Harangszó, 1910-1911
1911-04-30 / 14. szám
1911. április 30. HARANGSZÓ 5. oldal. szavakban igy örökité meg ezt a szeretetet: „Te szent, magasztos, élő szeretet I Te lobogó láng a világ felett! Anyai szívben édes érzelem, Egyetlenegy legtisztább szerelem I Te a világnak legszebb csillaga Ki nem alszol, le nem hullasz soha I“ Vagy amint Tompa mondja: „Oh anyai érzés, anyai szeretet I Mélységed, nagyságod megmérni nem lehet.“ Ily fenséges szavakban zengenek dicsőítést a költők az édes anyai szeretetről. Mennyire is sajnálatraméltók azok az anyák, kik a természet szent ajándékát méltatni nem tudják. Kik gyermekeiket a születéstől fogva folyton idegen, fizetett, szeretetnélküli személyekre bízzák, minők a különféle dajkák, nevelők és nevelőnők. Az ilyen anyák életvidám, kedélyben és szellemben a családi élet napvilágától melegített emberek helyett elsatnyult, mesterkélten felnövő, a fizetett szolgabuzgalom bágyadt mécsétől alig-alig átmelegült, rosszul táplált s igy szellemben és kedélyben kiszáradt üveg- házbeli növényeket nevelnek csak föl. A ki azt hinné, hogy sokat és túlozva állítottam, tekintsen szét társadalmi életünkben és meg fog győződni, hogy tiz eset közül kilenc igazolja szavaimat. A férfiak vagy földmivelők, kereskedők, iparosok, vagy tisztviselők, hivatalnokok, vagy orvosok, ügyvédek, bírák, vagy más hivatalban és szolgálatban állók. Mindezek a nap nagyobb részét hivatásokban töltik és ha estennel fáradtan és lehangolva haza térnek, nagy szükségük van a kivánt pihenésre. Bizony tehát nem igen marad nekik idő gyermekeik értelmi nevelésének eszközlésére, — sem arra, hogy gyermekeiket otthon a gyermekszobában játék és társalgás közben, örömükben, sírásukban vágyaikban és komoly munkájukban megfigyelhessék. Ez pedig, t. i. a gyermek lelkének megismerése, mindenekelőtt szükséges, hogy a helyes nevelésnek kiinduló pontja legyen. íme, a társadalmi berendezkedés is a mellett szól, hogy a nő, — az anya van hivatva a a gyermekek nevelésére. Nagyon természetes, hogy a nevelésben az apa segítőtársa az anyának. Az apa mélyebb belátásával, tágabb látókörével sokszor egyetlen ujjmutatással is segítségére lehet az anyának; sőt ő tőle eredhet a nevelés tervezete is, de a fő dolog a kivitel, az anyának feladata kell, hogy maradjon. Neki tehát a nevelés minden előfeltételét ismernie kell és az erre való képességet hajadon korában szükséges megszereznie. Hogy több nagy férfi volt, kiknek fiai nem lettek nagy emberek, az ismeretes tény; hogy több derék anya volt, kiknek fiai nem lettek kiváló emberek, az is tudott dolog. De hogy nem létezett nagy férfiú, vagy csak jelentékeny ember, kinek lelki fejlődésére nem hatolt volna egy kedélyben és szellemben kiváló anya: azt merem állítani. Hogy példával is éljek: Mózes mélységes fajszeretetét népéhez és szintoly kiolthatatlan gyűlöletét annak ellenségei iránt, az anyatejjel szíttá ^magába ; mert anyja tudvalevőleg megtagadta anyaságát, csak hogy fia dajkája lehessen. És ha még Mátyás az igazságos, továbbá a nagy német költők Göthe és Schiller anyjára utalok, kik az anyai erények mintaképei voltak ugyhiszem eleget mondottam, hogy világos legyen: menynyire szükséges a leánygyermekeket gondozni, nevelni! Napjainkban sajnos többször történnek olyan dolgok, a melyek szomorú világosságot vetnek a serdülő ifjúságra. Az aggasztó jelenségek arra vallanak, hogy a mai fiatal nemzedék helytelenül nevelődvén, korán érik, örömei nem a gyermekhez illő örömök s már az u. n. kamaszkorban szívesen veti magát az élet posványába. Tiszta örömök helyett, a léha, tes- tére-lelkére egyaránt ártalmas gyönyöröket hajhássza. így aztán nem csoda, hogy elveszti erkölcsi alapját. Különben is az életben a bűnre csábító alkalom nagyon megszaporodott, a csábítás, kisértés sokkal nagyobb, mint azelőtt. A bűn, az erkölcsi piszok ott hömpölyög az utcákon, a csábító gonoszság mindenütt és mindenféle alakban ott les tapasztalatlan áldozatára. De azért ezen veszedelmek ellen is felvértezhetjük a serdülő nemzedéket. Csak tegye meg minden iskola és minden család a maga kötelességét Különösen pedig tegyék meg kötelességüket a nők és ne felejtsék, hogy „anyának lenni a legfenségesebb hivatás.“ Benedek Vince. A legnagyobb szenvedés. Arkadius császár korában élt a kegyes Krizosthomus konstantinápályi püspök. Kegyes életű, áldott lelkű ember volt. Arkádius mégis nagyon gyűlölte őt, mert bűnéért sokszor megfenyítette. Azon gondolkodott tehát, hogy hogyan állhatna bosszút az Isten bátor lelkű szolgáján. Hízelgő udvaroncai azt ajánlották, hogy küldje száműzetésbe vagy vétesse el vagyonát, vesse tömlöcbe, vagy adja a hóhér kezébe. Amint igy tanakodnak, egyszer csak megszólal egy ősz hajú, öreg ember. „Amit ezek ajánlanak, mindez nem ér semmitse. Mert hova száműzhetnéd, ahol nincsen Isten ?. . Ahol pedig az Isten van, ott Krizos- tomos mindenütt otthon van. Ha elveszed vagyonát, nem tőle, hanem a szegényektől veszed el. Ha tömlöcbe veted, hidd el, a püspök megcsókolja bilincseit és azt mondja : boldog vagyok !. . Ha pedig kivégezteted, akkor is csak ő a nyertes, mert a menyországnak lesz lakója. Csak egyféleképpen bosszulhatnád meg magadat: ha arra tudnád kényszeríteni, hogy bűnt tegyen. Mert én tudom, hogy ez az ember semmi mástól nem retteg, hanem csak a bűntől“. így beszélt az őszhaju öreg. A többiek pedig mind hallgattak. A Krisztus elárulása. A ki étkezés után az asztaltól imádkozás nélkül távozik, az Isten áldása nélkül távozik. Egyszer egy asztalnál együtt ült egy kegyes, vallásos ember és egy közönyös, anyagias gondolkodású ember. Még vége se volt az ebédnek, természetesen még nem is imádkoztak, mikor az utóbbi egyszerűen felkelt és el akart menni. De a vallásos lelkű megállította és így szólt: „ugyan ne tégy úgy, mint Judás tett egykoron !. . . Az, mihelyt a falat a szájában volt, imádkozás nélkül fölállt és elment!. . . És el is árulta az Urat!. . . — Vigyázz te is! A Harangszó perselye. Lapunk céljaira a Luther-Társaság 100 koronát adományozott, mit nyilvánosan is, hálás köszönettel nyugtázunk. A húsvéti prédikáció költségeire Körmendről a következő adományok küldettek be: özv. Tomka Károlyné 4‘—, özv. Turcsácsi Andorné 2' —, Kováts Sándorné 2'—, Kapi Béláné 2 —, özv. Kiss Lajosné 1*—, özv. Schranz Jánosné 1‘—, özv. Bognár Vilmosné 1'—, összesen: 13 korona. „A jókedvű adakozót szereti az Isten.“ II. Kor. 9, 7.
