Harangszó, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6-12. szám
A magyar delegátusok. . . Nagyon nélkülöztük, az Amerikai Magyar Református Egyház kiküldötteit. Nem is értjük, hogy ezt a kivételes alkalmat, amelyre mi is nagy áldozatokat hoztunk, az északi testvéreink miért nem használták ki, ped’g nekik nagyobb erejük van, mint nekünk. Hogy nem jöttek le, abból lett annyi hasznunk, hogy a mi egyházunkból több delegátus kerülhetett be, mert felkértek, hogy őket is mi képviseljük. Nekünk csak két delegátusra volt jussunk (Apostol János és Miguel Rizzo Jr.) ,de így bejutott dr. Vargha Sándor theológusunk is az északi testvéreink képviselődéként. Ha már az Amerikai Magyar Református Egyházról beszélünk, nem volt szerencsénk az amerikaiak közé bekerülő magyar delegátushoz sem, dr. Vasady Béla professzorhoz, mert annyira el volt foglalva a nagy theológiai problémákkal, hogy egy istentiszteletünkön se vett részt. Kipótolta azonben ezt a nagy, testvéreink után való vágyódásunkat, hogy eljött az istentiszteletünkre dr. James E. Wagner, aki ugyan nem magyar, de mint magyart mutathattunk be, mert a gondja alatt az Evangelical and Reformed Church-ben van az Egyesült Államok magyar református gyülekezeteinek a nagyobbik része. Rév. Wagner nemcsak eljött, hanem prédikált is az ifjúsági istentiszteletünkön, még hozzá olyan meleg érzéssel, hogy azt minden magyar megértette. Azután eljöttek templomunkba sok külföldi között a jugoszláviai Ágoston Sándorné püspökasszony, Buthi Sándor romániai kiküldött, nagyváradi püspöki tanácsnok, s a szlovákiai dr. Varga Imre, rimaszombati püspök. Nem lehet leírni azokat a lelki élményeket, amit a látogatásuk, szolgálatuk jelentett. Sok istentiszteletünk volt a Világgyűlés ideje alatt, de mindegyikre 8 Harangszó
