Harangszó, 1910-1911
1900-11-13 / 2. szám
G. oldal. HARANGSZÓ. 1910. november 13. des szomorúsággal megyünk végig. Kihalt minden. Az utcaporát nem veri fel senki, nincsen zsivaj, ártatlan paj- zánság, kacagó jókedv, nincsen gyerek. Néha még arra is gondolunk, hogy itt-ott talán bizony teher a gyerek. Ha meg másfelé betekintgetünk a szobákba, vásott, neveletlen gyerekeket találunk. Azt se tudják, mivel tartoznak édes apjuknak, anyjuknak, mit tegyenek, mit ne tegyenek, hogyan viselkedjenek velük szemben. Miiyen máskép van ez a ferde- szemű, kicsinytermetü japánok országában. Bezzeg ott nem félnek a gyerektől, hanem inkább abban látják a családi élet boldogságát. Azt mondják, hogy „a gyermek az a vaskapocs, mely a férfit és nőt összefűzi“. A gyerekek szüleik iránt a legnagyobb tisztelettel viseltetnek. Amint fölkelnek ágyukból, azonnal szüleik ágyához sietnek s ott így szólnak: — Hogy szolgál a kedves egészségük ?... Enni is csak akkor kezdenek, mikor már megköszönték szüleiknek az ételt. Ha iskolába mennek, térdenállva búcsúznak el édes anyjuktól. Ha pedig édes apjuk megy el, kikisérik az utca ajtóig s így búcsúznak tőle: — Az Isten kisérje utain! Jöjjön minél előbb haza !.. . A japán gyerekeket nagyon gondos nevelésben részesítik. Hat évig járnak az iskolába s itt különösen vallásosságukat, jellemüket fejlesztik ki. Főleg azt tanulják, hogy az Istent féljék, a hazát szeressék, embertársaikat megbecsüljék, hogy igazságosaknak, megbocsátóknak, becsületesnek kell lenni. És mi ennek az okos nevelésnek az eredménye ?.. . Az, hogy a japán nemzet mindig jobban erősödik, fejlődik és gazdagodik. Tanuljunk tőlük. Kis Mihály tízesei. Irta: CSITE KÁROLY. A hitelszövetkezet pénztárosává egyhangúlag a gazdag pipás Kis Mihályt választották meg az atyafiak. Tiszteletbeli lévén az állás, Mihály gazda nem valami szívesen fogadta el díjtalan hivatalát. De kitérni már annyiban sem mert a megtiszteltetés elől, mert a furfangos mester olyanformán tévé fel megválasztatására vonatkozó indítványát, hogy ezen nagy bizalmi állást a falu legtisztességesebb, legbecsületesebb, leggazdagabb, (ez a fő s ebből következik az is) a legokosabb, szóval a legkü- lömb polgárával kell betölteni. S ez pedig szerinte nem más, mint a Kis Mihály gazduram. Akkurát igaznak tartotta ezt pipás Kis Mihály is. így el kellett fogadnia a pénztárosi állást, nehogy még más valaki legyen a legkülömb ember a faluban. Bözse néni, a felesége éppen nem örült az ura „pénztáros ur“ titulájá- nak, mert szentül meg volt arról győződve, hogy előbb-utóbb oda lyukad ki a dolog, hogy fizetni kell s oda rí az egész vagyon. Nagy patákéval fogadta Mihály gazdát az udvaron : — ... Hát ez meg már mire jó! Külömb ember vöt annélkül is az, egész kódés falúnál... Hát azt akarja kié, hogy az egész vagyonúnkat el- sinkofálják az urak! ... Dejszen el lehet kié rá készülve, megmosdatom a vén bolond fejét minden nap, de víz és szappan nélkül. Tudom, Istenem, elmegy a kedve attul az úri tempótul! . . . Mihály gazda okos ember létére, egy szóval sem védekezett, csak a mindig szájában lóggó pipáját [melytől előnevét is kapta Pógyesz Csi- csótól, a falu cimosztogatójától] szor- tyogtatta hangosabban. így a házi prédikációk, igaz hogy gyakorta kijártak, de napról-napra kurtábbak lettek s két hét múlva teljesen elmúltak, mint a Bakter Zsuzsa néni ajándék malaca az erdőszélen. Ugyanis (ez már több helyen is úgy szokott lenni) uj és újabb dolgok adták elő magukat a háznál, amikről Bözse néninek prédikációkat kehett tartani. Mihály gazda tehát nyugodtan eljárhat a vasárnap délutánonkinti hivatalába. A pénzkezelést még nem tartotta annyira terhesnek, miután kedves jószág előtte a pénz, (más előtt is!) de a lajstrom vezetéssel sehogy sem birt megbarátkozni. Nem is vágott az soha össze a pénzállománynyal. Különben ez még nem volt, nagy baj, ki lehetett utólag a köny- velősködő mester könyve szerint igazítani. Hanem egyik forró nyári napon hogy-hogy nem, a pénzállomány a tanító könyvével sem egyezett: hiányzott ugyanis öt korona. Valakitől annyival kevesebbett vételezett be. A gyanú Csira Gergőre esett, hogy az fizetett kevesebbet. Meghivatták. Hasztalan volt, Gergő bácsi tagadott, mint egy oláhcigány. Ennélfogva Mihály gazdának a saját zsebéből kellett pótolni a hiányt. Vakarta is szörnyű mód a fejét: — Hej! jobb lenne tán többé haza sem menni. Mert az az asszony... az asszony...! Egyszercsak felugrott a pénztárasztal mellől. Nagyot csapott a tenyerével a combjára s azt kiáltotta: — Tudják mit atyafiak I Annyira bánt engem a kíváncsiság, hogy becsület-jó Istenemre mondom, négy tízest adok annak az illetőnek, ha estig beválva bűnét, lakásomra hozza az öt koronát I Ezen nagyhangú kijelentésnek gyorsan hire futott a faluban, Bözse nénit a guta környékezte, mikor hirül vitték neki. Mihály gazda kertek alul lopózott haza, Bözse néni meg utcáról várta, így minden veszedelem nélkül vehette be magát a gazda az első szobába s magára zárta az ajtót. Eme kudarcát csak egy óra múlva vette észre az asszony. Az ajtó előtt tartott prédikációját nem irom le. Elég annyi, hogy adjon az hálát a Mindenhatónak, aki nem hallotta. De még boldogabbnak mondhatja magát az, akinek nem tartanak olyan előadást. Ezekután pedig Bözse néni egy középnagyságú meszelő nyéllel az utca ajtó háta mögé állt, hogy a négy tízesért jelentkezőt kellő illendőséggel fogadhassa, Nem sokáig kellett várnia, nyílt az utca ajtó, de csak egy arasznyira s beszólt rajta a Csira Gergő: — Szomszéd asszony! fusson ki tüstént a telekre, most mászott föl két idegen gyerek a szentiván óma- fájokra. Bözse néninek még csak ez hiányzott. Ha most széjjel nem robbanik az indulattól, akkor sohasem! Hóna alá fogva a meszelőnyelet, oly szilaj futásnak eredt a kertekalja felé, hogy Gergő bácsi megcsóválta a fejét, azt dörmögte utánna: — Ejnye Bözse, igy még akkor sem tudtál szaladni, mikor csősz koromba megkergettelek a vágásba a vergánya szedésről, pejg, akkor liány vótál. Bekopogtatott azonnal a Mihály gazdához: — No Miska, állod-é még a szavadat arrul a négy tizesrül ? — Amit megmondtam, megmondtam ; én nem másítom meg böcsü- letbeli fogadásomat; — mondta pipás Kis Mihály. — No ha azt mondod Miska
