Harangszó, 1910-1911
1911-09-24 / 25. szám
Í911. szeptember 24 HAÉANGSZd 7. oidai. átázott szemekkel csillapítsák éhségüket. A halottak száma már eddig is több százezernél. Több millió ember az elpusztult házakból a hegyek közé menekült; szabad ég alatt tanyáznak és gyökérből, fűből és fakéregből táplálkoznak. A halandóság a pestis kitörése miatt rohamosan fokozódik. Vonatból kidobott betegek. Törökországban történt. Katonákat szállítottak, hogy a kolera terjedését meggátolják. A múlt héten kezdődött meg a szállítás s az egyik vonatra annyi katonát raktak föl, hogy egy- egy kocsiban negyvenen is szorongtak. A vaggonokat lezárták, hogy útközben senki le ne szállhasson. Tizennyolc óráig tartott az utazás, s ez idő alatt a szerencsétlen tartalékosok se friss vizet, sem ételt nem kaptak. A roppant hőség és a vaggpnok túlzsúfoltsága következtében sokan rosz- szul lettek és némelyeken a kolera tünetei is mutatkoztak. Ezeket a többiek a kocsik szűk ablaknyilásán át kidobták a sínek mellé, a hol órakon át fetrengtek összetörve, minden ápolás nélkül. Falusi parasztok szedték őket össze s vitték magukkal. A betegek egy része azonban valóban kolerás voit és igy a járvány a vasutmenti falvakban is föllépett. A föld táplálása. i. Országszerte befejezték a aratást. Javában folyik, sőt mire e sorok megjelennek, — be is végződik a takarás, cséplés. Azután a természet örök törvénye szerint ismét következik a szántás, vetés. Amint a Szentírás mondja: „Míg a Föld lészen... vetés és aratás meg nem szűnnek.“ A szántásról már korábban elmondtam egyet-mást. Mivel pedig megígértem, hát meg is teszem; de meg azért is, mert éppen most van az ideje, elmondok némely dolgokat a trágyázásról. Ha nem is minden ember, de bizonyosan lesznek olyanok, akik az eddigi tapasztalatokon alapuló és tudományos kísérletek által is beigazolt igazságokat megszívlelik és azonképen cselekesznek saját hasznukra. Ez a föld, mely bennünket szült, eltart és eltakar, sokféle alkotó részből áll. Szükséges is ez, mert az isteni Gondviselés úgy alkotta a növényeket és állatokat, hogy mindegyiknek más, más táplálékra van szüksége. Hiszen mi: emberek is, különféleképen táplálkozunk, egyikünk szereti a túróstésztát, a másik a töltött káposztát stb. Nem feladatom, hogy tudományos alapon mutassam ki, minő anyagok és minő százalékban fordulnak elő a földben. De annyi bizonyos, hogy a gazdának, aki folytonosan a földdel foglalkozik, annak fő alkotó részét, különösen pedig azokat, amelyeket a növények leginkább kedvelnek és amelyekből főképen táplálkoznak ismenne kell. Ilyen alkotó részt főképen hármat különböztetünk meg, a légenyt, foszfort és a kálit. A légeny, amint neve is mutatja, a levegőnek egyik alkotó része. — Hogyan ? mondhatná valaki, hát levegőből is meg lehet élni ? — Tisztán levegőből nem, az igaz, de valamint az állatok egy percig sem élhetnek a levegő egy másik alkotó része: az éleny nélkül, úgy a növényeknek egyik főtápláléka a légeny. A légenyt a növények főképen a leveleik által veszik fel, mert a növénynek a levele azt a szolgálatot teszi, amit az állatoknál a tüdő: Minél dúsabb, minél húsosabb a levél és a növény szára, annál több légenyt képesek magukba felszívni, beléleg- zeni. Ilyen növények a lucerna, lóhere, hajdina, bükköny, a krumpli szára stb. És milyen bölcsen rendezte ezt is a jó Isten, mert míg az állatok élenyt fogyasztanak és légenyt lehelnek ki, addig a növények légenyt fogyasztanak és élenyt lehelnek ki. így azután ezen levegőnemek soha el nem fogynak. Azt kérdezhetné valaki, de hát a légeny hogyan kerül a földbe? Ezt egyszerűen a föld is magába szívja a levegőből, de főképen az elrothadt növények áltál. Minden gazdaember tudja, hogy a fentebb említett növények után bármifélét tegyünk a földbe, jobban díszük minden anélkül, hogy trágyát adnánk neki. Az úgynevezett humusz vagy tele- vény (fekete színű) föld, főképen el- j rothadt állati és növényi részekből j áll, azért nem kell annak annyi trágya, mint a szürke színű földnek. As elmondottakból önként következik, hogy a fentebb említett növényekkel igen megjavíthatjuk a talajt, még pedig úgy, hogy a hajdinát, lóherét, bükkönyt mikor teljes virágzásban van, lehengerezzük és alászántjuk. Ezt nevezzük zöldtrágyázásnak. Természetesen, hogy ezen eljárást ott alkalmazzák, hol elegendő istálló- trágya nincs, vagy pedig az igen homokos talajon. Hanem mikor én ezt egy gazdának mondtam, azt felelte: de kár volna azt a szép hajdinát, bükkönyt alászántani, jobb azt betakarítani és úgy felhasználni. — Es ez igaz is. De J hát ha a termőtalajnak a légenyre mégis nagy szüksége van: hogyan | adjuk azt neki ? Műtrágya alakjábn. Leghasznosabb légenytartalmú műtrágya a cilisalétrom. Nálunk, az igaz, még nem igen használják, mert termőföldjeink nem igen szorultak rá, a j homokos talajon pedig sokkal jobb és olcsóbb a zöldtrágyázás. De más országokban nagyban alkalmazzák, például Németországban. Sokkal fontosabb és lényegesebb része a termőföldnek a foszfor. Úgyszólva : minden növénynek, de főleg a gabonaféléknek nagy szüksége van a foszforra. A foszfort vízben oldott állapotban veszi fel a növény a gyökerei által. Hatása abban áll, hogy a szemképzö- dést nagyon előmozdítja, nem engedi a gabona megdőlését, mert a szárrostjait erősiti; a téli fagyoknak, az ilyen foszforral trágyázott földben a gabona jobban ellentáll, megóvja a rozsdától. Látjuk tehát, mily nagy jelentősége van a foszfornak. Pedig elmondhatjuk, hogy Magyarország gabonatermő vidékei szegéngek foszforban, még pedig azért, mert a magyar gazda már ősidő óta termeli, még pedig nagyban a búzát, rozsot. Ezt azután piacon eladja, a kereskedők kiviszik az országból, vele együtt nagymennyi-
