Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1958-10-01 / 10-12. szám
Heródes Karácsonyuk csak azoknak van, akiknek adventjük volt. A pásztorok, a napkeleti bölcsek, Simeon és a többi örvendező lélek mind ádventi lélek volt. Kerestek, vártak, zörgettek, várták az ég alján a pirosló hajnal jelentkezését, hallották égi seregek mozgolódását. A többiek, a közönyösek, az alvók, akik nem érezték meg, hogy valami készül, nem is tudták meg, hogy karácsony van, nem vették észre a csillagot az égen és nem hallották az angyalok énekét. Mindig csodálkoztam azon, hogy olyan kevesen vettek tudomást a Messiás eljöveteléről. A tömegek feje fölött úgy suhant el a karácsonyi éjszaka, mint a többi. Igaz, hogy később a Megváltó is úgy ment el mellettük, mint valami ismeretlen idegen. De az adventi lelkektől és a közönyösektől különböznek a Heródesek. Ezek a hitetlen emberek, akik már nem mennek el közönyösen a karácsonyi örömhír mellett. Megegyeznek a közönyösekkel abban, hogy nekik sincs ádventjük. Heródes nem ismerte a próféciákat, azt se tudta, hol kell a Messiásnak megszületnie. Másodkézből értesült a karácsonyról, másodkézből szerzett információkat. De a hitetlenek mégis hasonlítanak a hívőkhöz: gyakorol rájuk valami hatást a karácsonyi hír. Csakhogy mig a hívő ember szívében angyalok éneke szólal meg, a hitetlen ember szíve fenekén démoni hatalmak ébrednek és a gyűlölet halálkialtása hangzik. Heródes szíve mélyén a démoni hatalmak megérezték, hogy ellenségük az, aki eljött és ezért harci kürtöt fújtak meg Heródes fülében az ellen, akiről ő semmit sie tudott. A hitetlenségnek mindig ez a magatartása Krisztussal szemben. Mert a hitetlen ember is érző ember, csakhogy benne a Sátán érez. Ha tovább vizsgálnánk a lelkét, lizt is megállapíthatnunk, hogy a hitetlen embernek is van ádventje, csakhogy ez az advent a Sátán rettegése a szív fenekén. így lesz a hitetlen ember karácsonya nem az Ige testté vállása, de az Ige ellen való elkeseredett küzdelem. Heródes ezért akarta a karácsonyt nagypéntekké tenni. Már a karácsonyi csillag alatt akarta felállítani a keresztet. A hívő ember vár sejtelmesen, reménykedve. Várja, hogy a csillag nappá fényesedjék. A hitetlen ember szemét a csillagfény is bántja, fél attól, ami következik. Útjába akar állani a végzetnek és nem törődik azzal, hogy embertársainak is megvérzi a szívét. Csak egyet lát: azt, hogy az ő démonainak ellensége az, aki jön. Ezért a hitetlen ember szívfájdalmat, szomorúságot, bánatot és könnyet áraszt maga körül. A benne urakodó sátáni hatalmak készek lerombolni az egész világot, csakhogy nekik ne legyen semmi hántásukra. így lett a hitetlen Heródes karácsonyi éneke bethlehemi csecsemők sírása és édes anyák jajkiáltása. A karácsonyi csillagfény szétárad a világon. Milyen hatással van rád ez a fény? Bántja-e a szemed, mint Heródesét, vagy felujjong tőle a lelked? Bevilágít a szívedbe ? Angyalok ébredeznek-e ott, hogy napsugárba öltözködve öröménekeket énekeljenek, vagy démonok kelnek ki sötét ágyukból hogy ivketé térítővel takarják le az egyetlen fénysugarat, mely e világ felett még most is sugárzik? V. ; i • >r ; /I;; ' .. t DR. FASS VINCE. — 3
