Harangszó, 1910-1911

1911-05-28 / 16. szám

— 5 —

megrázd erővel kiáltja: »ha a Krisztus fel nem támasztatott, hiábavaló a mi prédikálásunk, hiábavaló a ti hitetek is.« (I. Kor. 15., 14.)

De ugyanebben a levélben elmondja, hogy a feltámadott Krisztus kiknek jelent meg. Először a tizenkét tanítványnak, azután egyszerre 500-nak, majd Jakabnak, végül Pál apostolnak De azóta hány millió ember tett már tanulságot a feltámadott Krisztusról! Hányán érezték, hogy ö nem halt meg, hanem él. Nem érzed-e, hogy ő megjelent neked is? . . Életed eseményei nem emlékeztetnek-e arra, hogy melletted is ott járt a feltámadott Krisztus? Hirdette, hogy az ő élete, a te örök életed alapja. Az ő feltámadása, a te feltámodásod biztosítéka. íme nézd, mennyi kincset nyertél ő általa az Istentől. Mindezt neked adja. Mindez a tied. Állj azért a magasztalást éneklők közé és ismerd be, hogy a jó Isten a te örökéletedhez mindent megadott. A Krisztus által legyőzte a bűn és halál hatalmát, s életednek örök vezért adott a feltámadott Krisztusban.

11.

De ez még mind nem elég. Az örökélet, az üdvösség mindig két feltételhez van kötve. Az Isten kegyelme az első és utolsó. De a kettő közt van valami közbeeső is és ezt az embernek magának kell betöltenie a saját élete által. Tehát nem várhatunk mindent az Istentől. Nekünk is meg kell tennünk a magunkét. Ez pedig a mai ünnepen csak abban állhat, hogy szorosabb viszonyba, igazi élet- közösségbe lépünk a feltámadott Krisztussal. Feltámasztjuk lelkünk sírjában is. Nem balzsamozzuk be magasztaló emberi jelzőkkel és nem takarjuk be a közönyösség hideg halotti leplébe, hanem Istennek tartjuk és Istenként imádjuk. Élő királyunkat látjuk benne, ki értünk a földön töviskoronát, a mennyben pedig dicsőség koronát hordozott. Szenvedéssel, halállal magáévá tette lelkünket, feltámadásával biztosította örök üdvösségünket. Jogot szerzett ahhoz a követeléshez, hogy ő alatta éljünk, neki szolgáljunk, mindenkori igazságban és ártatlanságban.

Ézzel az általános követeléssel azonban nem elégedhetünk meg. Az élet apró eseményekből áll s az egyetemes nagy elveket a mindennapi életszokásokban, a kicsinyes eseményekben kell megmutatnunk. Ha nem tesszük ezt, akkor odaálltunk az élet nagy piacára azok közé, kik fennhangon kiáltják: Uram, Uram !, de mikor cselekedni kell, akkor cselekedetükben csak saját akaratuk van ott és hiányzik belőle az Isten akarata.

Az első, hogy keresd a Krisztust. Tekintsd életed feladatának a Krisztus keresését. Legyen ez életcél, mely arra ösztönöz, hogy bontakozz ki a régi bűnös élet szokásaiból. Hagyd ott azokat a vágyakat, melyeket az erkölcscsel, istenfélelemmel összeegyeztetni nem lehet. Bontakozz ki a régi életből. Az önzést, hara