Harangszó, 1910-1911
1900-12-11 / 4. szám
4. oldal. HARANGSZÓ. 1910. december 11. lyezi azt adományával. Jelentkezni az egyesület alulírott elnökénél lehet, a pénzt pedig Broschko Gusztáv Adolf lelkész úrhoz, mint az egyesület pénztárosához (Budapest, IV., Deáktér 4., I.) küldendő, de a .Harangszó’ szerkesztője is megígérte, hogy ő is szívesen elfogad és nyugtáz adományokat. Viszont én is megígérem, hogy a misszióismeret fejlesztése végett gyakrabban közlök majd a hittérítésről szóló cikkeket a „Harangszó“-bán. Ágfalva. SCHOLTZ ÖDÖN ev. lelkész, a misszióegyesület elnöke. A három tolvaj. Most halt meg az orosz nép, de az egész emberiség egyik legnagyobb írója: Tolstoj gróf. Nagy, komoly munkái közt néha-néha egy-egy tréfás kis történetet is elbeszélt. Ezek közül való a három tolvaj című, mit olvasóinknak bemutatunk. Egy orosz paraszt egy szamarat és egy kecskét vezetett a vásárra. A kecske nyakán csengetyü lógott. Három tolvaj észrevette a jámbor parasztot. Az egyik igy szólt: — En ellopom tőle a kecskét s még csak észre sem veszi. A másik tolvaj azt mondta: — Én ellopom aztán a szamarát — Nem nagy mesterség, — mondotta a harmadik tolvaj — de én ellopom összes ruháit. Ä első tolvaj odasompolygott a kecskéhez, levette nyakáról a csen- getyüt s a szamár farkára akaszCsiza Gergő nótája. —• Nini 1 te vagy az, sógor ? — kiáltott fel nagy örömmel Csiza Gergő a takarékban az atyafiak nagy tömege közt egyik Luca napi vásáron. A távol faluból való Buda Józsi is megörült a találkozásnak, s úgy meg- szo. ongatták egymás kezét, mintha csak kipréselni akartak volna valamit be'őlük. — Hát te is csak a takarékot gazdagítod Józsi ? — szólt Csiza Gergő. — Egy kis pénzt teszek be kamatozásra ; — mondta akadozva a Józsi sógor. — Hej, boldog ember vagy te, hogy még beletenni is tudsz. Hisz igaz, hogy én is teszek be, de az a sírni való van rajta, hogy az nem nekem, hanem a takaréknak kamatozik; — kesergett Csiza Gergő. Józsi sógor tóttá; a kecskét pedig elhajtotta. Az út végén visszafordul a paraszt és nem látván a kecskét: keresni kezdi. Ekkor a másik tolvaj megszólította, hogy mit keres? A paraszt keservesen elpanaszolta, hogy ellopták a kecskéjét. — A kecskét, azt én láttam, — mondotta a tolvaj — éppen az imént láttam. Az erdő felé hajtotta egy ember. Ha sietsz, még utolérheted. A paraszt elszaladt a kecskéje után s a szamarat a tolvajra bízta, aki nyomban megszökött az állattal. Visszatérvén látja a paraszt, hogy a szamara is oda van... Sírva ballagott az utón tovább. A tóparthoz érve, egy emberre talált, aki ott üldögélt és sirt. Kérdi a paraszt: Hát téged mi lelt ? Az ember igy szólt: — Egy zsák aranyat bíztak rám, hogy vinném be a városba. Nehéz volt. Elfáradtam s megpihenvén itt, elaludtam. Mig én aludtam, a zsák arany beleesett a tóba. A paraszt csodálkozva kérdezte az embert, miért nem keresi hát meg a zsák aranyat a tóban ? — Félek a víztől s úszni sem tudok, de húsz aranyat szívesen adnék annak, aki a zsák aranyat kihúzza a tóból. Megörült a paraszt és igy gondolkozott : A jó isten segíteni akar rajtam s igy térül meg az én károm ! Levetkőzött s beleugrott a tóba, de a zsák aranyat nem találta. Mikor fölbukott a viz alól, ruhája már eltűnt a tópartról. Ellopta a harmadik tolvaj. ellenben nem győzte dicsekvéssel, hogy így, meg úgy, milyen jól megy a sora, nem cserélne a királlyal sem. Majd pedig keserű váddal illette a Gergőt: — Hej sógor, minket csak az bánt, az igazat megmondva, hogy rossz rokonok vagytok ti, nincs bennetek semmi rokoni szeretet. Soha felénk se néztek. Innen-onnan huszonöt esztendeje lesz, hogy falunkba került a Fáni s ti azóta egyszer sem látogattatok meg bennünket. Csiza Gergő szó nélkül hagyta a Józsi keserű kifakadását, ellenben azt a kérdést intézte hozzá, hogy öltek-e már disznót ? — Még nem, sógor, de van három is, akkorák, mint a bivalyok s még e’ héten egyikkel disznótort tartunk. (Az igazság kedvéért itt megjegyzem, A pénz. Talán nincs oly fogalom, mely az ember mindennapi életében és a társadalomban nagyobb szerepet játszana, mint a pénz. Úgy az erényeknek, mint a bűnöknek útján jelentékeny helyet foglal le a maga számára és eszköz gyanánt, vagy pedig rugóképen résztvesz az ember dicsőségében és bukásában egyformán. Ott találjuk ezt a megélhetésért folytatott tisztes küzdelemben s ott van ez a furfangnak és hamisságnak mezején. Nagy szerepet játszik az emberi haladás, a művelődés terén ; de sokszor az emberek meg is akasztják vele vagy miatta a fejlődést. Árváknak felsegélése, szerencsétleneknek támogatása, mint áldásos jótékony hatalmat dicsőíti; a vagyonáért meggyilkolt ember vére pedig a sátáni indulatok és a legelvetemültebb gonoszságok szülő anyjaképen mutatja be a pénzt a világnak. Részint áldás-, részint átok gyanánt szövi át az emberi életet s minden cselekedetnél, elhatározásnál, életnyilvánulásnál vagy mozgató erőként vagy pedig eszköz gyanánt ott.találjuk a pénzt. Sok hasznos, felemelő és nemes cselekedetnél szerepel ugyan a pénz még ma is, de ijesztő nagy számban találkozunk a mai társadalomban a pénz áldozataival. Milliók és milliók rajongják ezt körül mint oly bálványistent, mely holt anyag létére megszólal és syrén csengésű hangjával magához csábítja az embereket, hogy kegyetlen zsarnokuk legyen, bilincsekbe verje őket és kénye-kedve szerint bánjon velük. A pénz eme hogy csak két hízójuk volt s azok is csak fél éves süldők voltak.) — Isten neki hát, sógor, hogy ne legyen panasztok, most meglátogatlak bennetek. Elmegyek veled, máskép’ úgy sem találnék a falutokba, oly rég voltam benne. Egyik földink- től pedig izenek az asszonynak, hogy ne várjon haza. Józsi szemmelláthatólag megörült a vendégnek, s azonközben a pénztárhoz szólították kamatot fizetni. Gergő hamiskásan mosolygott a kedves sógor övével azonos bététjein. S amint ő is végzett a dolgával, elindult a sógorával rokon-látogatóba. Odahaza Józsi felesége, a Zsuzsa néni, úgy megörült a vendégnek, hogy mellé ülve, egy negyed óráig folyton a hátát laspogatta hatalmas tenyerével. Míg végre megsokalta a Gergő:
