Harangszó, 1960 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1960-10-01 / 10-12. szám
döbbentek tőle, de mikor a kitaszítottakhoz koldusöltözetbe jött el újra, úgy fogadták, mint testvérüket, akkor hitték el szívükben nogy valósággal szereti őket, mert semmiben sem akart különbözni tőlük s egész, szomorú sorsukat magára akarta venni. Szenvedő embereknek, bűntől gyötrött embereknek finom érzékenységük van a valódi szeretet megérzésére Nehezen hiszik el, hogy őket valóban szereti valaki. Még ha ajándékokkal halmozza is el, még sem hiszik, hogy igazi szeretetből van. Csak akkor hiszik hogy ■őket szeretik s nem valami hátsó gondolat, vagy emberi szánakozás hajol le hozzájuk, ha valaki úgy jő, hogy a soisukat osztja meg és valóságos sorsközösségben él velük. — így vagyunk mi emberek egészen az Istennel. A Teremtőnek minden adománya, melyet a magasból aláhajolva minden évbén megújít, nem csendesíti le a rettegő lelkiismeretet. Hálás és félénk pillantással megcsókoljuk elvonuló dicsőségének ruhája szegélyét. Csodáljuk mindenhatóságát, de nem tudjuk^ milyen szívvel van hozzánk. A betlehemi bölcsőben jön másodszor vissza hozzánk — és a testvérünkké lesz. Jézus a mi szennyes, bűnös koldus öltözetünket öltötte' magára s egész nyomorult és átkozott embersorsunkat osztotta meg velünk. — Ez a szeretet az, amelyre nem képes az ember. Ebbe a titokba szeretnénk betekinteni az angyalok is, ezt a misztériumot szeretnénk kétezer év óta szóban, Írásban, képben énekben, zenében, kőben, fában, márványban megújuló trőfeszítéssel a néma emberek erőlködésével kifejezni: emberi testet öltött magára. Csodák csodája, titkok titka Isten megváltó nagy szerelme a betlehemi jászol bölcsőben! Csodák csodája, a süket és vak ember meglátta ^ meghallotta, megismerte emberi ábrázatba öltözve a magasságos Istent. Mi a nagyobb boldogság a gyermekek karácsonyánál?! Az élet tragikumára, nyomorult koldussorsunkra ráébredt embereknek gyermekké válása az Istennel szemben. Ez a nagyobb boldogság, ez a legnagyobb földi boldogság. Bethlehemesek NADÄNYI ZOLTÁN Már várjuk őket, ahogy besötétül. Karácsony el nem múlhatik enélkül. És kezdik is már gyenge cémahanggal, fújják, fújják az ablakunk alatt a bethlehemes dalt: „Mennyből az angyal..." Megostromolják a vén házfalat. Láthatatanul is rájukismerek: Ez Vince, a kis tehenészgyerek, az meg Virág, az a vékony szoprán, a szomszéd kislánya, libapásztor, az a rekedt hang, az meg a kis Orbán, almalopáson kaptuk rajta párszor. Ezek mind félve tisztelik a házat, hanem most minket száll meg az alázat. Mert most, e misztikus estén, esengő, kis hangjuk úgy cseng, mint templomcsengő. Ma este mind elveszti a nevét és törpe kis személyisége megnő és pusztul az, aki ellene vét: a Gyermek énekel kinn, a Jövendő! 18 Haragnszó
