Harangszó, 1910-1911
1911-08-13 / 22. szám
I. évfolyaA. 1911. augusztus 13. 22. szám. VA Z4&&&Q& I1 É P t A F. Megjelenik minden második vasárnap. Kiadja a dunántúli egyházker. evangéliumi egyesület. Szerkeszti K A P I BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre 1 kor. 60 fill. — Az előfizetési díjak, -kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. Halotti ének. Saját dallam. Virág lehervad, ha jön ősze, Nyáréjen csillag leesik; Az erős csert szél töri Össze, S szív elsiratja kedvesit. Bölcsömhöz oly közel koporsóm — Én Istenem, ez itt a sorsom I De az én sorsom, oh nagy Isten, Kies helyre esik amott: Van hitem, hogy bút édesítsen, S a sebre hintsen balzsamot. A szebb élet az égben ott van — Meglátlak ott, kedves halottam. Sántha Károly. A munka isteni szolgálat. in. Mikor az utóbbi hetekben a hírlapokat bejárta a kecskeméti borzalmas földrengésnek a híre akkor tele voltak a lapok azokkal a részvétnyilatkozatokkal, amelyekben az ország és a külföld vezéremberei, váro- sai, egyesületei kifejezték együttérzésüket, sajnálatukat a virágzó magyar város romjain kesergő lakosságnak. Hanem az általános részvét meleg hangjaiba kellemetlen hang is vegyült: azt is hírül hozták az újságok, hogy a város mesteremberei olyan nagy bérigényekkel állottak elő, hogy a lakosság alig alkalmazhatta őket még a pillanatnyi segítségre is. Pedig első sorban ezeknek lett volna kötelességük testvéri indulattal a segítségnyújtás. Ha megszólalt volna szívükben a felebaráti szeretet magasztos hangja, — munkájuk bizonyára az Isten előtt is kedves munka lett volna, isteni szolgálattá tette volna azt a felebaráti szeretet! Érdemes volna minden munkásembernek megtanulni és követni ezt a nagy igazságot: a munkát isteni szolgálattá a felebaráti szeretet j teszi. Bizonyára nagyobb kedvvel végeznék akkor minden dolgukat, mert a csüggedő karnak, a lankadó sziv- j nek erőt adna az a gondolat, hogy nem hiába fárad: Istennek és embernek tesz munkájával szolgálatot. Gondoljunk csak arra, hogy a gyári munkások közt százszámra akadnak olyanok, kiknek évről-évre minden- J nap nyolc-tíz óráig ugyanazt az apró- | lékos munkát kell végezniök, pl. mindig egyforma géprészeket készíteniök. Lehet-e csodálni, ha az ilyenek mindennek tekintik munkájukat, csak isteni szolgálatnak nem és szabad-e rossz néven venni, ha az ilyenek a vasárnapi pihenés idejét ugyancsak bőven ki akarják ám használni ? I De mig munkájukat hűséggel és becsülettel végzik, addig mindig büszkén vallhatják, hogy megérdemlik embertársaik becsülését és háláját, mert hiszen hogy a világ előrehaladhasson, szükség van az ő jelentéktelennek látszó munkájukra is, amelyhez talán egyiküknek sem volna kedve és ereje; — büszkén vallhatják, hogy ők a felebaráti szeretet szolgálatában álló hősök 1 — „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki az ő életét adja felebarátaiért“, — mondotta Jézus. Az életet föl lehet áldozni az emberekért máglyán, vérpadon és kereszten, de föl lehet áldozni a kicsinyesnek látszó mindennapi munkának a teljesítése által is. És ki tudja, hogy nem azok tesznek-e nagyobb szolgálatot az emberiségnek, akiknek nem egyszer hullanak a vércsöppjei, hanem akik mindennap vért izzadnak, hogy a világ kereke megint egyet fordulhasson 1 ? Az emberek nem is sejtik, hogy hivatásuk hűséges teljesítésével milyen megbecsülhetetlen szolgálatot tesznek embertársaiknak! Ezelőtt mintegy két századdal keletkezett Angliában a quäkerek felekezete. E felekezetnek nagyobbrészt kisiparosok és kiskereskedők voltak a tagjai. De
