Harangszó, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1-5. szám
A francia postahivatal 1953-ban egy kis tévedést ejtett. A 30 f értékű sportsorozaton egy balkezes Vívó van. Általában azonban jobb kézzel vívnak. Állítólag a fotólemezt fordítva használták. A bélyegyűjtőknek azt mondták, hogy egy balkezes férfi állt modelt. . . — Érdekes csalások is vannak. A bécsi állami nyomdában egy amerikai közvetítésével készített bélyeg „Republik Maluku Selatan” egy nem létező állam bélyege. A délmoluk nép Indonésia egy része, ahol egy kis csapat még mindig partizán harcot folytat. A bélyeget, bármilyen szépek, sohasem használták, miután nincsen egyáltalán saját postahivataluk. Ugyanez áll a nagyon szép N. D. Hrvatska bélyegekre is, amit a Londonban éló szerb számüzöttek készítettek s jóhiszemű bélyeggyűjtőknek adtak el. — Viszont teljesen jogos ,,Lundy és Herrn ” két szigetének magánbélyege. Л szigeten és onnan az angol partig a sajátjukat használják és Angliában aztán még az angol bélyeg is hozzájön. Fordította: A. H. (Die Lesestunde) CSILLAGHULLÁS A januári első vasárnap szép számú közönsége örömmel tanasztalta, hogy ifjúságunk; emigrációnk, idegenbeszakadt magyarságának záloga és reménye nem kallódik el, nem távolodik el tőlünk nyelvében, magyarságérzésében . E hagyományos kolóniális ünnepség keretében ez alkalommal fiataljaink egy magyar népi jelenetetet mutattak be gazdag, színpompás megelevenítő erővel. Egy magyar falusi „tisztaszoba” tárult elénk, mikor szétnyílt a függöny, búbos kemencével, tulipános ládával, színes tányérokkal a falon. Eredeti gazdagon hímzett szebbnél-szebb népviseletben fiatal „menyecskéket” s lányokat láttunk fonni. Ahogy pergették a rokkát, szállt ajkukon a magyar dal, betöltötte az egész termet, a lelkeinket, s hazai emlékeket kavart fel a szívünkben. Egy kis darab Magyarország elevenedett meg előttünk ezen a délutánon itt Sáo Paulóban: Lapán, messze-messze az elhagyott hazától, egy idegen világban. — A szívek elnehezedtek, a szemek megteltek könnyel, mindenki érzett magában valami együttérzést, közös bánatot, örömet,, közös sorsot, egy néphez, egy nyelvhez való kapcsolatot, ragaszkodást. E drága feledhetetlen percekkel azok a fiatalok ajándékoztak meg bennünket, kik már itt születtek, sohasem látták a Duna-Tisza völgyét, idejárnak Lapán a vasárnapi iskolába magyar szót tanulni, magyar dalokat énekelni, s íme most ízes magyar beszéd hangzik az ajkukon itt a színpadon. — Lapai ifjúság, kedves fiatalok, mellettünk felnövő második nemzedék! — Köszönjük ezt a lapai félórát, s kérünk benneteket, tartsatok össze, folytassátok ezt a munkát továbbra is, mélyüljön el lelketekben magyarság-élményetek, érezzétek egész életetekben egyre jobban s tisztábban azt, hogy ez a nyelv, melyen szüléitek beszélnek és most ti is, milyen szépségekkel, lelki kincsekkel gazdagítja személyeteket, bensőtöket, úgy hogy azt mások, idegen környezetetek is elismeréssel vegye rólatok tudomásul. a. 34 Harangszó
