Harangszó, 1910-1911
1911-05-28 / 16. szám
A „Harangszó“ melléklete. Házi oltár. Elmélkedés husvét ünnepére. Irta: Kapj Béla. »Monda Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki én bennem hiszen, ha meghal is él. És valaki él és hiszen én bennem, nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?...« Ján. ev. 11, 25—26. Ének. Dallam: Ki csak Istenre dolgát hagyja. Oh koporsó! Oh bűn halála, Hol van fullánkod s hatalmad ? A nagy Istennek légyen hála, Ki nekünk ád diadalmat, Oh diadalmat, azt adott — Az Ur Jézus föltámadott! Rothadandó test száll a sírba, Föltárnád majd rothadatlan; S kik bujdosunk e földön sírva, Örömünk lesz mondhatatlan. Meglátjuk kedvesinket ott — Az Ur Jézus föltámadott! Oh gyászoló, oh özvegy, árva, Ki könnyel sózod kenyered: Nézz föl gondviselő Atyádra, Ő véd, vigasztal és szeret Csak alszik a kedves halott — Az Ur Jézus föltámadott! Kegyelem néktek és békesség, Krisztustól. Amen. Nincsen halál! Fák és virágok Újulnak a tavasz jöttén ; Kihajt a fű, hol búsan állok, A sír bemohosult gyöpjén, S issza az égi harmatot — Az Ur Jézus föltámadott! Oh forrjunk szeretetben össze, A míg az úton itt vagyunk; Bár eljön is az élet ősze, S mint falevél elhervadunk: Örök tavaszunk lesz amott — Az Ur Jézus föltámadott! Oh koporsó! Oh bűn halála, Hol van fullánkod s hatalmad? A nagy Istennek legyen hála, Ki nekünk ád diadalmat, Oh diadalmat, azt adott — Az Ur Jézus föltámadott! Sántha Károly. Istentől és a mi Urunk, Jézus
