Harangszó, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6-12. szám
A lábmosás RAVASZ LÁSZLÓ János 13 : 1—5. A húsvét ünnepe előtt pedig tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy általmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon mindvégig szerette őket. És vacsora közben, mikor az ördög belesúgta már Iskáriotes Judásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt, tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott neki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy, felkele a vacsorától leveté a felső ruháját és egy kendőt vevén, köriilköté magát. Aztán vizet tölte a medencébe és kezdte mosni a tanítványok lábait és megtörölni a kendővel, amelylyel körül vala kötve. Olvasd: Lukács 10:15—37. Húsvét nagyhetének egyik történetét vettem alapul ádventi elmélkedésünkhöz. Nincs ebben semmi különös; a passzió és az ádvent nagyon hasonlít egymáshoz, éppen úgy, mint a karácsony és a húsvét; mindkettő sötétségből világosságba, szenvedésből örömre, halálból életre vezet. Ez a textus különösen alkalmas a mai időkre. A mai történelmi erők egészen gyakorlatias formában felvetették az emberiség életének egyik legnagyobb kérdését: a szolgálat s az uralkodás kérdését. Azt mindig tudtuk, hogy az emberek életét meg kell szervezni, különben széthull az egész emberi világ. Azt is tudjuk, hogy ezt csak egy akarat szervezheti meg és tarthatja össze; olyan akarat, amelyik parancsol s amelyiknek engedelmeskednek. Mindig az volt a nagy kérdés: ki parancsoljon és ki engedelmeskedjék. A keleti királyoktól a francia forradalomig egy ember parancsolt és milliók engedelmeskedtek. Nem bizonyúlt jónak ez a forma, mert a parancsoló sokszor tudatlanul és lelkiismeretlenül játszott milliók életével és boldogságával. Megtörtént tehát a nagy rendszerváltozás, hogy abban a nép döntsön a maga sorsáról s kialakult egy merőben más államrend: a népképviseleti alapon álló demokrácia. Ebből azonban az a baj támadt, hogy a nép nem tudott dönteni, parancsolni, sőt akarni sem, lomha, akaratlan lénye ki volt szolgáltatva a lelkiismeretlen izgatásnak. Most megint az a belátás lett úrrá a nagy nemzetekben, hogy a tekintélyállam, a parancsuralom az egyetlen életforma s csak az a nép halad előre, amelynek sorsát egyetlen egy ember irányítja. Beszéljünk hát Krisztus kormányzati elvéről. Mennyiben parancsuralom és mennyiben önkormányzat ez? Két részre tagolom mondanivalómat : Isten uralkodása szolgálat, Istennek szolgálni uralkodás. Isten uralkodása szolgálat. Nem felséges szolgálat maga a teremtés, amely létrehívja ezt a roppant világot, millió meg millió naprendszerével számban ki nem fejezhető olyan atomokkal, amelyeknek mindegyike olyan nagyszerű és bonyolult szerkezet, mint egy naprendszer? Fölséges és örökkévaló szolgálat, mert még a legkisebb alkotás is szolgálat, hiszen teremteni nem egyéb, mint egy gondolat szolgálatában állam azért, hogy azt megvalósítsuk, hogy ne lenne tehát szolgálat az az al-Harangszó 3
