Harangszó, 1910-1911

1911-05-28 / 16. szám

4. oldal. HARANGSZÓ. 1911. május 28. lelki nagyságát fokozta volna. Midőn a pusztító árvíz siralmai közt meg­harsant hangja az Úr házában, vigasz­talást lelt benne mindenki s rövidesen híres szónoknak ismerte el a főváros, így lön, hogy hivei mind jobban sza­porodtak, mint jó pásztor köré. Közben lelke tele van áldásosnál áldásosabb tervekkel, melyeket meg­győződéssel és kitartással testesít meg előbb, utóbb. Ilyen kedvenc gondo­lata volt a két prot. felekezet egye­sítése, mely, ha nem is sikerült, mégis nem volt eredménytelen, mert a testvéri együttműködést nagyban előmozdította. Élénken beszéli ezt a pesti egyesült prot. theologia meg­alakítása. Majd, mikor a hozzája me­nekülő vegyes házaspárt egybeköti az Úr oltáránál, oly nagymérvű lépést tesz, hogy ennek következményeként tekinthetjük az 1844. évi országgyű­lés ama határozatát, miszerint vegyes házasságok prot. pap előtt is köthetők. Holott eddig ez nem volt szabad. Kedves terve volt mindvégig a gyámintézet megalakítása és megerő­sítése. Ez azonban már csak akkor sikerült neki, mikor az általános lel­kesedés főpásztori székbe ültette. Közben történik ama mélyre ható munkássága, hogy megalapítja Mária Dorottya kir. hercegnő segítségével a budai anyaegyházat. Mária Dorottya, az akkori nádor neje, buzgó hívő volt s hogy mennyire kedvelte Székácsot, mutatja, hogy őt tévé udvari papjává. Ez időtájt a hazai állapotok mind­jobban bonyolultak. A világosi gyász­nap eltemette nemcsak a haza, hanem az egyház szabadságát is. Szomorú, nehéz idők voltak ezek, annyira, hogy midőn megjelent a császári rendelet, mely csak félig-meddig adta volna vissza az elvett függetlenséget, sokan kapva-kaptak az alkalmon. De Szé­kács éles szeme megpillantotta a báránybőrbe bujt farkast. Nagy lelki erővel és rendíthetetlen bátorsággal kimondta, hogy egyházunk ilyen egyezséget el nem fogad. És midőn némelyek véres megtorlástól féltek, kijelentette, hogy ezen esetben a gyü­lekezet megvárhatja lelkészétől, hogy azt mellével fedezze, de viszont a gyülekezet is álljon a lelkész mögé. Pár nap múlva, minden tiltakozás ellenére megnyílik a kerületi gyűlés. És még alig tudtak valamit határozni, midőn megjelent a fegyveres hatalom. A jelenlévők meghidegülve néztek egymásra, midőn a halálos csendben felemelkedett Székács. — Ily erőszak ellen nincs más fegyverünk, mint az imádság. — És ekkor elmondta Székács azon imát, melyről mindenki azt gondolta, hogy a búcsúztató az, mely után a hantok zuhogása következik. Olyan ima volt az, milyet kevesen hallottak. Mintegy szívéből fakadt az imádko- zónak, de nemcsak annak, hanem az egész prot. egyháznak. Sőt még to­vább., szívéből fakadt e leláncolt nemzetnek, az édes magyar hazának. — Beláthatatlan fontosságú percek voltak azok. Az ima hangjait meg­hallotta a zsarnok uralom s a nem­zeti szabadság hajnala együtt pirkadt fel a magyar protestantizmus diada­lával. Ezért mondja boldogan, büszkén magáénak Székácsot a magyar haza. Az egymásra következő évek mind nagyobb tekintélyt szereznek Székács­nak, mit ő áldásosán használ fel. Rendezi az iskolaügyet, az egyházi közigazgatást, támogatja a prot. árva­ház ügyét, megalakítja a Tabitha egyesületet szegények felruházására. Dicsőségének tetőpontján áll, midőn 25 éves papságának emlékét üli a pesti gyülekezet s vele az ország. Itt rakta le a hívők serege hálahódolatát a főpásztor iránt, kinek működését Isten áldása kísérte mindvégig. De nemcsak hívei szerették, szíve­sen hallgatá őt más hittelekezet is, hisz oly ihletetten tudta kicsalni a bűnös szeméből a törödelem, a szen­vedőből az öröm könnyeit. Családi élete boldog volt és meg­elégedett, mit ily nemes férfi egyéni­sége magával hoz. Áldott munkássága 1876-ban végződött be, midőn elköl­tözött égi honába, melyet oly hívő lélekkel készített el magának itt e földi életben. Nagy család állta körül ko­porsóját, hisz nemcsak övéinek volt atyja, de édesatyja volt egyházának. E képből olvashatod ki Székács nagyságát, melyben költő és szónok, a tudomány és hit férfia egyesült igaz keresztyén lélekké. De még egy vonás hiányzik e képből. És ezt egy kath. püspök kijelentése adja meg, ki, midőn ő Berzsenyi feletti emlékbeszédében oly lelkesítőleg kiáltott végig e meg­kövült hazán, a beszéd varázshatása alatt ölelve csókolta a mi Székácsunkat s ünnepélyesen elnevezte őt az „or­szág papjának“. Gáncs Aladár. Nem szégyenlem a Krisztus Evan- gyéliomát: mert Istennek hatalma minden hívőnek idvességére. Róm. 1, 16. Székács József emléke. Magányos vándor felhős éjszakákon Az ég boltján egy csillagot kutat, Hogy ösvénytelen, néma pusztaságon E csíllagfényhez mérje az utat. Mert bár köröttünk egyre változás van, Az örök törvény, mit az Ur adott, El nem merül e zsongó változásban, Fölöttünk fénylik, mint a csillagok. És meg-megszólal, hogy mindenki értse Ha téli fagyra jön a kikelet, Ha rab nemzetnek kardot ád kezébe, Ha tudós elme gyújt szövétneket És alkot embert, aki lesz szövétnek; Örök igét hirdet múló ajak. Mely ha kihamvad, ha nyugodni tér meg, Mint egy nagy emlék köztünk itt marad. Fakó napok közt fellobban a lángja És a kebelben szent érzés fakad. A múltba néző csodálkozva látja Az Ur igéjét hirdető utat. Ekkép előttünk Székács múltja támad S vet ránk magából fényes sugarat, Munkáttan élet emléke a bánat, A harcos elv, mint jelszó megmarad. De szép az élet, hogyha úgy telik le, Ahogy Székács leélte napjait 1 Munkálva ittlent, Istenre tekintve, Apostolként hisz, gyógyít és tanít. A kincset gyűjti, mit a nagy elődök Tudós elmével összehordtanak. Az ész fegyverét megszerezve tőlük Éles szemével győztesen halad. Gazdag tudása kincses garmadáján Meleg szivének fénye ott ragyog. Csüngött vitéz és eltiport hazáján. E kettőért élt, küzdött, áldozott. Ő szólaltatta meg hazánknak nyelvét A templomban az ország székhelyén. Igéi pompás nagy fává nevelték A kis magot, mely gyenge volt s szerény. S hogy nőtt a nyáj, gondos buzgalma révén, A pásztor is mindig nagyobbra nőtt. lm egy nap ott áll nemzetének élén, Az ország papjának nevezte őt. Nehéz időkben elhatározása A kételkedést elűzte tova. A csüggedt népnek lett vigasztalása S törvénytelen zsarnokság ostora. íme előttünk a magasztos pálya, Szent, mert az Ur szólalt meg általa. Székács alakja nagy példára válva; Együtt él benne a hit és haza. Boldog örömmel hódolunk mi néki. Az emlékből lesz biztató remény : Hogy Istenünk a mi ügyünket védi A jövendőnek rejtett ösvényén. Hamvas József. „Hívj engemet segítségül.. “ Május 6-án nagy veszélyben for­gott Kölesd tolnamegyei község és népe. Délután két órakor kezdődött az istenítélet. Galambtojás nagyságú jég agyonverte a mezőket, utána borzasztó felhőszakadás a kis Hidas patakot 150—200 m. széles és 6—8 m. mély folyóvá változtatta, mely a község középső részét egészen elön­

Next

/
Thumbnails
Contents