; helyezzük el az egész alkotmányt valami védett helyen, erősítsük meg néhány karróval, hogy el ne dűljön s kész a legjobb itatóedény. Télen, hogy a viz a tálba be ne fagyjon, helyezzünk alája nappalra egy kis olajos mécsest, ez egy-két fillér költséggel az ivóvizet mindig langyosan tartja s nem fognak szép tyúkjaink torok, meg bélhurutban elpusztulni. Legyen a vízben állandóan egy darab rozsdás vas is, mert ez igen hasznos a baromfiak egészségének fenntartására. A másik ok, amiért nem tojnak a Zsófi nénim tyúkjai az, hogy künn hálnak a szederfán. Most is téli időben ! Persze az azért van, mert szegény páráhnak nincs megfelelő óljuk. A sok korhadt, avult deszka, amiből a tyúkól össze van tákolva, telve van mindenféle féreggel melyek nappal meghúzódnak a hasadékokban éjj 3l pedig rávetik magukat a védtelen tyúkokra, szívják a vérüket, zavarják nyugalmukat, csökkentik életerejüket s az eredmény, hogy nincs tojás. A tyúkól lehet deszkából, vályogból, téglából vagy kivül-belül betapasztott sövényből is, fődolog, hogy hidegtől védett napos helyen álljon és minden része könnyen tisztogatható legyen. Fordítsunk erre kivált nagy gondot, mert a jövedelmező bar mii tartás egyik főfeltétele a tisztaság. Az ülőket, a falakat, a tetőt meszeljük be minél gyakrabban a naponként jól kisepert aljakat hintsük be hamuval, egy kis félszerben hintsünk fel nekik igy téli időben polyva hulladékot, hogy abban kapar- gassanak, legyen gondunk, hogy ennek eayik sarkában homok, hamu és kénvirág keverékében fürödhes- senek, tartsuk tisztán a tojófészkeket is, akko-i nem tizedeli meg baromfiainkat a kolera meg más betegség, akkor Zsófi néném a szombathelyi piacra viheti a 10 filléres tojásokat s lesz kora tavasszal már csibéje elég, amelyekért az urak sok szép koronákat adnak. Tehát nem a babona a fő, hanem a helyes táplálék és a meleg, tiszta ól. Mindez pedig pénzbe alig kerül, csak egy kis fáradságba, amelynek t. i. arany a feneke. Vegyük elő most a plajbászt. Zsófi néninek van 40 darab tyúkja, ezek igy tartva, gondozva jövödelmeznek darabonkint legalább is 6 koronát. Negyvenszer hat korona az annyi mint 240 kor. Ejnye de szép kis summa! Ebből kikerül az adó, mi egymás és Zsófi néném sohse fog zúgolódni, ha adófizetést dobol a kisbiró, mert azt fogja mondani: sebaj, majd meg- tojják a tikok!“ Ezt izenem neki, édes Jánosom ! Téged pedig szívből üdvözöl és jó egészséget kíván szerető barátod Győrvári puszta, 1910 dec. 20. Kovács István s. k. Karácsony estéjén. Szánjatok, száüjatok, Fényes szárnyú angyalok! Szófogadó gyermekeknek Sok örömet hozzatok! Kis fiúnak puskát, Kardot oldalára, Hadd rohanjon a hazáért, Ha kell a csatába. Kis leánynak bárányt, . Aranyos csengővel. Ibolyakék szemű babát, Kis pi-pi kendővel. Könyvet is hozzatok, Tele dallal, képpel, Kacsalábon forgó várral, Mosolygó tündérrel. Szánjatok, szánjatok, Fényes szárnyú angyalok! Palotában és kunyhóban Gyertyácskákat gyújtsatok! Posa Lajos. Karácsonyfa. — Mese. — Lehet biz’ annak jó ezer esztendeje, ha nem több. Magas hóréteg borította a földet és a lenyugvó nap piros sugara tündéri fényben csillogtak a fagyos tájon. Néma csend borult a sötét erdőségre. Egyszerre csak harangszó csendült a hósivatag felett. Karácsonyesti vecsernyére harangoztak. Amint az ősz sekrestyés meg- gyujtotta a templomban a gyertyákat, ősz szakálába mormogta az írás szavát: „lészen estvének idején vilá-
