Harangszó, 1910-1911

1911-07-30 / 21. szám

I. évfolyam. 1911. július 30. 21. szám

Előfizetési ára egész évre 1 kor. 60 fill. — Az előfizetési dijak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is.

Aratási hálaadó ének.*)

Dallama: Teljes minden éltemben.

Letarolva a mező,

Az áldás begyűjtve,

Jó Atyánk, ez ünnepen Hála kél szivünkbe.

Megadád

Legjavát

Bőséged házának És a jók most óidnak.

Mindeneknek szemei Csak tereád néznek,

Te adsz, Uram, eledelt Az éhező népnek.

Szent kezed Kenyeret

Azt ma is csudásan,

Mint ott a pusztában.

Amit Isten megígért Még Noénak régen,

Hogy míg a föld el nem múl, Aratás is lészen: lm betölt,

Mert a föld Termését megadja,

Hű a népek atyja.

Jó reményben hullt a mag A föld rejtekébe,

Felsarjadt a zöld vetés,

* (Az uj énekeskönyvböl.

És az Ur megvédte,

Ö adott Harmatot

Az eltikkadt földre,

Úgy lett bő gyümölcse.

Óh alázd meg megadat Az Úr előtt, népem!

Ennyi jóra érdemed Nincsen semmiképen.

A szíved,

Elhihetd,

Rossz föld, terméketlen,

Rest a jótételben.

A bűnbánó hu szívet Szereti az Isten,

Jó gyümölcsöt ez terem Megtérésben, hitben.

Halld tehát Szent szavát Az év áldásában És ne légy hálátlan!

Payr Sándor.

A munka isteni szolgálat.

n.

Ha megkérdeznők a mezőkön most aratással foglalkozó embereket, hogy mi készteti őket a munkára, akkor aliha kapnánk más feleletet, mint azt: ha nem dolgoznám, hogyan lenne akkor kenyerem, hogyan tartanám

akkor el családomat? Már kevesebb volna azoknak száma, akik azt felelnék : dolgoznom csak kell, mert iszen munka nélkül unalmas volna az élet, lehetetlen volna azt kibírni I Még kevesebben válaszolnák azt: azért munkálkodom, mert csak a nemes célokért küzdő, közhasznú munka teszi az életemet állandóan megelégedetté. Akár a testi, akár a szellemi munkát végző embereket kérdezzük meg tehát, mindenütt azt tapasztaljuk, hogy ön- szeretetből: a megélhetés, az unalom elűzése és a lelki béke megszerzése kedvéért dolgoznak az emberek.

De csak nagyon kevés az olyan ember, aki a munkát igazi önszere- letből végezné és úgy tekintené azt, mint a tökéletesedésre vezető és nevelő iskolát. Pedig a munka igazán értékessé, valódi isteni szolgálattá csak úgy lehet, ha az embert a munkára ez a nemes önszeretet: a tökéletességre való törekvés készteti, ha az ember munkáját olyan iskolának tekinti, amely őt arra neveli, hogy jobb, nemesebb legyen a lelke.

Aki hivatását, foglalkozását így tekinti, azt minden munkája közelebb viszi a tökéletességhez, mert annak lelke munkaközben magasztos gondolatokkal telik meg. A bölcselet története megemlíti, hogy az egyik kiváló bölcsnek, az egyszerű görlitzi