Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1958-06-01 / 6-9. szám
Ötezeréves nemesi oklevél írta: Illés Gésa Fehér templom tornyának árnyékában megbújó, sűrű szilva-ligetek lombsátorával takart apró kis baranyai talvak mind nemesi eredetűek. Olyik nemesi oklevele, teszem azt Szabadszentkirályé, az Árpádoktól származik, olyiké már ötezer évvel ezelőtt íródott. * Szőke, selymes hajú Drávánk ötezer évvel ezelőtt tízszer akkora mederben nyújtózkodott, mint ma. OP, ahol most a Fekete'Víz torkollik bele, majd akkora folyót ölelt magához, mint a mai Dráva, hogy elragadja magával a Dunára, a Duna hátán a Marmara-tengerre. A folyók partjain nyirkos rétek, melyeket a kora ősz szebbnél szebb virággal szórt tele. Beljebb hatalmas kőris és tölgy erdők. A mai Drávaszerdahely vidékén óriási tó, rajta cöiöpfalu. Derűs, szép reggel van, a kék égboltozatról kissé bágyadtan hinti melengető sugarait a nap. Az egyik cölöp kunyhóból javakorbeli férfi lép ki. Testén szőttes ümög, vállán panyókára vetve farkasbőr-bunda. Derekán bőröv, erről lóg le nyila, tegze, ebben kése. Jobb kezében hatalmas bronzbalta. Emberünk a cölöphöz kötött csónakkal kievez a partra. Óvatosan megindul a rengeteg felé, világosbarna haján végigsiklik a napsugár, szeme mint a villám cikázik ide-oda. Hosszú bolyongás után egy völgymélyedésben játszó bölényborjút vesz észre. Lassan kúszik feléje. De a borjú is megpillantotta: gyámoltalanul hasmánt fekszik és sűrűn pislog a vadászra. Ez tegzéből bronzhegyű nyilat vesz elő, ráilleszti az íj húrjára s elrepíti. A nyíl hegyével a borjú {tejébe fúródik. A vadász bronz-bal újával áldozatához szalad, ebben a pillanatban egy hatalmas bokor mögül négy méter hosszú, két méter magas bölénytehén rohan elő s — a vadász nem tér többé vissza cölöpfalujába. * Ezelőtt három évvel Ipacsfa és Drávapalkonya között csatornaásásnál egymás mellett találták az átlyukasztott borjúkoponyát, a bronz nyílhegyet és a bronz baltát. Drávaszerdahely ötezeréves nemesi oklevelének pergamentje — az édes anyaföld. Az első sorok bizony furcsa betűkkel íródtak bele, se nem latin, se nem cyrill, se nem arab betűkkel, hanem egy átlyukasztott bölényborjú koponyával, egy bronz nyílheggyel és egy bronz haltával. ★ Az idő homokóráján háromezer évig peregtek alá a homokszemcsék. A Kr. u. negyedik században vagyunk. A Dráva medre már szűkebb lett, ott folyik a mai Szerdahely szélén. A parthoz kötve állanak a Classis Flavia Pannonica, vagyis a római állandó hajóhad hajói; ezekből centuriók, tisztek lépnek ki, hogy ellenőrizzék a parton épült castellum, illetve burgus-váracska háromszáz főből álló katonaságát. A váracska, a burgus 85 m. hosszú, 59 m. széles. Az itt tanyázó katonaság főleg a körülötte lakó bennszülöttekből rekrutálódott; különbző, de leginkább rendőri szolgálatot teljesített. Vigyáztak az Eszékről Pécsre vivő hadiútra. Járőrszolgálato: teljesítettek Harkány felé, mely szintén római település volt, figyelték a Dunántúl két nagy tartománya, Valeria és Pannonia Secunda közt húzódó belső vámhatárt, mely a siklósi dombsort követte. Mert hát hogy akkor is voltak valutacsempészek, a római állam pedig erősen tiltotta a feldolgozott vagy nyers vas, fegyverek, olaj, gabona, só és arany — 23 —
