Harangszó, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6-12. szám
kettedik és tizenharmadik században az ottani udvartartás fényűzéséről. Japán okmányok pedig, még térképes vázlatokat is tartalmaznak a főépítmények elhelyezezéséról. A lakóházak és paloták faépítmények voltak, amelyeket az idő vasfoga természetesen nyomtalanul eltűntetett. így például az Angkor Thom övezetben lévő, a népemlékezetben is királyi palota néven élő, pompás elefántdombormüvekkel díszített monumentális terrasz, egy hajdani kínai követ részletes leírása szerint is, a fából épített királyi palota alapzata volt. — Sajnos időnként a kőépítményeknél is alkalmaztak helyenként fagerendákat és ezek azok a részek, amelyek erősen össze vannak dűlve, a fa nyomtalan elkorhadása miatt. Angkor azonban romokba hanyatlásának dacára is, sohasem szűnt meg zarándokhely lenni a khmerek, azaz a kambodzsaiak számára. Angkor-Vat elé érkezve az első benyomás előnytelen, alacsonynak tűnik fel a külső övezet szélesen elterülő bejárati csarnoka. Nem hat eléggé monumentálisán a távolságból, a külső övezet óriási kiterjedéséhez mérten, az emlékmű központi főtömbje. A csalódás oka azonban főleg az, hogy a közismert fényképekkel ellentétben, bizony nagyon is meglátszik, hogy romokkal állunk szemben. Ha azonban átmegyünk a kétszázméter széles, tavirózsákkal beborított s szabályos kőpartokkal szegélyezett vízmedence töltésén, ámulatba ejtenek a bejárati csarnok finom faragásai. Mintha kőcsikpe lenne az egész falfelület s e csipkefalakon tündérszerü alakok serege látható, felszínesen a kőbe faragva. Áthaladva a külső övezeten e perspektíva egyre javul, s szebbnél szebbé válik. Amint tovább haladunk, nagyszabású kőbalusztrádok maradványai között, egy többszáz méter hosszú főúton gyönyörködhetünk a szimetrikusan ellyezett épületekben és az út mellett fekvő szabályos vízmedencékben. A legszebb látványt a központi részt körülvevő, nyitott domborműves csarnokhoz való közeledésünkor kapjuk. Az előtte fekvő füves térségből sudár pálmafák nőnek ki, és nyitott keskeny csarnok oszlopain át már erről a füves térségről is beláthatni a domborműves falazat tömegdús mozgalmas világába. Nyolcszáz méteren át mutatja be a galéria a hindú époszoknak Vishnura, Krishnára és Rámára vonatkozó történeteit. A legmozgalmasabb és egyben a legmüvésziesebb a majmok harcának ábrázolása a Harangszó 17
