Harangszó, 1910-1911
1900-12-25 / 5. szám
2. oldal. HARANGSZÓ. 1910. december 25. hogy a gyermek Jézus a lelkűnkkel együtt erősödjék, fejlődjék, befolyásban, reánk való hatásában izmosodjék. Akkor majd egyszer-valamikor megértjük az apostol szavát: »élek pedig nem én, hanem él bennem a Krisztus«. És akkor megértjük azt is, hogy amely lélekben a Krisztus megszületett, ott igazán megvan a »boldog örömnap«, a békesség, a jóakarat 1.. . Az lesz majd azután az igazi boldog karácsony !. . Akkor szívünk élő hittel rebegi: Uram, te vagy az én Megtartóm !.. Az enyém, én áldott Krisztusom!. . Zelenka Pál 1839—1910. Magyar prot. egyházunknak gyásza van. Mint múlt számunkban már röviden jeleztük, egyik leglelkesebb és leghivatottabb vezére: Zelenka Pál, a tiszai egyházkerület püspöke meghalt. Zelenka Pál 1839 augusztus 19-én született Cseh-Brezón, Nógrádmegyé- ben. Régi nemesi családból származott. Egyik őse Mátyás királytól kapta a nemességet. Iskoláit Aszódon, Sel- meczen, Pozsonyban, majd Németországban, Jénában végezte. Apja nyomdokaiba lépett, ki nógrádi főesperes volt s pap lett. A theológia elvégzése után egy két évig nevelős- ködött, majd az „ország papja“, Székács József mellé ment segédlelkésznek. Innen Jósára, majd néhány év múlva Miskolczra hívták meg papnak. Az az apostoli buzgósága, lelkes munka, melyben tehetség és szorgalom egyesültek, mindig előbbrevitte pályáján Zelenka Pált 1890-ben egyházkerülete bizalma a püspöki székbe emelte. Zelenka Pál úgy is, mint püspök, úgy is mint lelkész sokat munkálkodott. A miskolci egyházat felvirágoztatta. Mikor lelkésznek meghívták, a gyülekezetnek csak 24 ezer korona tőkéje volt, ma pedig vagyona fél millióra tehető. Egyházkerületét is az intézmények egész hosszú sorozatával gazdagította Az életerős ősz püspök csak az utolsó időben kezdett betegeskedni. Olaszországba készült, de oda már nem jutott el. Közben tüdőgyuladást kapott s ez életét kioltotta. Temetésén Gyurátz Ferenc dunán- luli püspök mondotta a gyászbeszédet, Terray Gyula, Gyürky Pál főesperesek, Gedoly Hemik és Csók György lelkészek pedig imádkoztak. A számtalan távirat közt, mi az emberek részvétét tolmácsolta, ott volt a németek protestáns császárjáé is, ki az ősz főpapot személyesen is ismerte és szerette. A távirat, melyet a magyar nagykövet az elhunyt fiának küldött Berlinből, így hangzik: „Vilmos császár, kinek a főtisztelendő püspök ur halálának híréről jelentést tettem, megbízott engem, hogy legőszintébb részvétének kifejezését nagyságodnak tudomására hozzam. Szög- gény Marich gróf nagykövet“. Az Ur adjon az elköltözött főpásztornak csöndes nyugalmat és áldja meg mindazt, mit a földön teremtett! Karácsonyi történet. Karácsony a jóltevő szeretet ünnepe. Szeretetet visz és hitet ébreszt mindenfelé. Nemcsak ott, hol az Istent félik, hanem ott is, hol a hit már kialudt a szivekben. Sokszor megtanít újra hinni és szeretni. Ennek bizonyságául egy igaz történetet beszélek el, úgy amint azt annak elmondójától hallottam. * községben élt egy szegény földhöz ragadt család. De a szegénységnél is nagyobb baj volt nekik a családapa istentelen élete. Ő az Isten nevét csak akkor vette ajkára, ha káromkodott. Gúnyolódva beszélt azokról, akiket templomba vitt hivő szivük őszinte vágyódása. Részeges életmódjával közmegbotránkozást keltett. Hogy földhözragadt szegénysége mellett is az Ég sok gyermekkel áldotta meg, — az nem kitartó munkára, hanem inkább zúgolódásra késztette. Felesége, egy vallásos istenfélő nő könnyes szemekkel nézte mindezt. De nem csüggedt el, hanem éjjel- n ppal szorgos kézzel dolgozott családjáért, gyermekeiért. Sokszor mondotta : azért még se félek, az Isten majd megsegít. És úgy is lett. Eljött karácsony ünnepe. A gyülekezetben uralkodó szép szokás szerint a gazdagok összehordták a maguk adományát, hogy a szegény gyermekeknek, elhagyottaknak és betegeknek is legyen boldog ünnepük. A kaiácsony etőestéjén tartott „karácsonyfa-ünnepély“, ami szegény gyermekeink szivébe is örömsugárt gyújtott. Jó emberek őket is felruházták. Még kenyeret, kalácsot is Levél Amerikába. Irta: ifj. PORKOLÁB GYULA. Biz az idő halad; évre jönnek évek, A boldognak rövid, hosszú a szegénynek. — Balog Andráséknál az az eqy esztendő Hosszabb volt mint máskor jobb világban kettő. Pitymalaital kel bár a dolgos menyecske, Izzadva találja a reggel, az este, — Be hát az asszonykéz nem a férfi karja; Nyomort a küszöbtől vissza dehogy tartja. — Balog Andrásnak is tán a tolla rozsdás, Nem hoz tőle se pénzt, se Írást a postás.... Pedig de vön helye úgy ennek, mint annak, Hol a nyomor és bú, mint itt, fészket raknak! Mikor a keresztet válla már nem bírja, Balog Andrásné a levelét így Írja: „Kedves Férjem Uram! En édes jó Párom! Vajha e levelem jobb sorsban találjon, Mint amilyet ránk mért az Isten hatalma... ...Óh mert nagy a kereszt, roskadok alatta!... Mióta elmentél, árva a mi házunk, Örömre, mosolyra, jaj, dehogy találunk! Könnyes a nappalunk, az éj nem hoz álmot, Elcsigáz a nyomor, összetör a bánat. — Édesanyád, szegény, ágy fenekén sárgul, Egyre csak azt hajtja: mi hir a fiárul ? Szegény árva fiad egy nap százszor kérdi, Mikor jön az apja, s mi szépet hoz néki ? S mig őket csitítom. s uj reményünk támad, Engem annál jobban földre sújt a bánat. Nappal könnyet törtök, éjjel könnyet ontok, Bú-betegség aggaszt, szoritnak a gondok.
