Harangszó, 1910-1911
1911-07-30 / 21. szám
4. oldal. HARANGSZÓ. 1911. július 30. melynél addig hasznavehetetlen földet forgatott fel az emberi kultúra terjesztője az ekevas, az a munka, mely az emberi szív, a diákember, a tudományos pályán működő ember szívének megmunkálását, felforgatását, termékennyé tevését, igazi nemes gyümölcstermését evangéliumi keresz- tyénségét célozza, vette munkába, s dolgozza csüggedetlenül. Mennyivel nagyobb, számokkal ki nem fejezhető értékkel szaporítja e munka a nemzet vagyonát, erejét, nagyságát, melynek ugyan még a jövőben levő, de már munkába vett s élesen kialakult célja a Krisztus evangéliumát élő valóságnak tekintő, s aszerint élni akaró s tudó keresztyén művelt társadalom. S ha magunk elé állítjuk ez óriási célt, be kell látnunk a szövetség által jeligéül választott szentirási helynek az igazságát: „Nem ti választottatok engem, hanem én titeket.“ (Ján. 15, 16.) Eperjesen, a prot. vértanuk városában gyűltek össze a szövetség jelenlegi munkásai, hogy az ev. kollégium díszes nagytermében tanácskozzanak, dolgozzanak, erőt merítsenek s nyújtsanak. A Krisztus szárnyai alatt, az ő oltalmával gyűltünk össze, — nyitotta meg a konferenciát ifjú elnöke, rajta kell lennünk, hogy az ő vezetését végig megtartsuk. S az egyes gyűlések, melyek a nap délelőtti s esti óráit foglalták le — míg a délután folyamán a résztvevők kirándulásokra mentek, — a gyűléseken elhangzott mélyen járó fejtegetések s előadások a legnagyobb mértékben igyekeztek e célt megvalósítani. Jézus Krisztus alakja, megtartó, segítő egyénisége, a diák emberre való rendkivüli fontossága tükröződött vissza minden beszédből, melyeknek hatását még fokozta az, hogy a jelenlevők kiérezték belőlük azt, hogy nemcsak szájjal, szívvel is mögötte állanak, nemcsak mondják, maguk is vallják s hiszik az előadók. Csak néhánynak a nevét említjük meg a sok közül. Ott láttuk az előadók sorában Mayer Endrét az eperjesi theol. főiskola igazgatóját, Báró Podmaniczky Pált, pozsonyi theol. magántanárt, Pongrácz József pápai theol. tanárt, Dr. Schimmert Gusztáv budapesti orvosprofesszort, Forgács Gyulát, Victor Jánost a szövetség titkárait s másokat. Csak példaként említjük a gyűlések hangulatának jellemzéseként, hogy ez alkalommal a szövetség céljaira a jelenlevő diákemberek 1300 koronát meghaladó összeget jegyeztek. Mély benyomással, nagy haszonnal távoztak el a konferencia résztvevői; mikor utólszor együtt voltak, s le- fényképeztették magukat épen 99-en voltak. Ej de kár, hogy a 100-ik hiányzik, szólt valaki. Nem hiányzik, itt van, kiegészít bennünket az Úr Jézus Krisztus, mondta a szövetség titkára. Igen ő ott volt, figyelt mindenre, segítségét továbbra nem fogja megtagadni azoktól, kik az ő katonáiként álltak munkába. Figyelmünket, résztvevő érdeklődésünket mi se tagadjuk meg tőlük s szent munkájuktól! Kiss Jenő theol. halig1. A földrengésekről. Mire ezen sorokat olvassa a Harangszó közönsége, arra már bizonyosan hallotta, vagy talán olvasta is Kecskemét szomorú történetét. Olvasta, hogy ez a derék magyar város úgyszólván romokban hever, halomra döntötte a földrengés, úgy hogy azok a házak is, amelyek még állanak, olyan igen meg vannak repedezve, hogy le kell őket bontani. A kár több millióra rúg. E szomorú alkalomból el akarok egyet-mást mondani a földrengésekről s azok okairól. Az első kérdés természetesen az, hogy mi tulajdonképen az a földrengés? Még mielőtt erre felelnék, egy pár apróbb jelenségre akarom az olvasó figyelmét felhívni, amelyek naponként megtörténnek velünk és körülöttünk. Vájjon ki ne vette volna már észre azt, hogy ha ablaka alatt csak egy talicskát tolnak is el, bizonyos dübörgést, finom rázkódtatást érez. Jobban érezzük ezt, ha házunk közelében egy cséplőgépet huzatnak, még jobban, ha a vasút mentén tartózkodva, az egész vonat megy el mellettünk. Ilyen jelenséget tapasztalunk akkor is, ha egy falat döntenek le, vagy nagy fát vágnak ki, amely tárgyak nagy erővel ütik meg a földet. Vagy mondjunk más jelenségeket! Vannak olyan főzőedények vasból, melyeknek födőjét úgy rá lehet csavarni, hogy teljesen légmentesen zár. Ha most már ilyen edényben a vizet forraljuk, az ebből származó gőz nagy nyomást gyakorol az edény oldalaira, úgyannyira, hogy az edény megrázkódik, sőt, ha a szelepeket meg nem nyitjuk, valósággal elkezd táncolni, végre szét is reped. Ismét egy más jelenséget mondok. Ha egy nagy teknőbe vizet töltünk és egyik felét hirtelen felemeljük, azt tapasztalhatjuk, hogy a víz a másik felére oly erővel ütődik, hogy szinte megrázkódik az egész teknő. Ezek előrebocsátása után térjünk most már a dologra, amelyet ez alapon könnyebben megérthetünk. Háromféle okát, illetve háromféle magyarázatát adják a természettudósok a földrengésnek. Azt állítják ugyanis, hogy ez a mi földünk kezdetben nagy tűzgolyó volt, úgy hogy minden anyaga megolvadt állapotban volt. Csak lassan, millió meg millió évek folyamán kezdett kihűlni és megszilárdulni. De ebben az átalakulási folyamatban a Föld belsejében kisebb-nagyobb üregek, barlangok képződtek. Ezek a barlangok, üregek néha beszakadnak, beomlanak, irtózatos nagy kősziklák nagy magasságból lezuhannak, és oly erővel ütődnek az altalajhoz, hogy a felettük levő szilárd kéreg megrázkódik. Ez a földrengés egyik oka. Ezt nevezik techtonikus rengésnek. A másik oka az, hogy a Föld belseje még ma is izzó állapotban van. Oly borzasztó hőség működik benne, hogy eléri a 20.000 fokot. (A forró víz csak 100 fokos meleg.) Ez a borzasztó hőség a leszivárgó vizet egyszerre gőzzé változtatja, mely rendkívüli erővel nyomja a Föld szilárd kérgét, ha kimenetelt nem talál, megrázza azt, néhol felemeli, ahol vékonyabb a kéreg, ott át is töri. Az ilyen helyeken származnak azután a tűzhányóhegyek, melyek a Föld belsejének kéményei, szelepei. Ezt a földrengést nevezzük vulkánikus földrengésnek. A harmadik ok úgy áll elő, mint a tenger-apály és dagály. Ezt ugyanis a Hold vonzó ereje idézi elő, még pedig olyankor, mikor a Nap és a Hold egy irányban gyakorolja hatását a Földre. Valamint a cseppfolyós testeket, a nagy tengerek vizeit, a vonzási törvény értelmében maguk felé szívják, úgy a Föld belsejében még folyékony állapotban levő tömeget és roppant nagy mennyiségben maguk télé szívják. Mikor pedig ez a vonzás megszűnik, vagyis a Hold tovább megy pályáján, ez a borzasztó nagy folyékony tömeg éppen úgy, mint a teknőben a víz, roppant
