Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1958-06-01 / 6-9. szám

ß imlfe inäiifiriif.!-пот (Kalotaszeg >

■Tik ' ЙП í : , , . , , , -iy шу iséfet ukoti r ezert lehet észlelni

egykétJial/vajiy emlékét a régi szász

(Ц^паЦпк a német hatás teljей£г\>/,n vaifi Cl^va és at van formálva. ,

Toí‘Pci<ó hatalmas hegyek között efcWott 'Ifkjsi falu. Lakói kivétel nélkül unitájriuspik, Helyük, vallásuk és m^s(|. tehvezók, ! niiatt is a torockóiak egészen k(ilönyaltan éltek régen, és í^agwától mea' ma is ezt teszik. Ezért Hseifftük ,és művészetük merőben jjjja/ íjiini Л t^Qpbjté..., A kis falu fekvése* j lakómat. különös, magánakélő életmódja, népművészete, egyénisége anynyira érdekes és romantikus hogy Jókai ezt a hátteret választotta egyik leghíresebb regénye, az “Egy az Istén‘i' ihégírásához. Máig is a torockói Öltőiét1'leglelkesebb és legrészletesebb lehíását ött találhatjuk.

Lepkébb ruhájuk a menyasszony vfMéföJáVhit á lány mátkasága kezdetétől egészen az oltárig visel. Tiszta fehér szoknya, fehér, kékkel vagy pirossal hímzett ingváll, színes szegélyű világos színű (általában zöld) kötény, aranycsattokkal és díszekkel, ötvösmunkával díszítek: őv és prüszlikkapcsök, és a mindent bekoronázó, aranyszalagokból összeállított magas, süvegszerü párta csakugyan Jókai “fényalakját“ varázsolják elénk. Ha a kalotaszegi öltözet előkelő hercegnővé varázsolja át viselőjét, úgy a torockóinál a mesék ragyogó tündérkirálykisasszonya jut eszünkbe. Elől az övükbe tűzve, a kötény felett viselik a “jegykendőt“, amit a vőlegény ad ajándékul menyasszonyának az eljegyzés napján. Mindehhez puha piros bőrből kissé felkunkorodó orrú csizmát hordanak.

*

20 —

Torocskó