Harangszó, 1910-1911
1911-08-13 / 22. szám
4. oldal. HARANGSZÓ. 1911. augusztus 13. Laczika hite. Az orvos úr arról volt nevezetes az egész községben, hogy templomba sohasem járt; senkinek a hitével nem törődött, a magáéval legkevésbé; mert hiszen a mije valakinek nincs, azzal nem is törődhetik. És ha valaki mégis egyszer-más- szor erre a kérdésre terelte a beszédet, — amint hogy meg is történt egy alkalommal, mikor a falu keresztény boltosánál többen, — köztük a doktor úr is, együtt voltak, hogy fesztelen jó kedvvel elköltsék azt a barátságos vacsorát, a melyre a szives vendéglátó meghívta őket, akkor a mi doktorunk, — akárcsak Pilátus az igazságról, — oly fitymáló- lag nyilatkozott arról, a mit a többiek, a kik ott voltak, üdvösségük forrásának tekintettek, ezt mondván: Mi a hit!! A boltos mosolygott és magához szólította kis fiát, a közelükben vígan játszadozó, derűit kedélyű gyermeket, a még alig hét éves Laczikát, a ki ép akkor lett készen egy egész tábort képező ólom-katonáinak glé- dába állításával. Bizony ezeket a katonákat igy rendbe hozni nem kis fáradságba került; sok ügygyei, bajjal és fejtöréssel járt a csata helyének kiszemelése, a zászló aljak beosztása és mikor már arra került volna a sor, hogy egy generálist kell még csak kinevezni, hogy azután megkezdődjék az ütközet: — akkor hangzik el feléje az apus szava — gyengéden szólt, de azért elég határozottan, mondván : Laczikám fiam : Vezényeld vissza huszáraidat a kaszárnyába, azután menj az ágyba és pedig mi hamarább; mert az idő már előrehaladt s a gyermekeknek ilyenkor aludni kell. Persze hogy nehezére esett a szegény fiúcskának megválni katonáitól, a kik most annyi vesződség után oly festői szépségben ragyognak előtte s a kiket nézni oly gyönyörűség. Abba hagyni kedvencz játékát, mikor az a legnagyobb élvezetet nyújtotta neki, leverőleg hatott gyermekded ielkületére. Lehorgasztott tővel elkedvetlenedve vesz búcsút felszerelt ármádiájától, még egy könyörgő tekintetet vetett atyjára, de amint észrevette, arczán a hajthatatlan komolyságot, elfojtotta könnyeit, elszállásolta katonáit abba skatulya kaszárnyába, mindeniket a maga helyére és megölelvén s megcsókolván atyját aludni ment. íme — úgy mond az apa az orvos felé fordulván, — ez a hit! Majd visszaintette a gyermeket magához és jóságos, atyai szeretettel ezt mondta neki: Kedves fiam, ha te még egyszer ilyen jó bizonyítványt hozasz haza az iskolából, mint a milyen a legutóbbi volt, akkor én téged a nagy szünidőben felviszlek Budapestre nagynénédhez. Laczika ujongott örömében ; mintha szárnyai lettek volna, úgy repült tova s úgy képzelte magának, mintha már is Pest felé menne a robogó vonaton s kis háló szobája még sokáig visszhangzott a szivet eltöltő öröm hangjaitól. A boldog apa most még jobban hangsúlyozva monda: Ez a hit doktor úr 1 Ebben a fiúban meg van a hit anyaga, hogy férfiúvá növekedvén akkor is tudjon hinni. Csak úgy engedelmeskedjék Istenének egész életében, mint most nekem engedelmeskedett és olyan alázatossággal, bizalommal és szeretettel viseltessék mennyei Atyjához, mint most én hozzám viseltetett: akkor nem fog megfogyatkozni hitében soha. Ábrahám atyánkat is hasonló magaviselet tette a hívők atyjává. A doktor látszólag magába szállt és el érzékenyül ve mondá: most többet tanúltam a hitről, mint a mennyit sok prédikáczióból tanúihattam volna. Thomay József ev. lelkész. A hittérítő fája. A múlt század elején egy fiatal hittérítő ment Délafrikába s ott sok küzködés után gyülekezetei alapított. A kertjében pedig elültetett egy kis facsemetét. Egyszer csak fellázadtak a feketebőrüek a fehérek ellen, a keresztyéneket mind megölték, úgy hogy a mi hittérítőnk is csak csodás módon tudott elmenekülni. — Ötven évig senki se említette ezen a vidéken Krisztus nevét. Ekkor új hittérítő érkezett, ki újra folytatta a megkezdett munkát. Kertjében egy hatalmas, árnyas fa alá gyűjtötte össze az igazság vizére szomjuhozókat. Köztük ült egy őszhajú öreg ember is, ki szemmelláthatóan mélyen megindulva hallgatta a szent tanítást s könyező szemekkel nézegette a lombos fát. Azután odament a hittérítőhöz és így szólt: téged a Krisztus küldött ide. Ötven évvel ezelőtt ugyanitt egy másik tanított minket, aki ezt a fát elültette. Fiatal voltam még, ő tanított és megkeresztelt. Neki el kellett menekülnie, de engem az Isten kegyelme megőrzött. Most már tudom, hogy miért. Hogy neked elmondhassam : ne félj, az Isten megvédelmezi és nagyranöveli azt, mit elültetett. — A hittérítő megindultan hallgatta az öreg beszédét és áldotta az Isten nevét. Az Ur pedig megengedte, hogy a hittéritő fája alatt sokáig, eredményesen hirdethesse a keresztyén vallás igazságait. Bűnöd megbocsátva. i. Szól a harang reggeli imára, Leborulok az Úr oltárára, Arra kérem az én Istenemet, Gyógyítsa meg nevelt gyermekemet. Beteg annak a teste és lelke, A szenvedély uralkodik benne, Gyermekkorban bűn útjára tévedt, Mentsd meg Uram, én Istenem ötét. Szőke fürtös angyal fejedhajtsd vállamra lányom, Apád után atyád leszek, árvaságod szánom, Megvédelek, fölnevellek, Isten legyen velem, Imádkozzál, imádkozzál velem, édes gyermekem. II. Szól a harang délesti imára, Ráborulok az Úr oltárára, Aldlak téged, szívből áldlak, Isten, Gyermekemért, akit fölneveltem. Egészséges annak teste, lelke, Szilárd jellem uralkodik benne, Erény s vallás legszebb koronája, Aki látja, csak dicséri s áldja. Kinyílt virág, ég áldása, szép hajadon lányom, Teéretted jó atyámat, Istenemet áldom: Jóságoddal, imáiddal, elmúlt lelkem kínja, Szivem súgja, Isten mondja: „bűnöd meg[bocsátva.“ Adorján Ferenc. Szobánk falát díszítsük szép bibliai képekkel, melyeket a dunántúli evang. egyesület adott ki. A szép színes képek művészi értékűek. Emelik a vallássoságot, hirdetik, hogy „én és az én házamban tiszteljük az Urat“. A képek hossza 48 %, szélessége 39 %n. Négyféle kép van: 1. a hegyi beszéd; 2. Jézus és Nikodemus 3. Jézus a tengeren; 4. Jézus és az emmausi tanítványok. Egy kép ára 50 fillér. Szállítási költség (csomagolás és portó) 1—2 képnél 20 fillér, 3 vagy 4 képnél 40 fillér. Megrendelhetők: Kapi Béla ev. lelkésznél Körmenden.
