Harangszó, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1-5. szám
Miért hányattatunk... e világban, miért van rajtunk nyomorúság, megpró báltatás, kereszt? Heltai Gáspár megkísérli, hogy ezekre a kérdésekre feleletet adjon A BIBLIÁNAK MÁSODIK RÉSZE című bibliafordításának előszavtban 1565-ben. Az Isten velünk van ugyan, de gyakran úgy látszik, mintha levenné rólunk gondját, kezét, azokról is, akiket „öröktől fogva magának szánt és választott”. — Nemcsak a szent történetből, a Theológia tanításából vonja le a következtetést, a magyarázatot, hogy épen a kiválasztottakat adja a kereszt alá, hanem korának, a XVI. század rettenetes vérzivatarának napjai is ebben a hitében erősítik meg és evvel a hitével erősíti olvasóit akkor és ma is. Történik egynéhányszor, hogy megvonsza magát Őfelsége és úgy tetteti magát, mintha semmi gondja nem volna reánk és mintha ígéreteiről mind elfeledkezett volna. És e késedelem nagy kísértetet nemz még a szentek szívében is. Mint Dávid panaszolkodik: Kelj fel! Miért bocsátód magadat oly igen nehéz álomnak? Ne vess el minket mindéltig! Miért rejted el orcádat előttünk és elfeledkezel a mi nyomorúságainkról? — De a hívek és istenes emberek megtanulják az Ürnak Igéjéből minémü módja légyen az Istennek az ő cselekedetiben és megfogják őtet az ő ígéretiből és erős lelki bizodalommal ezt szívükben eltökélik, hogy jelen lészen az ő kegyelmes voltával, megsegít, megszabadít és el nem hagy vesznünk... Az Isten legyen velünk és megoltalmazzon minden veszedelemtől, de ha egyik közülünk megszentenciáztatnék a törvényben és arra ítéltetnék, hogy vétkének miatta fogva kellene ülni húsz, avagy negyven esztendeig valami sötét tömlöcben, vagy büdös porvátában: gondolod-e minémü rettenetes nyavalya volna az ? De micsoda volna ez az örök büntetéshez képest? Mert ebben megmaradna a reménység, hogy valaha vége lenne, de ebben nincsen semmi reménység, mert a rettenetes büntetés véghetetlen és a kárhozat örökkévaló. . . Az istenesek az Istennek jóakaratjából mindenkoron a kereszt alatt forognak és mindenféle nyavalyákkal és nyomorúságokkal megterheltötnek és csudálatosképen hányattatnak e világban, de azért el nem vesznek, mert mivel az Isten azokat öröktől fogva magának szánta és választatta az Ő szent Fiának, a mi Urunk Jézus Krisztusnak általa és az ő fiúságára őket felvette, a kereszt alá adja őket és ott koholja és frissíti őket, hogy megszabaduljanak a természetnek gonoszságától, a bűntől megmenekedjenek és szépen megtisztuljanak és tiszták és szentek legyenek. Mint az arany és ezüst megtisztul és finommá lészen a gyakorta való koholásnak és frisselésnek általa. Dr. I. G. Harangszó 39
