Harangszó, 1960 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1960-10-01 / 10-12. szám
пак, hogy jó és boldog orvos lehessen, el kell Jézustól tanúin a. Elsősorban a mélyére kell tekintenie ennek a szeretetnek! Mert ez a szere’ tét más, mint a világ divatokon, hangulatokon, öröklött szokásokon alapuló érzelgés! Ennek a szeretetnek a fő jellemvonása egy mély, hatalmas erő, ami csak azon szellemi erők sajátsága amelyek az örökkévaló mindenség mélységeiből fakadnak, az örökkévalósággal születnek és halnak meg. A világ divatokat teremt, a világ szokásoknak hódol, a világ hangulatok rabja, a vlág temperamentumokat örököl: Jézus örökké, válozatlanul, lényéből kifolyólag szeret! Szeret erővel szeret kitartással, szeret szigorral, szeret gyöngéden, szerit, ha jó vagy, szeret, ha bűnös vagy_ szeret m'ndíg’és változatlanul, szeret a halálig, még pedig a kersztfanak halálig! Ez az a szeretet, amit, vagy aminek egy parányi részét el kell az orvosnak könyörögni Jézustól. A világ hajbókoló, üres jótékonykodásával szemben ott kell állani az orvosnak szilárdan, kiményen komolyan és végtelen, Jézustól tanult szeretettel a nyomor közepén, a könnyáradatban, a vérbő sebek, a jajgató szenvedők között és hozni az élet, az egészség be!dog_ örökre szóló üzenetét nemcsak szavaival, hanem éEetévl, gondolkodásával, tetteivel, mint ahogy azt a nagy, örökkévaló vonásokban Jézus tette! De az orvos szeretete még valamiben különbözik a világ szeretetétől és pedig óbban, hogy ezfn nagy Jézusi szeretet tárgya nem úgy, mint a világ szeretetéé: egy törékeny, leomlásra szánt hústömeg, hanem egy örök időkre elhivatott, a mindenség integráns részét tevő rendkívüli drága valaki: Jézus maga! Az Űr maga csodálatosan gondoskodott egy gyönyörű példázatban arról, hogy az orvos kit lásson az előtte szenvedő porhüvelyben! Azt mondta: éheztem és ennem adtatok, szomjúhoztam és innom adtatok,f ogoly voltam és meglátogattatok, beteg voltam és eljöttetek hozzám! És mikor álmélkodva kérdezték: mikor Uram? Azt felelte: amikor a legkisebbel az én kicsinyeim közül ezt tettétek, énvelem tettétek! Nos ezen perctől fogva a hívő orvos az előtte sínylődő rongyos parasztban: Jézust gyógyítja meg! És gyógyításának ténye az örökkévalóság nagy hatalmas lényévé nő. Olyan eseménnyé, amelyiknek nyoma nem veszhet többé el, hanem örökké ott rezeg az idők nagy hullámverésében. Nos, ilyen a hívő, a Jézus kezét fogó orvos szeretete ezen a világon. Egy öntudatos érzelem, amelyik tudja, honnan származik^ kire irányul és hogy örökkévaló érzelem! Az isteni szeretetnek ezen felösmerése és legalább részben Való elsajátítása teszi azután az orvost a többi ember felett való, valami csodálatos értékes és nemes lénnyé. Ezek után nem egy szürke tagja ő csupán az emberi társadalomnak, nem egy elmúló gyógyító gépezet: sokkal több: Isten öntudatos munkatársa! Oh, Jézus szerint tnég több: Isten barátja! „Barátaimnak nevezlek, nem szolgáknak_ mert a szolga nem tudja, mit mivel az ő Ura?“ Oh, van-d nagyszerűbb, biztatóbb, felemelőbb helyzet ezen a világon, mint Jézus barátjának lenni! És ha egy seb begyógyul ezen a világon_ ha igazán begyógyul: azt Jézus barátja gyógyította be! És ha egy tifusz-beteg meggyógyul ez:'n a világon, azt vagy Isten egy orvosgép által, vagy Jézus barátja gyógyította meg! Válaszszátok: orvosgépek akartok lenni, vagy Jézus barátai? III. A másik szellemi kincs, amit Jézustól az orvos nyerhet: a komolyság! Minden legkisebb dolognak e földön a komoly értékelése. Egy dolog van, amit Jézus jellemében és életében nem tudunk felfedezni: a tréfa, ő sohasem tréfált senkivel és semmivel! Mindent, de mindent nagyon komolyan vett: ezt el kell tőle tanulni az orvosnak is ha az ő barátja akar lenni! Lehet tiszta, Isten szerinti jókedv is, de ez ritka! Vigyázzunk! A jókedv, épp úgy, mint a művészet: lehet Istentől eredő is, de még gyakrabban lehet a Sátán jókedve is! IV. A harmadik dolog, amit Jézustól ki kell könyörögnünk: az őszinteség! őszinteség nélkül nem lehetünk barátai a világ legőszintébb hősének! Nézzünk szét a természetben^ nézzünk bele Bibliánkba: csak úgy sugározza ez is. az is az őszinteséget! A természet lényege a nyíltság! Ott áll nyíltan kitárva előttünk, mint egy nyitott könyv! Nincs ott semmi leplezgetés, semmi csűrés-csavarás! Ott állnak a nagy hatalmas tények, mint óriási sz’klabetük, melyek nyíltan FlARAGNSZÓ 13
