Harangszó, 1910-1911

1911-05-14 / 15. szám

4. oldal.

amit az új énekeskönyvben a régiek mellett méltóképpen felhasználhatott: Székács, Győry, Szász, Gyurátz, Torkos, Sántha, Csengey, Payr, Záb- rák, Kovács, Szabolcska és sok más kiváló énekköltőnk egyházi énekeit.

Meglátszik az új énekeskönyv tartalmán az énekügyi bizottság abbéli törekvése is, hogy templomi éneklésünket lehetőleg magyarrá, nemzetivé tegye. Felkarolta a verselés magyarosabb alakjait. Különös gonddal gyűjtötte össze a régibb és újabb magyar dallamokat és az idegen eredetű melódiák közül is főképpen azokat tartotta meg, melyek a magyar ütemes verseléssel megegyeznek. Azt remélhetjük, hogy ez a nemzetibb szín, hang és érzés majd közelebb viszi az egyházi énekeket népünk szívéhez s talán megérjük azt az időt, amidőn azok nemcsak a templomban és iskolában, hanem a meleg otthonban is fel-felhangzanak.

Az új énekeskönyv dallamai külön Dallamos könyvecskében jelentek meg, melyben 42 magyar melódiát találunk.

Az Énekeskönyv 516 oldalra terjed és 600 éneket és imádságot tartalmaz. A Dallamos könyvecske 62 oldalon 109 dallamot foglal magában.

A könyv kiállítása tetszetős, kisebb alakú. Nyomása tiszta, könnyen olvasható. Kötése erősnek látszik. Bolti ára félvászonkötésben 2 kor. 20 fill., egész vászonkötésben 2 kor. 80 fül. A Dallamos könyvecske ára 24 fillér.

Az Előszó szavaival fejezzük be rövid ismertetésünket: „Az Úr tegye áldottá ez új könyvnek használatát úgy templomi, mint házi istentiszteletünkben ! “

Fele az asszonynak dukált volna.

Nyír Pálék egy szekér, illetve három hordó szőllőt árultak a piacon. A gazda mérte ki a portékát fent a szekéren, a hordók között állva, az asszony pedig pénztároskodott. Egyéb mértéke nem volt Nyír Pálnak, mint a jobb kezét megáldott óriási marka. Egy marék szőllőnek, bizonyos arány szerint megrakva, csak tiz fillér volt az ára. Tehát nagy volt a mértéke s fogyott is a szőllő.

Úgy tiz óra tájban egy óriási termetű, zordon arcú öreg ur állt meg a szekerük mellett s szó nélkül kivett egy szép szőllőfürtöt a hordóból és azon helyben meg is ette. Az első fürtöt követte a második, majd a harmadik és a negyedik. Akkor már

HARANGSZÓ.

igen csóválta fejét Nyir Pál s az asszony fülébe súgta:

— Kicsoda, micsoda ez az ember, nem ismered? Kitelik még tőle, hogy nem is fizet.

— Én nem ismerem. Szóljon neki kié 1 — súgta vissza az asszony.

Nyir Pál azonban nem szólt, gondolta, vár még egy kicsit. Az elfogyasztott szőllőfürtöket úgy tartotta nyilván, hogy pitykés gombos mellényén annyit gombolt ki, ahányat kiemelt a hordóból az öreg úr. Végre elfogyott a gomb, annál inkább is, mert kettő hiányzott a mellényről. No, gondolta az atyafi, most már okvetlen szólni fog, mert arról már jót nem állhat, hogy számon tudja tartani az elfogyasztottakat.

No de a hetedik fürttel befejezte az öreg úr a lakmározást. Elővette pénzes tárcáját s egy 5 koronás ezüst pénzt nyomott Nyir Pál markába. Az pedig átnyújtotta az asszonynak:

— Nesze Mári, adj vissza belőle a tekintetes úrnak 2 forint 30 krajcárt.

Mári asszony kimarkolt zsebéből egy csomó apró pénzt, hogy kiválogassa a visszajárandót. Hanem az öreg úr arra már ott hagyta őket.

— Hagyd asszony, nem kell vissza adni neki semmit. Itt hagyta az egészet nekem. — Szólt boldogan Nyir Pál s majd nagy csudálkozással hozzá tette: — Hej Mári, ez lehet ám nagy úr, hogy pár fej szőllőért ilyen nagy pénzt ad a szegény embernek 1. . . Úgyis a jó Isten küldte ezt a pénzt nekem. Veszek rajta magamnak egy kalapot s ami megmarad belőle, azon pedig új pipát és dohány’acskót.

— Hát még mit nem I ?... A pénznek fele enyém; engem illet. Szép, fekete fejkendőt veszek rajta ; — osztozkodott a Mári asszony s egyúttal azonban a kétkedés sötét ördöge ütötte fel nála a fejét.

— Dejszen, nem is jó ez a pénz, én igen furcsának találom ; — szólt körül vizsgálva a jubileumi 5 koronást.

— Igazad van Mári, nem lehet jó, máskép nem hagyta volna itt az egészet. No várj, megmutatom annak az úrnak is, ki a Szigeti sógor fájára alkuszik ; — szólt Nyir Pál s leugrott a szekérről.

Az a kiszemelt úr lévén egy jókedvű csizmadia, azt a tanácsot adta az atyafinak, hogy guritsa végig a piacon a hitvány pénzét.

— No lám, hogy megakart csalni. De nem hagyom magam; — méltatlankodott Nyir Pál s gyors léptekkel megiramodott azon irányban, merre

1911. május 14.

eltűnni látta az öreg urat. Alig szaladt egy dobásnyira, meglátta már a Petőfi-utcában bekanyarodni. Uccu neki, még jobban megfeszítő az inait s rohant mint a szélvész.

Egy nagy földszintes háá kapu- szinjén fordult be az öreg úr. S a következő percben oda ért Nyir Pál s azt olvasta le a házfalára szegezett acél tábláról, hogy Rábczay Botond ügyvéd lakik ott. Belépett ő is a kapu- szinbe. Az öreg úr, aki nem volt más, mint az ügyvéd, ép cipője talpát dörgölte nagy igyekezettel a lábtörlőhöz.

— Tekintetes úr kérem, — szólt az atyafi, — tessék, ihun van a pénze. Adjon nekem 20 krajcárt helyette.

— Mi az ?! — mordult hatalmasat az ügyvéd. — Mért nem tetszik neked az a pénz ?

— Mert hamis jószág, — válaszolt Nyir Pál s nyitott tenyerével nyújtotta az 5 koronást Rábczay felé, hogy lássa az is, milyen pénz?

— Micsoda! — kiáltott oly hatalmas hangon az öreg úr, hogy nemcsak a ház, de még Nyir Pál is rezgett belé. Ijedtében kezét Ss elfelejtette visszakapni az atyafi, ellenben a rajta fekvő 5 koronás leugrott róla. Noha az leugrott, oda csapódott más valami. Még pedig a Rábczay hatalmas botja vége.

— Hát gazembernek nézel te engem, hogy azt hiszed, hamis pénzzel fizetek ! — dörgött tovább is az öreg úr. Nyir Pál pedig egy lábon táncolva, jobb kezét rázva, futott ki az utcára. Még akkor is rázta a kezét, mikor cselédje utána vitt pár darab fényes 1 koronást az ott hagyott 5 koronás helyett. Mikor pedig visszaért a szekeréhez, azt mondta az asszonynak :

— No Mári, amit én most kaptam, annak fele neked dukált volna!

Csite Károly.

Keresztyén diákok világszövetségének gyűlése Konstantinápolyban.

Egy rendkívül érdekes és emellett époly mértékben fontos gyűlésről számolhatunk be olvasóink előtt. A kér. diák világszövetség, melynek célja az egyetemi diákság evangéli- zálása, kiküldöttei ez év ápr. hó 24-én gyűltek össze a török fővárosban, Konstantinápolyban, hogy ott az amerikai kollégiumban, buzgó ének és imával 5 napra terjedő gyülésezéseiket megkezdjék.

Körülbelül 32 nemzet képviseleté-