Harangszó, 1960 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1-9. szám
nai titok. Bolyai János sok várban teljesített szolgálatot, mindegyiknek ismerte építési rendszerét. Bolyai Gergely csak esztendők múlva kapta vissza ezeket az írásokat. Amikor Bolyai Gergely megérkezett, a lakást már lepecsételve találta és bátyját el is temették. Temetése 1860 január 29- én volt, az előírásos katonai kíséreten kívül csak ketten kísérték a koporsóját: Szőts Jula és Tőkés kőműves. Gyorsan elföldelték, távol apjától, a domboldali részen. A pap elmondta a kötelező imát és a, sírásók sietve kaparták rá a keménnyé fagyott rögöket. Hátul a temetőben a névtelen, szegény emberek sorában temették el, csak Szőts Jula ég Tőkés kőműves álltak a frissen hantolt sir mellett, a hűséges szolgáló és a keményszívű munkás. Volt asszonya, gyermekei nem is tudtak haláláról, távol éltek már tőle, olyan idegenül, amint benne volt ez az elköltözésekor készült szerződésben. Gergely öccse sem tudott idejében megérkezni, a város pedig nem akart tudni róla. A sír lassanként besüppedt, fejfája elporladt, jeltelenné vált. Mégis hiába, mert halála után hét esztendő múlva már előkelő tudoDebrecenf Kiss László: ADY ENDRÉHEZ Kívüled so’sem tudtam, láttam Haragos szebbet, ősi vággyal, Dacos igazán szembe nézni Az asszony-csókú táltos halállal. Minden ízed vágyta a szépet És vágyad hamar ravatalra vitt. Olykor-olykor szelíd oázisként Csodás erővel üdített a hit. Voltál szívedben... sorsban magyar, Bánatborútól könnyesen derült, Bár vonzott az élet öröme, De látnoki szemed sirni kényszerült. mányos könyv foglalkozott vele és rövidesen egymásután fordították idegen nyelvre a tudósok az Appendix-et. Csak akkor csodálkozott a város, amikor idegen tudósok érkeztek oda és Bolyai János után érdeklődtek. Ezeknek Bolyai professzor szépen gondozott sírját mutatták meg, ők azonban inkább a .hóbortos kapitány“ sírját keresték. Nem tudta nekik megmutatni Székely, a temetőgondnok sem. Szerencsére valakinek eszébe jutott, hogy Szőts Jula még él és előkerítették. Ő aztán megmutatta, hogy hová temették el volt gazdáját. A todósok elképedve, megrendültén állták körül a besüppedt, jeltelen sírt. Aztán exhumálták és 1911-ben apja mellé temették maradványait, emlékkövet állítottak a sírra. Eljutott oda, ahová annyira sóvárgott életében, a világhír magasságába. Sok esztendőnek kellett azonban eltelnie, amíg a hírnév eloszlatta Vásárhelyen is a ködöt alakjáról. A marosvásárhelyi református egyház anvakönybében ott van Péterfi Károly esperes bejegyzése róla: „Kár, hogy nagy talentuma használatlanul ásatott el.“ Intőül, hogy bölcsnek tetsző megítélések is mennyire gyarlók lehetnek. Iványi Erzsébet: A SÍRÁSÓ Zörög a nádas, dülöng a sás. Ember, az embernek gödröt ás. Fölébe titkokat súg a szél, És bókkal, a nád, visszamesél. Csikorog az ásó, kopott, görbe Lába már térdig a gödörbe. Ünottan üt a göringyeken: „Nesze, ma neked, holnap nekem.“ Ez mind, amit érezni képes. Susog a nád, „az ember vétkes“. Zörög a nádas, dülöng a sás, Ember, az embernek gödröt ás... 36 Harangszó
