Harangszó, 1910-1911
1900-12-25 / 5. szám
4. oldal. HARANGSZÓ. 1910. december 25. egy gazdag nép tömegébe. A foglalkozásuk is megváltozik. A kisiparosból, gazdából, iparoslegényből, béresből városi munkás lesz. Addig a kisváros, még inkább a falu volt otthona. Nyugodt, kényelmes élete volt A legtöbbet a friss, szabad levegő éltette, ott kinn járta a barázdát, magába szivta a lét illatát, együtt kelt és együtt pihent a nappal. Ide kinn egészen máskép van. Leviszik a bányába, beállítják a zakatoló gépek közé s zárt, rossz levegőjű helyen dolgoztatják reggeltől estig. Igazi otthona nagyon kevésnek van. Az úgy nevezett burdas gazdájánál bérel szobát, jobban mondva ágyat magának. Ugyancsak ott főznek és mosnak neki. Szűk, kicsiny szobák ezek. Rendesen csak két széles ágy, két láda és néhány szék fér el bennük. Sokszor hat munkás lakik egy ilyen szobában. Persze a levegője is hamar megromlik, úgy hogy á kifáradt test nem tud igazán pihenni és uj erőt gyűjteni. Ehhez járul, hogy a mi magyar testvéreink rendesen nagyon rosszul táplálkoznak. A burdas gazdája gondoskodik élelmezésükről. De hát persze ez is jó pénzért jó kosztot, kevesebbért rosszabb kosztot ád. A mi magyar honfitársaink pedig rendesen takarékoskodnak s ennek következtében hitvány, rossz élelmezést kapnak. Az amerikai munkás 20—28 dollárt (100—140 kor.) elfizet havonként lakásért és ellátásért. A magyar munkás alig kockáztat meg többet, mint 10 — 14 dollárt vagyis 50—70 koronát. A hamis pénz. Giünfeld úr csak egy negyed órára távozott el üzletéből, mégis mire visz- szatért, egy hamis forintot talált a kasszában. Nagy patáliát csapott e végett s volt mit hallani az addig őt helyettesítő feleségének: — Még a vak is megláthatná, hogy hamis ez a forint, csak te nem láttad meg. Már most rr.it csináljak vele ? Hisz mai világban még a falusiaknak sem lehet kiadni a rossz pénzt. De ha a nj'akamon marad, leveszem az arany láncodrul az arany pénzt s ezt akasztom helyére. Kádi asszony tiltakozott a vád ellen. Tanú reá a Samu inas, hogy ő még jó forintot sem vett be, nem hogy rosszat, mert ahány vevő volt az alatt, mind koronával és különböző értékű filléres pénzekkel fizetett. Tehát a magyar munkás csak fél annyit fordít lakásra és élelmezésre, mint az amerikai. Persze az elején nem veszi észre ennek hátrányos voltát. Azt gondolja: otthon se volt külömb szobám, meg jobb ebédem. De elfelejti, hogy otthon mást és máskép dolgozott, mint itt Amerikában s nem fogyott el annyi munkaereje, mint itt a folytonos, erős dolgozásban. Ezért megy azután haza annyi nyomorék és emberroncs Amerikából. Ha azt a sok-sok százezer koronát hazaküldik Magyarországba, de szeretném megizenni otthon maradt véreimnek : jaj, ne örüljetek olyan nagyon annak a pénznek, mert hozzátapad szerettetek nélkülözése, életereje és nyomorúsága !.. Az amerikai munkás nem is rak félre semmitse béréből. Legföljebb, ha az életbiztosítását fizeti. Az is nagy bajuk a mi szegény magyarjainknak, hogy nincsen élvezetük, szórakozásuk. Az angol nyelvet nem értik, olvasnivalójuk nincsen. Egyetlen szórakozásuk: a korcsma az ital. Már pedig vesztébe indul az, ki ezen az utón indul. Pedig sokan rálépnek erre az útra. Ezeket rendesen elkapja a pénz szédülete. Otthon alig láttak pénzt, most pedig egyszerre csak viszonyaikhoz képest sok pénz kerül a kezükbe. De hát most nem irok többet. Az állami és egyházi viszonyokról majd a következő Írásomban szólok — Tán még reám fognád, hogy én vettem el ? — kiáltott indulatosan Grünfeld úr. — Nem is én. Úgy e Samu ? — I—gaz, forinttal addig senki sem fizetett, mig főnök úr távol volt; — bizonyította kissé hebegve s erősen pislogatva a Samu inas. — így hát az angyalok hozták ide az égbül. Hanem azt is megnézem délben, hány pogácsát kapsz te nagy- tülü az asszonyodtul. Grünfeld úr ezek u'án minden igyekezetét oda irányítá, hogy a hamis forinton túl tudjon adni. Szerencsés napja volt. Pityer Ferkó, hegyháti atyafi tért be hozzá egy kiló sóért s tíz korona bankjeggyel fizetett. A pénz ismerete pedig oly hiányos, akár csak az oláh cigány gyermekek ruházata, így szó nélkül elfogadta a rossz pénzt, a többi visszajáró pénzzel. Ámde fertály óra múlva nagy sebbel-lobbal A mai Betlehem. Milyen volt az a hely, hol a mi édes Megváltónk megszületett ? . . . Olyan kérdés ez, mely bizonnyal foglalkoztatja az ember szivét. Hiszen kedvesek előttünk azok a helyek, melyekhez gyermekkorunk, ifjúságunk avagy küzdelmes meglett kornak emlékei kapcsolnak. Kedves nékünk az a község, az a kunyhó, pedig talán sohase láttuk, melyben édes atyánk, édes anyánk bölcsője ringott, az a kert, az a pagony, melyben gyermek- játékaikat játszották. De mennyivel kedvesebbnek kell előttünk lennie annak a helynek, mely először hallotta az angyali izenetet: »nagy örömet hirdettek, ma születet néktek a Megtartó 1.. . Ha Betlehemre gondolunk, úgy érezzük, mintha ezen gondolatunk által is közelebb jutnánk a mi Krisztusunkhoz. De hát lássuk csak, milyen is az a Betlehem?... Egy kisebb, csinos város. Jeruzsálemtől délre, mintegy 7 kilométernyire fekszik. — Gyönyörű hegygerincen terül el. Rajta fekszik és körülveszi a természet minden szépsége. Az árnyas ligetek, ezüstlevelü olajfák, a keleti vidékek száz és száz gazdagsága. Kis fehér házai messze csillognak a verőfényben. Olyanformán építették ezeket a házakat, hogy mindegyik magasabban fekszik az előtte lévőnél, mintha egyik se akarná elveszíteni azt a gyönyörű kilátást, mely eléje tárul. A meglehetősen szűk utcákon élénk élet uralkodik. Az asszonyok lágyan omló, sávos ruháikban festői látványt — Görényfőd úr! itt a pénze. Adjon helyette másikat. A takarékban nem fogadják el. Azt mondják, hamis. — Mi közöm hozzá ? 1 én tőlem nem kapta. Én nem csinálok rossz pénzt — szabadkozott Grünfeld úr, mialatt annyira rázta, hadonázta a kezét, mintha csak jó forintosokat akart volna belőle kirázni. — De Istenemre, mondom, itt kaptam. Hisz máshol nem is voltam ; — bizonyította Pitye Ferkó. De hasztalan volt minden erőlködése, nem cserélte ki a rossz pénzt a boltos, sőt még ki is tolta az atyafit a boltból, amint hangosan követelte igazságát. Pitye . Ferkó, ha nem is éppen a Vörös tengerbe, de a Rába fenekére kívánta a Grünfeld boltost. Próbálta máshol kiadni a hamis forintot, de nem sikerült neki. Végre amint egyik utca sarkon nagy e'keseredéssel csóválta a fejét, találkozott Csiza Gergővel.
