Harangszó, 1960 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1-9. szám
vén. De nem tudja ezeket a bűnöket egészen megutálni, mindenestől elvetni, lelke legfenekéig megtagadni vélük a szolidaritást. Nem érzi meg, a maga tragikus végletességében legalább is nem érzi* hogy ezek a bűnök legparányibb adagolásában is halált jelentenek. Mikor aztán a százszor megsiratott riasztó bűnök százegyedszerre még riasztóbb formában jelentkeznek, a sokat szenvedett szellem összeroppan. lrtózattal bár — de a halálra szavaz. Ebben a tükörben meoldódik és értelmet nyer a teljes Széchenyiéletmű. Részleteiben megfejtést kap s egységes egésszé állván össze, nyugalmi helyzetbe kerül. Megtetszik minden művészi szépsége, filozófiai igazsága, erkölcsi értéke, politikai életszerűsége és világnézeti Örökelvüsége. Nemzeti jelképpé finomul, 1ezúttal nem ódái túlzásképpen. Megértjük a művész formáinak ziláltságát a feszültségből, melyet a meg nem bánt matéria és a megbánás következtében feltetszett ideálok poláris ellentéte okozott. A filozófiai rendszer belső következetlenségét is bízvást Írhatjuk ugyanezen számlára: a való és a kellő, az ontlógia és axiológia nem különülhetnek el, mert a gondolkodó e kézzélfoghatóságok világát nem tartván még mindenestül elvetendönek, mert halálosan gonosznak, e realitások hajóroncsáról mindenáron át akár ja menteni az ideák, a szebb jövő Robinson- szigetére az egész hajórakományt. A reformer lázas sietsége is sok mindent homokra fpít, ta b ban \i Mszemben, hogy az idők parancsszavának engedelmeskedik, holott csak a részleg es-penitencia maradék-bűneinek tuberkolótikus láza ostorozta, legerősebb iramra éppen a legutolsó napokban, ahogy szokta: — az elmúlás előhírnökeként. A politikus is az életben hagyott bűnökkel viaskodva fáradott meg annyira, hogy mindenáron meg akart békiilni és félt a bizonytalanság számkivetésébe menni, rettegett a holnaptól, akárcsak az időslőtt megöregedettek. Isten embere, sok áhítatos imája ellenére, két ízben is megtagadja az engedelmességet, mikor Döbling töklevele alá szökik Ninivéből, Jónás próféta módján és mikor Júdásként kárt tesz magában. Nem szabad őt megvédenünk sem úgy, hogy nem volt ura önmagának, sem úgy, hogy bizonyos körülmények között, mondjuk hazafias kétségbeesésből elképzelhetjük, megmegérthetjük és megengedhetjük az öngyilkosságot. Ne növeljük hamis eszközökkel az ő nagyságát. Nagyobb ő emigy az Isten irgalmából és az Isten nagyobb dicsőségére. A legdrágább kincsek garmadája sem fizethet meg bűneiért és bűneinkért. A legnemesebb kebel sem válthatja meg sem önmagát sem nemzetét önerején. A bűnöket fel kell ismerni, meg kell útálni és maradéktalanul meg kell bánni. Ez a Széchenyi István gróf örök magyar titka — és megfejtve — örök magyar üzenete. VIII. . .Mai napig adósok vagyunk egy egyetemes magyar bünbánattal. Ezt juttatja eszünkbe a Széchenyi emlékév, ha életre és nem halálra akarunk emlékezni. Pedig ezt az egyetemes magyar, az egész népet átható, nemzeti bűnbánatot nem gazdálkodhatjuk meg, akármennyit próbálunk megváltása fejében fizetni, meg áldozni. Széchenyi életműve jelképi erővel ezt példázza. Várjuk hát: munkáljuk és éljük a nagy magyar, népi ébredést, nemzeti újjászületésünk bizonnyal rövidesen eljövendő, mert sürgősen esedékes idejét. Széchenyi — életének tanulságán keresztül, emlékezetének esztendejében — ezt üzeni. Karácsony Sándor 194.0-ben 28 Harangszó
