Harangszó, 1910-1911

1911-05-28 / 16. szám

- 7 élet ama hajlékát, mit verejtékes munkád köveiből hosszú időn keresztül építettél; ha oda ültet céljaid romjaihoz, jövendőd omlatag falaihoz, te maradj akkor is az igazi ember És ha kérdezik: siralmak embere, mit keresői még az üszkös kövek között, maradt-e még valami számodra?.., emeld fel fejedet és mondd: elveszthettem sokat, de megmaradt minden: én a Krisztust keresem. Nekem Krisztus minden! Azután ne csak mondd, hanem állj fel és keresd őt. Ne temesd életed halottjait életsorvasztó bűsulással, hanem vesd kezedet az ekeszarvára, előre nézz és előre menj!. . . A Krisztus felé.

De vigyázz, nehogy a sírban keresd őt. Megtalálhatod Krisztust mindenütt, csak a sírban nem. Ö a feltámadás és az élet. Holtak között ne keresd hát az élőt. Külső élet-jelekben, külső szokásokban sohase találhatod meg őt. Még a templombajárás, az imádkozás, a vallásos cselekvények gyakorlása is csak akkor visz hozzá közelebb, ha mindegyikbe beleöntöd szivedet, lelkedet. Hitet, szeretetet, szent vágyódást kell magaddal vinned. És úgy kell élned, hogy életed minden gyarlóságán uralomra jusson a Krisztus. Az ő fönséges példája, keresztfái hűsége, alkudozás nélküli engedelmessége, végtelen emberszeretete, jósága, szelídsége érvényesüljenek életedben. Igaz, hogy sohase érheted el az ő nagyságát, de legalább törekszel utána. Ezt megteheted, hiszen a Krisztus feltámadott és Ígéretéhez képest velünk marad mind e világ végezetéig. Nemcsak a célt adja, hanem erőt is ad annak megvalósítására. Az angyal a szent ige tanúsága szerint ezzel az izenettel vigasztalta a tanítványokat: »ő előttetek megyen Qalileába, ott meglátjátok őt, amint megmondotta néktek.«

Nézd, ez az Ígéret te előtted is feltárul. Neked is oda kell menned, hova az erény, becsület, istenfélelem kötelezése téged állított. Arra felé kell menned, ahol ő előtted ment örökkévaló példájával. És akkor tied lesz husvét boldogsága: meglátod a Krisztust. Meglátod saját életedben, megismered cselekedeteidben. Emberi érzéseid megtisztulnak s egyszerre csak elmondod: »élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus! . .« És megérted, hogy nem az az igazi húsvéti öröm, mikor csengő szájjal énekeljük: »az Ur feltámadott«, hanem mikor megértjük azt a mély igazságot: »az pedig az örökélet, hogy téged egyedül ismerjenek lenni igazi Istennek és akit elbocsátottál, a Krisztust«. »Akinél a Fiú vagyon, annak élete vagyon, akinél nincsen az Istennek Fia, annak nincsen élete.« Egyszer azután eljön az az idő is, hogy elmégy az utolsó utón is. Azt is megszentelte az ő nagypénteki vándorlása és világossággal hintette tele az ö feltámadása. Odafenn meglátod őt szinről-szinre látással. Ez lesz az örökélet teljessége, melylyel életed igaz törekvését megkoronázza az örök Isten kegyelme.

Így egyesüljön életedben a szent Isten nagy munkája a te jóra igyekező emberi munkáddal. Küzdj, harcolj, szenvedj az örökéletért!