Harangszó, 1960 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1-9. szám
A cserkészet cserkészet legyen, elsősorban. S mint magyar cserkészet tartsa egy emigrációs helyzeténél szükségszerűen nehezebb feladatokkal küzdő közösségen belül rá háruló további megtisztelő küdletésének, hogy segít a B. P. zászlaja elá sereglő magyar ifjakat magyarságuknak, tehát — a mi esetünkben ezzel is — emberebbeknek megtartani. Teleki Pál sem kért ennél kevesebbet, pedig nem az emigrációhoz szólt, hanem a hazai magyar cserkészet Programmját szabta meg. Ha a szüléi ház, a cserkészet és az irodalomoktatás felelősei megértik faladatukat, csak támogathatják egymást ebben a munkában is. Az összegyűltek egyetértettek abban, hogy a magyarságismerét tanításának problémáját napirenden kell taranunk. Jó a munkában résztvevőknek egymással szoros kapcsolatban maradniok, nehogy elszigetelődve bármelyikük munkája öncélúvá váljék. Elsősorban a szülőkre érvényes ez, kérjük, jöjjenek el az Egyesületbe, s személyesen is ismerjék meg, hogy mi az a munka, melyhez segítségül hívjuk őket. Kezdjék pl. azon, hogy látogassák meg egyszeregyszer gyermekeik magyar óráit. PERPETUM MOBILE Megyünk mindig újabb célok elébe a fold mélyébe. .. I Bónis László 40 Harangszó Megyünk egy ismeretlen parancsszóra létfordulóra. . . • Megyünk a végtelenben kérész lények. Hívnak a fények. Megyünk lelkesedve, ifjúi dallal, vak diadallal. Megyünk a nap felé a napsugárban, porban és sárban. Megyünk a hold felé a holdsugárban, reszketve bátran. Megyünk szembe az örök elemekkel Megyünk ,, Ám mert a föld rohan alattunk, hátramaradtunk. Megyünk s hiába van az ég felettünk, jobbak nem lettünk. Megyünk. Azt kérdi minden körülöttünk, hogy miért jöttünk ? Megyünk elődeink téves nyomába mi is hiába. Megyünk nyugtalanul. Bármerre járunk, valamit várunk. Megyünk fáradtan, lassan meggörnyedve, megöregedve.
