Harangszó, 1960 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1960-10-01 / 10-12. szám

пак, hogy jó és boldog orvos lehessen, el kell Jézustól tanúin a. Elsősorban a mélyére kell tekintenie ennek a szeretetnek! Mert ez a szere’ tét más, mint a világ divatokon, han­gulatokon, öröklött szokásokon alapuló érzelgés! Ennek a szeretetnek a fő jel­lemvonása egy mély, hatalmas erő, ami csak azon szellemi erők sajátsága ame­lyek az örökkévaló mindenség mélysé­geiből fakadnak, az örökkévalósággal születnek és halnak meg. A világ divatokat teremt, a világ szo­kásoknak hódol, a világ hangulatok rabja, a vlág temperamentumokat örö­köl: Jézus örökké, válozatlanul, lényéből kifolyólag szeret! Szeret erővel szeret kitartással, szeret szigorral, szeret gyöngéden, szerit, ha jó vagy, szeret, ha bűnös vagy_ szeret m'ndíg’és vál­tozatlanul, szeret a halálig, még pedig a kersztfanak halálig! Ez az a szeretet, amit, vagy aminek egy parányi részét el kell az orvosnak könyörögni Jézus­tól. A világ hajbókoló, üres jótékonykodá­sával szemben ott kell állani az orvos­nak szilárdan, kiményen komolyan és végtelen, Jézustól tanult szeretettel a nyomor közepén, a könnyáradatban, a vérbő sebek, a jajgató szenvedők között és hozni az élet, az egészség be!dog_ örökre szóló üzenetét nemcsak szavai­val, hanem éEetévl, gondolkodásával, tetteivel, mint ahogy azt a nagy, örök­kévaló vonásokban Jézus tette! De az orvos szeretete még valamiben különbözik a világ szeretetétől és pedig óbban, hogy ezfn nagy Jézusi sze­retet tárgya nem úgy, mint a világ sze­­retetéé: egy törékeny, leomlásra szánt hústömeg, hanem egy örök időkre el­hivatott, a mindenség integráns részét tevő rendkívüli drága valaki: Jézus ma­ga! Az Űr maga csodálatosan gondosko­dott egy gyönyörű példázatban arról, hogy az orvos kit lásson az előtte szen­vedő porhüvelyben! Azt mondta: éhez­tem és ennem adtatok, szomjúhoztam és innom adtatok,f ogoly voltam és meglá­togattatok, beteg voltam és eljöttetek hozzám! És mikor álmélkodva kérdezték: mikor Uram? Azt felelte: amikor a leg­kisebbel az én kicsinyeim közül ezt tet­tétek, énvelem tettétek! Nos ezen perctől fogva a hívő orvos az előtte sínylődő rongyos parasztban: Jézust gyógyítja meg! És gyógyításának ténye az örökkévalóság nagy hatalmas lényévé nő. Olyan eseménnyé, amelyik­nek nyoma nem veszhet többé el, hanem örökké ott rezeg az idők nagy hullám­verésében. Nos, ilyen a hívő, a Jézus kezét fogó orvos szeretete ezen a világon. Egy ön­tudatos érzelem, amelyik tudja, honnan származik^ kire irányul és hogy örökké­való érzelem! Az isteni szeretetnek ezen felösmerése és legalább részben Való elsajátítása teszi azután az orvost a többi ember felett való, valami csodá­latos értékes és nemes lénnyé. Ezek után nem egy szürke tagja ő csupán az em­beri társadalomnak, nem egy elmúló gyó­gyító gépezet: sokkal több: Isten öntu­datos munkatársa! Oh, Jézus szerint tnég több: Isten barátja! „Barátaimnak nevezlek, nem szolgáknak_ mert a szolga nem tudja, mit mivel az ő Ura?“ Oh, van-d nagyszerűbb, biztatóbb, felemelőbb helyzet ezen a világon, mint Jézus ba­rátjának lenni! És ha egy seb begyógyul ezen a világon_ ha igazán begyógyul: azt Jézus barátja gyógyította be! És ha egy tifusz-beteg meggyógyul ez:'n a világon, azt vagy Isten egy orvosgép által, vagy Jézus barátja gyógyította meg! Válasz­­szátok: orvosgépek akartok lenni, vagy Jézus barátai? III. A másik szellemi kincs, amit Jézus­tól az orvos nyerhet: a komolyság! Min­den legkisebb dolognak e földön a ko­moly értékelése. Egy dolog van, amit Jézus jellemében és életében nem tu­dunk felfedezni: a tréfa, ő sohasem tré­fált senkivel és semmivel! Mindent, de mindent nagyon komolyan vett: ezt el kell tőle tanulni az orvosnak is ha az ő barátja akar lenni! Lehet tiszta, Isten szerinti jókedv is, de ez ritka! Vigyáz­zunk! A jókedv, épp úgy, mint a művé­szet: lehet Istentől eredő is, de még gyakrabban lehet a Sátán jókedve is! IV. A harmadik dolog, amit Jézustól ki kell könyörögnünk: az őszinteség! őszin­teség nélkül nem lehetünk barátai a vi­lág legőszintébb hősének! Nézzünk szét a természetben^ nézzünk bele Bibliánk­ba: csak úgy sugározza ez is. az is az őszinteséget! A természet lényege a nyíltság! Ott áll nyíltan kitárva előttünk, mint egy nyitott könyv! Nincs ott sem­mi leplezgetés, semmi csűrés-csavarás! Ott állnak a nagy hatalmas tények, mint óriási sz’klabetük, melyek nyíltan FlARAGNSZÓ 13

Next

/
Thumbnails
Contents