Harangszó, 1910-1911

1911-09-24 / 25. szám

4. oldal. hogy nemcsak szegényedik, tétlenke­dik népünk, hanem szellemi ereje, erkölcsi érzéke is azon fokban sülyed, amily fokban és mértékben hordja garasát a pálinkás boltok erkölcstelen üzletébe. Az alkohol pusztításának igazolá­sára álljon itt egy északamerikai mi­niszter jelentése. 10 év alatt az alko­hol használata került: „ 1. 600 millió dollár közvetlen kiadásba; • 2. Ezen­kívül 600 millió dollár közvetett kiadás­ba; 3. 300 ezer életet pusztított el; 4. 100 ezer gyermeket juttatott a sze­gényházba ; 5. legalább 150 ezer egyén került általa a börtönbe és a dologházba; 6. legalább 1000 ember tébolyodott meg miatta; 7. legkeve­sebb 2000 öngyilkosságra adott okot; 8. tűz vagy erőszak által legkevesebb 10 millió dollár értékű vagyont tett semmivé; 9.200 ezer ember maradt mi­atta özvegy és 1 millió árva.“ Mintha csak valami pusztító betegség vagy írtóháború okozta kár lenne kifejezve számjegyekben. S mindezt egy ital okozza, mely öl, pusztít, mint a dög­vész, de amelyről a balga emberiség azt hiszi, hogy éltet, üdít, segít az élet terheit viselni s megédesíti a töldi létet... ; de a nép, az emberi­ség nem hisz. Halad tovább a vég­zetes utón. Úgy tesz, mint akit va­lami nagy veszteség őrültté tesz: őrületében maga is pusztít, amig van mit s ha ezután minden romban he­ver, végezetül önmagát pusztítja el. Pedig az észretérítő, kijózanító tények hangosan beszélnek. A pálinkaméré­sek virágoznak. Tulajdonosaik meg- tollasodnak. Díszes házakat építenek. Jólétnek örvendenek. Nemesen szóra­koznak s szakítgatják csokorszámra az élvezetek rózsáit, de maguk pá­linkát nem isznak. S a pálinkaivók ? Vájjon azok is ily kedvező létnek örvendenek ? A tapasztalat úgy mu­tatja : nem. Szűk lakásokban húzzák meg magukat, amelyeknek kicsinyek az ablakaik, rossz bennük a levegő. Ruházatuk foszlott, foltos, piszkos. Táplálékuk szegényes. Hús nem igen jut az asztalra, csak kenyér, krumpli meg pálinka. Járásuk nem délceg, nem egyenes, hanem hajlott, lomha, nehézkes, — mintha csak egy nehéz taligát húznának maguk után, melyre a pálinka ivás okozta összes nyomorú­ságok fel volnának rakva. S a teher napról-napra nő, míg végre súlya alatt összeroskad. Beszédjük vontatott, lassú. Hiány­zik belőle az élénkség. Gyermekeik testi-lelki hibákkal születnek. Pálinka ivók ivadékai között sok a hülye, siketnéma, nyavalatörős, szívbajos stb. így lesz azután a szegény ember vagyona, is — a gyermek, - teher, átok, mely életüket még nehezebbé teszi s hogy gondjaikon könnyítsenek valamit, még mélyebben néznek a pálinkás kupicába, még többet isz­nak : hogy megmaradt józanságukat is elbutítsák, megöljék. — Midőn az európai kulturnépek a civilizálatlan, vad népek meghódí­tására indultak s a műveltség szent nevével öltek, gyilkoltak, — az igazi cél azonban földi hatalmuk kiterjesz­tése, földterületük nagyobbítása volt, — arról győződtek meg, hogy a faj­szeretet, a vadnépek otthonához, föld­jéhez, levegőjéhez való mély ragasz­kodást nem fogja semmiféle modern fegyverből kiröpített golyó. Még a túlnagy nyers erő se bizonyult elég­nek arra, hogy letörje őket s a kul­túra rabszolgáivá tegye. Egy okos angolnak támadt az a gondolatja, hogy pálinkát adjon nekik. Ez meg­tette a hatást. Elvette józanságukat, bátorságukat, megtörte akaraterejüket, összetartásukat. Elpusztított lelkivilá­gukban mindent, amit a szabad ter­mészet illatos légköre, tiszta levegője, bátorságot adó magánya kifejlesztett, kivirágoztatott. . . S az oda vitt pálinka mellett meg- nedvesedhetett a puskapor. Elnémul tak a fegyverek. A harci zajt mámo­ros emberek buta őrjöngése váltotta fel. Keblükre ölelték legnagyobb ellensé­güket. Átengedték mindenüket — kardcsapás nélkül — : földjüket, sza­badságukat. Földjei végére a gazda fákat szo­kott ültetni. De ha ezek a fák eltere­bélyesednek, könyörtelenül kivágja, mert alattuk nem nő meg a vetés, vagy silányul fejlődik. Pedig tán nem­csak az útszéli vándor nézi fájda­lommal ezt a fadöntögetést, hanem sajnálja maga a gazda is, mert ő is pihent alattuk, az ő verítékes tagjai­nak is jól esett az enyhülést adó árnyék... Aki élvezte a szeszes italok ideg- zsibbasztó hatásából eredő, semmivel se törődő mámort, az sajnálja tán kidönteni az árnyas helyet adó fát, sajnál búcsút mondani annak az ital­nak, mely gondjaitól —, ha csak ideig-óráig is — megszabadította, de az ilyen itallal megtöltött serleget el kell hajítani, az ilyen fát ki kell dön teni a vetés közeléből, mert különben nem nő meg, vagy ha megnő, csak ocsut termel... HARANGSZÓ. _ 1911. szeptember 24. Protestáns Család és Iskola. Megemlékeztünk már arról, hogy Kapi Béla körmendi lelkész szerkesz­tésében a közel jövőben milyen hé­zagpótló vállalat indul meg. Protes­táns Család és Iskola a címe. A célja az, hogy gyülekezeteink és iskoláink vallásos és egyházias könyveket állít­hassanak be könyvtáraikba. Meg hogy családjaink gyermekeiknek olyan köny­vet adhassanak kezükbe, melyből lel­kűk vallásosságot és egyházszeretet tanul. Bizony erre nagy szükségünk van! Meit nem elég, ha felnőtt vagy öreg korában fordul a lélek az ő Istenéhez, hanem már a zsenge gyer­mek korban, ifjúsága esztendeiben is erősödnie kell az ő félelmében. Ezek a könyvek ezt a szent munkát akar­ják elvégezni és megkönnyíteni. Azért ment szét minden gyüleke­zetbe a tájékoztató, hogy mit nyújt első évfolyamában a Prot. Család és Iskola. Sok szép, vonzó dolgot talá­lunk közte. Legjobb protestáns íróink nevével találkozunk. Ott van Gyurátz Ferenc, a püspök író hazafias elbeszéléseket irt. Masznyik Endre, Kovács Sándor, Borsos István az egyháztörténet lán­goló példáit varázsolják szemeink elé. Babay Kálmán, Farkas Mihályné szórakoztató és építő elbeszéléseket tesznek protestáns népünk asztalára. Stráner Vilmos a bibliáról, Kapi Béla pedig a boldogságról ír könyvet. A gyermekek és ifjak világa is meg­találja a magáét. A gyermekek nagy költője a híres Pósa Lajos egy kötet versét adja a nép és a gyermek ke­zébe. Dingha Béla, Albert József is­mert jeles meseírók gyönyörű mesé­ket mondanak, Hamvas József pedig a felnőttebb ifjúság gyönyörködteté­séről gondoskodik. Van tehát itt sok szép és jó dolog. Remélhetőleg a gyülekezetek és isko­lák mellett az egyes családok is meg­rendelnek majd egy-egy könyvet. Mert minden könyv szép vászonkö­tésben egyenként 1 kor. 20 fillérért is kapható. Sőt a kiadóhivatal gon­doskodik díszes aranyozással készített kötetekről is, (áruk 1 kor. 80 fillér) melyek alkalmasak lesznek karácsonyi aj ándékkönyveknek. Az első évfolyam 12 kötete decem­ber elején jelenik meg. A könyvek címe a következő : 1. Pósa Lajos : Családi kör. (Versek.) 2. Dingha Béla: Hol volt, hol nem volt... (Mesék.) 3. Albert József: Túl az óperencián. (Mesék.) 4. Hamvas József: Mesés történetek. (Ifjúsági

Next

/
Thumbnails
Contents