Harangszó, 1910-1911
1911-04-02 / 12. szám
1911. április 2. HARANGSZÓ. 3. oldal. balra elcikornyázva és nyújtogatva, mint némelyik helyen szokás Ezután bizony szépen, kóta szerint kell énekelnünk, hogy a muzsikához értő ember is, ha meghallja, ki ne fusson a templomunkból. Hát hiába volna nekünk még ének- és zenepártoló egyesületünk is ! A kóták az énekeskönyv nagyságában külön kis füzetben vannak nyomtatva, hogy könnyen ki lehessen keresni a dallamot és odatenni mindegyik énekszöveg mellé. És ilyen újításokkal sem lesz drága a könyv, mert a kerület szerződésileg kikötötte, hogy a mely gyülekezet legalább 50 példányt rendel, az kötetlenül 1 korona 20 fillérért kapja. De ehhez járul még a kötés ára. És az egyház ezt az új könyvet nem erőszakolja rá senkire, mint régente tették, hanem csak ajánlja. Bízik abban, hogy aki megismeri, megszereti és magától is megveszi. Azt akarja, hogy a könyvet jó tulajdonságáért önként fogadják be a gyülekezetek és pedig olyan időben, mikor éppen az anyagi viszonyok is kedvezők lesznek, például jó termés után. De hát minél jobban sietnek, vele, annál előbb fogják annak épületes, jó hatását tapasztalni. És szóljunk most a belső tartalmáról is. Mi jó van benne? Van-e szükség reá? Nem akarom leszólni régi énekeskönyveinket. Hiszen áldással használjuk mind a kettőt ma is. De bizony egyik-másik hibájára ráakadt a mi jó népünk maga is. Győr- megyében például szinte találós kérdésnek szokták feladni a hívek: Melyik az az ének, a melyikben sem Isten, sem Jézus neve elő nem fordul ? És erre felelet a dunántúli 333. számú ének, a melyiket csakugyan bízvást énekelhetnének a pogányok és zsidók is. Régi könyveink olyan korban készültek, mikor az éneklésben is a hideg, száraz okoskodást szerették. Ezért hiányzik sok énekből a szívhez szóló vallásos melegség, a bibliából és hitvallásainkból táplálkozó erős hit. Kis János püspökünk volt az utolsó nagy íróember, aki régi könyveinkbe énekeket írt. De az elmúlt száz év alatt több más jeles egyházi költőnk is volt, mint Székács József, Győry Vilmos, Szász Károly, Torkos László, Sántha Károly, Csengey Gusztáv és Szabolcska Mihály. Továbbá Karsay és Gyurátz püspökeink, Zábrák, Czé- kus, Gaál, Kovács Sándor, Nagy Lajos és mások szintén írtak több jó éneket. Hát ezeket ne használjuk-e fel a hívek épülésére? Azután ebben a száz esztendőben, melyben Petőfi, Tompa és Arany János élt, mennyit haladott a magyar nyelv és irodalom! És csak a mi énekeskönyveinkben maradjanak meg az ósdi, nehézkes kifejezések, a színtelen és erőtlen nyelv s a gyarló verselés ? A müveitek, az iskola és a tanulóifjúság főként ily formai hibák miatt idegenült el a templomi énekléstől. Sok a panasz, hogy énekeinket igen nehéz könyv nélkül betanulni és kevés is az, ami erre érdemes. E hiányokon akar segíteni az új könyv. Egyik szakavatott bíráló mondta az új énekekről, hogy ezeket könnyű olvasni, könnyen férkőznek a fülbe és a szívbe, mélyenjáró tartalmuknál és gördülékenységüknél fogva köny- nyen fognak bevésődni az emlékezetbe. E mellett azonban a régiből is megtartottuk a jót, a mint a kerület kívánta. Vegyesen hoztunk elő a mi élésházunkból ót és újat. Sok régi, jó magvas énekért visszamentünk egészen az ó-graduálig, melyet egykor igen szeretett a mi népünk. Az ilyen énekek is, mint >Mennyből jövünk most hozzátok, Tündöklő hajnali csillag, Az én időm mint a szép nyárt most nemcsak a dallamok címében, hanem teljes szövegük szerint is benne lesznek az új könyvben. Általában nem lesz benne dallam, amelynek eredeti szövege is közölve nem volna. Felvettünk több oly új alkalmi éneket is, a milyent a mai fejlettebb egyházi élet kíván meg, s a milyent a régi könyvekben vagy éppen nem, vagy csak egy-két gyengét találunk. Ilyenek az ó-évesti, reformációünnepi, konfirmációi, gyámintézeti, missziói, iskolai és hazafias énekek. Halotti ének is annyi és oly választékban lesz benne, hogy külön halotti énekeskönyvre nem lesz szükség. Szükséges volt énekeskönyvünket megújítani már csak a melódiák miatt is. Ezeknek eddig igen nagy volt a számuk. A feleslegeseket mi tehát elhagytuk és a szebbekre több szöveget írtunk. De viszont több szép régi és új magyar dallamot is vettünk fel a németek helyett, hogy könyvünknek a magyar nemzeti jellege is jobban kidomborodjék. Az énekek után odajegyeztük, hogy melyik Luther Mártoné és melyik Balassa Bálinté, melyiket énekelték a gályarabok a kapuvári börtönben, melyik Mária királyné éneke, melyik Gusztáv Adolf csatadala, melyik huszita, lengyel vagy kuruc ének. Szóval, lehet az új könyvből tanulni és épülni eleget. Tizennyolc éven át foglalkoztak vele, akik szerkesztették. Meg is bíráltatták a hozzáértőkkel előre és a jó tanácsot figyelembe vették. Tehát nem valamely elhamarkodott újítással van itt dolgunk, hanem komoly, tervszerű és lelkiismeretes munkával Győződjék meg róla mindenki, vegye meg, aki teheti, minél előbb. Az Ur tegye az új énekeskönyv használatát áldottá úgy a templomi, mint a házi istentiszteletben! Payr Sándor. Ének az uj énekeskönyvből. Irta: Sántha Károly. Dallam : Kiildé az Úr Isten. Immár letépettéi, Istennek Remekje! A nagy teremtettség Sír, jajgat remegve, Istennek Remekje! Te keresztfád mellett Térdemet meghajtom, S enmagamon sírok, Én édes Megtartóm, Térdemet meghajtom. Hullj, szakadj záporként Könyeimnek árja! Bűntől szivem mosd meg Hófehér tisztára, Könyeimnek árja! Bűn tövisei közt Fehér liliomszál: Hervadt szívemre írt Vérrel harmatozzál, Fehér liliomszál. Én hunyó napom Te, Ha jön végső éjem, Légy dicsőbb reggelre Biztató reményem, Ha jön végső éjem. Dallam : Az én időm, mint a szép nyár. Sírjon az ég, sírjon a föld, Mely fűvel zöld, Sírjanak a csillagok! Sírjanak minden virágok; Szép virágok, Könnyel harmatozzatok!
